Éjféli földbe temesd csontjainkat címmel jelent meg magyarul V. E. Schwab vámpíros regénye, amely jóval túlmutat a vérszívók életén.
Éjféli földbe temesd csontjainkat
Az Éjféli földbe temesd csontjainkat három nő történetét meséli el, akikben mindössze egy a közös: mindhárman vámpírok. V. E. Schwab vámpírjai azonban nem teljesen illeszkednek a popkultúra legismertebb vérszívóinak sorába, ugyanis részben mélyen emberiek maradtak.
A történet 1521-ben kezdődik, amikor a gyermek María megpillant egy furcsa özvegyet. A kislány sorsa tizenegy évvel később teljesedik be, azonban addig az olvasó megismerheti annak a részleteit, hogy milyen életút várt egy Maríához hasonló nőre a korabeli Spanyolországban. A következő történetszál az 1820-as évek Angliája, ahol Charlotte kisebbfajta botrány okoz azzal, hogy a nem megfelelő nemű egyénbe szeret bele. A merev György-kori Londonban nincs helye semmilyen szabadságnak egy ifjú hölgy életében, és a mégis elért szabadságnak nagy ára van. 2019-ben Alice viszont éli az egyetemisták életét, talán csak egy kicsit bátrabb szeretne lenni, és hirtelen azt sem tudja, hogy mi történt vele…
Egy könyv, amelyben mindennek ára van
Noha az Éjféli földbe temesd csontjainkat fő eleme a vámpírság, számomra mégis inkább a mélyen emberi érzelmek voltak azok, amelyek velem maradtak a könyv olvasása után is. Makacsság, féltékenység, harag, szerelem, bosszú… V. E. Schwab regénye sok szálon, és több idősíkon fut, amelynek a szilánkjai nagyjából a végére nyernek értelmet, amikor a kirakós utolsó darabja is a helyére kerül. Addig viszont azon gondolkodtam, hogy ha előtted állna a halhatatlanság lehetősége, akkor mihez kezdenél vele?
Mivel a történet közel 500 évet ölel fel, így a történelemrajongó lelkemnek igazi csemege volt minden olyan rész, ami a karaktereknek csak egy újabb átlagos keddnek számított. Mindezek mellett pedig pont a nagy időintervallum miatt kifejezetten érdekes volt, hogy melyik korban hogyan kelt életre a sztori, és hogy az idő változásához hogyan adaptálódnak a karakterek.
Ebben a regényben szerintem az időnek is nagy jelentősége van. Látjuk azt, amikor a szerető nem hajlandó átváltozni, és így megöregszik és meghal. Látjuk azt, amikor a túl hosszú és mérgező párkapcsolat őrjíti meg a karaktert. És benne van az is, amikor az idő nem igazán számít. Ki így, ki úgy viszonyul hozzá, de kétségtelen, hogy hatással van a vámpírokra. Végül, de nem utolsó sorban az is érdekes aspektus volt számomra, hogy nem feltétlen szükséges sok idő ahhoz, hogy valaki fejlődjön és tanuljon, ez inkább a személyiségtől függ. Ahogyan az is, hogy a traumákon valaki képes legyen túllépni – vagy éppen beleőrülni.
Kiknek ajánlom?
Ha szeretted V. E. Schwab korábbi könyveit, akkor mindenképpen ajánlom. Noha az Éjféli földbe temesd csontjainkat merőben más, mint a szerző korábbi regényei, mégis van benne egyfajta ismerősség-érzés. És habár a vámpír-lét az összekötő kapocs a karakterek között, mégsem tudom azt mondani, hogy pusztán ez lenne benne a húzóerő, mert számomra ez az aspektus másodlagosan volt jelen a történetben. Ha egy dolgot kellene kiemelnem, akkor azt mondanám, hogy azért érdemes elolvasni, mert nagyon szép képet fest az (emberi) interakciókról, és arról, hogy hogyan viszonyulnak a különböző karakterek az élet nevű játékhoz – kiváltképp, ha az évszázadokon keresztül tart.
Az Addie LaRue láthatatlan élete szerzőjének új, műfajokon átívelő regénye a halhatatlanság kísértéséről, a szűnni nem akaró vágyról és az éhségről szól, amely túléli az időt.
Ez egy történet az éhségről.
1532, Santo Domingo de la Calzada.
María vadon nő fel, ravaszul és szabadon – szépségét csak a szökésről szőtt álmai múlják felül. De jól tudja: ebben a világban sosem lehet más, csak trófea vagy báb a férfiak játszmáiban. Ezért, amikor egy titokzatos idegen másfajta utat kínál, María kétségbeesett döntést hoz. És megfogadja: soha nem tekint vissza.
Ez egy történet a szerelemről.
1827, London.
Charlotte látszólag békés életet él vidéken, mígnem egy tiltott pillanat mindent széttör. A családja száműzi, London pedig rideg és idegen. Egy gyönyörű özvegy megjelenése reményt hoz – és egy újfajta szabadság ígéretét. De a vágy szabadsága mindig árat követel. Néha mindent.
Ez egy történet a haragról.
2019, Boston.
Alice egy új élet reményében hagy hátra mindent. De egyetlen éjszaka elég, hogy a múlt ismét nyomot hagyjon. Kérdések ébrednek, majd velük együtt valami sötétebb. Alice pedig válaszokat akar. És vért.
Ez egy történet az életről – arról, hogyan szakad meg, és hogyan kezdődik újra.