Az Addie ​LaRue láthatatlan élete mostanában az egyik legfelkapottabb regény, köszönhetően a TikToknak, illetve a Belletrist könyvklub ajánlásának is. Magyarul az idei Könyvhétre jelent meg csodaszép borítóval és belső grafikákkal. No de vajon tényleg annyira jó, amennyire hype-olják? Íme a véleményem a regényről.

A szerző, V. E. Schwab sok könyvmoly számára nem ismeretlen, hiszen magyarul ez a hatodik megjelent regénye, a nemzetközi olvasók pedig ennél jóval több írását olvashatták már. A Victoria Schwab néven is publikáló szerző gyermek- és ifjúsági könyveket is jegyez a felnőtteknek szóló regényei mellett.

Egy jelentéktelen helyen nem lehet jelentőségteljes életet élni.És vannak, akik ezzel megelégszenek. Szeretik tudni, mi vár rájuk. De ha valaki mindig mások nyomában jár, nem maga előtt töri az utat. Nem hagyhat nyomot.

Addie ​LaRue láthatatlan élete

Franciaország, az 1700-as évek eleje: egy pici francia faluban Addie LaRue kezd öntudatra ébredni, és rájön, hogy nem akarja azt az életet élni, amit a szülei, és az összes többi felmenője. Szerelemről és szabadságról ábrándozik, egy tartalmas életről. Ám amikor 23 évesen, majdhogynem vénkisasszonyként férjhez akarják adni, akkor alkut köt a sötétséggel. Így kezdődik a bestseller, amiben szerintem az elején semmi igazán katartikus nincs, de egyszerűen mégsem tudtam letenni. Az alkunak pedig ára van: Addie-re senki nem fog emlékezni, nem tud nyomot hagyni a világban.

De szögezzük le gyorsan, hogy igazi, hatalmas katartikus élményt számomra eddig nagyon kevés könyv tudott adni – amivel nincs semmi gond –, ettől függetlenül a letehetetlen jelző nálam elég erős indikátora annak, hogy ez egy jó könyv. Megérdemli a hype-ot, sőt, nagyon örülök is neki, hiszen egyébként lehet, hogy én sem olvastam volna el, amit nagyon sajnálnék.

Az Addie ​LaRue láthatatlan élete két idősíkon játszódik: az akkorban, amikor folyamatosan követhetjük Addie kalandjait a múltban, illetve 2014-ben, amikor találkozik Henryvel. Henryvel, aki emlékszik rá, háromszáz év óta az első ember. Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy romantikus, hiszen itt kezdődik a versenyfutás az idővel és a sötétséggel, mert Henry alakja túl szép, hogy igaz legyen. Viszont a romantikus szál nem ír felül mindent, szerintem pont jó arányban van jelen, legalábbis az én ízlésemnek.

– Bár a régi istenek hatalmasak, se nem kegyesek, se nem könyörületesek. Szeszélyesek, ingatagok, akár a vízre vetülő holdfény vagy a vihar árnyai. Ha mindenképp meg akarod őket szólítani, légy óvatos! Vigyázz, mit kérsz, és légy hajlandó megfizetni az árát! – (…) – És akármilyen kétségbeesett vagy irtózatos helyzetbe kerülsz, soha ne imádkozz azokhoz az istenekhez, akik sötétedés után felelnek!

Történelem és művészet

Engem bevallom, a történelmi- és a fantasy szál varázsolt el. Itt van Addie karaktere, aki jelen volt a történelmi eseményeknél, hol nézőként, hol aktív szereplőként – még akkor is, ha senki nem emlékszik rá. Az én szememben pedig ezek hatalmas dolgok, még úgy is, ha csak fikcióról beszélünk. Elképzelni egy embert, aki az elmúlt 300 évben jelen volt, talán nagyobb mágia, mint a sötétség alakja.

A történelemhez pedig a művészetek is hozzátartoznak. A regény másik fontos és érdekes szála, hogy Addie hiába nem hagy nyomot, mégis számtalan művész múzsájává válik. Ugye nem csak a borító, hanem a belső grafikák is lenyűgözőek, ezeknek az egyik eleme pedig a részek előtti egy-egy festmény vagy műtárgy megnevezése és leírása. Talán nem árulok el nagy titkot, de ezeket mind Addie ihlette. A könyvnek egyébként is van egy szép íve, de ezek egy nagy pluszt adnak hozzá – még úgy is, hogy én csak így olvasás után érzem a súlyát. Mert olvasás közben nem igazán álltam meg gondolkodni, szinte habzsoltam a regényt, annyira szerettem volna tudni, hogy mi történik a szereplőkkel.

Odakint sivár és szürke az égbolt, vékony esőköpeny mossa el az épületeket. Az ilyen napok arra hivatottak, hogy az ember egy bögre teával a kezében olvassa a kedvenc könyvét a kandallóban ropogó tűz mellett.

Addie karakterét egyébként nem volt nehéz megszeretni, mert egy igazi tudásszomjas könyvmoly. Gyakorlatilag folyamatosan olvas valamilyen könyvet – Henryvel is így ismerkedik meg.

A szerelem és az élet utáni végtelen vágyódás gyönyörű története

Ezt bevallom a fülszövegből „loptam”, amit a regény olvasása előtt nem is néztem meg. Ettől függetlenül tökéletesen leírja az Addie ​LaRue láthatatlan élete gerincét. Sokkal több ez a könyv egyébként, mint amire először számít az olvasó, vagy mint amit akkor gondoltam, amikor becsuktam a könyvet az utolsó oldal után. Addie és Henry karakterei nem csak a szerelmespár ábrázolása miatt fontos vagy érdekes, hanem azért is, mert egymás ellentétei valamilyen szinten, ám ugyanakkor hasonlóak is. Spoiler nélkül nehéz konkretizálni, és talán az utolsó oldal után válik tökéletesen érthetővé.

A szerelem és az élet témájában pedig a sötétség, az ördög, vagy ahogy Addie nevezi, Luc is fontos szereplő. Gyakorlatilag egy 300 éven át tartó udvarlás tánclépései kettejük között, rengeteg érzelemmel, még ha azok nem is mindig pozitívak. Valamilyen szinten talán szerelmi háromszögnek is lehetne nevezni, ám nem a klasszikus értelemben.

Több, mint amit elsőre hisz az olvasó

Az Addie ​LaRue láthatatlan élete mindenképpen megér majd egyszer egy újraolvasást, kicsit komótosabban és jobban odafigyelve, mert rengeteg utalás és részlet van benne, amik nehezen észrevehetőek, ha először olvasod. Vagy ha először nem bírsz magaddal, és nem tudsz lassítani, annyira szeretnéd tudni, hogy hova fut ki a regény. Nem csak letehetetlen, hanem már-már remekmű is. Aki esetleg több klasszikust olvasott mint én, annak valószínűleg ennél is többet fog adni.

Tudod, csak az új istenek tesznek zárakat az ajtajukra.

Mindemellett azért ott a vallás- és társadalomkritika is a regényben, azon a hatalmas fricskán is túl, hogy Addie könyörgéseire csak Luc válaszol, akire sötétségként hivatkoznak, de gyakorlatilag az ördög metaforája.

V. E. Schwab pedig ezzel a regénnyel felkerült azon szerzők közé, akiktől igyekszem minél többet olvasni. Ha az első, ismerkedős könyve ekkora hatással volt rám, akkor vajon mennyire tetszik majd a többi? Remélem hamarosan kiderül, mert az Addie ​LaRue láthatatlan élete telitalálat volt nálam. Sőt, megkockáztatom, hogy még hónapokig fogok róla ódákat zengeni, ha szóba kerül.

Kiknek ajánlom?

Tudom, hogy sokaknak inkább taszító, mint vonzó egy-egy hype-olt regény, de ha akár a fülszöveg, akár a véleményem alapján kíváncsi lettél, akkor bátran ajánlom. Tudom azt is, hogy elég hosszú, de nincsenek benne unalmas leírások és üresjáratok sem, gyakorlatilag végig pörög a regény, szóval tényleg fájó szívvel tettem le, amikor máshová szólított a kötelesség.

Ha kedveled a fantasy-t és a történelmi fikciókat, és azt sem bánod, ha egy csipetnyi romantika és nyomozás is kerül a történetbe, akkor az Addie ​LaRue láthatatlan élete valószínűleg tetszeni fog, kortól függetlenül.

Addie rájött, hogy a könyvekkel ezer élete is lehet – vagy erőt meríthet egy nagyon hosszúhoz.

V. E. Schwab: Addie ​LaRue láthatatlan élete

Egy élet, amire senki nem fog emlékezni. Egy történet, amit soha nem felejtünk el.

Franciaország, 1714: egy fiatal nő végső elkeseredettségben fausti alkut köt az ördöggel, hogy örökké éljen, ám ezért cserébe súlyos árat fizet. Az ördög megfosztja a világban elfoglalt helyétől, és arra kárhoztatja, hogy mindenki elfelejtse, akivel találkozik.

Így kezdődik Addie LaRue évszázadokat és kontinenseket átívelő, felejthetetlen története. Művészek múzsájaként vonul végig a történelmen, melynek során egyetlen társa az ördög, aki minden évben felkeresi az egyezségük évfordulóján.

Aztán egy napon, egy manhattani antikváriumban Addie belebotlik valakibe, aki emlékszik rá. És ekkor rájön, hogy nem menekülhet örökké a végzete elől.

Az Addie LaRue láthatatlan élete egyrészt a szerelem és az élet utáni végtelen vágyódás gyönyörű története, másrészt a művészetek és a tudás ünnepélyes himnusza. V. E. Schwab regénye a megjelenését követően számos országban bestsellerré vált, az olvasók és a kritikusok egyaránt ezt tartják írói pályája eddigi legfontosabb és legjobb művének