Rokonok címmel jelent meg Móricz Zsigmond regénye eredetileg 1930-ban. Noha a cím elsősorban arra utal, hogy ha az ember sorsa hirtelen csodás magasságokba ível, akkor bizony az összes ismert és ismeretlen rokon megjelenik és tartja a markát, hátha neki is csurran-cseppen valami, azonban másodsorban ott van benne az uram-bátyámi rokonság sejtelme is.
Rokonok
Noha Móricz Zsigmond regénye, a Rokonok közel száz éve jelent meg, a témája és a leírások annyira ismerősek, hogy ha Móricz nem írt volna bele a 20. század harmadik évtizedére utaló jegyeket, simán elmenne a 2020-as évek leirataként is. A Rokonok két fő témája a korrupció és az erkölcs, valamint ezek szembenállása.
A történet szerint Kopjáss István, azaz Pista egy nap arra ébred, hogy megválasztották Zsarátnok főügyészének. A férfi korábban egy névtelen kishivatalnok volt, aki ha bármi konstruktívat szeretett volna tenni, folyamatosan falakba ütközött. Az új munkakörének köszönhetően azonban a láthatatlan emberből a település legismertebb figurájává válik, habár a keze még mindig meg van kötve, csak más módon.
Pista előtt szép lassan körvonalazódik az új helyzete, amelyben noha papíron befolyásos ember, a gyakorlatban ugyan olyan tehetetlen, mint korábban volt. Zsarátnok hatalmasságai nem kispályás gazfickók, akik erkölcstelenül végzik a törvényesnek messze nem nevezhető tevékenységeiket. Ehhez Kopjáss-tól, mint újdonsült főügyésztől asszisztenciát várnak.
Az erkölcsi tartás próbája
A Rokonok első fele a korrupció szövevényes hálójának bemutatása, amelyben az olvasó Pistával együtt csodálkozik rá és döbben meg az uram-bátyám rendszeren, és a mindent átszövő panamákon. Mai szemmel nézve és olvasva megdöbbentő, és egyben valamiféle kifacsart módon lenyűgöző is, hogy az elmúlt cirka száz évben gyakorlatilag alig változott bármi. A történet előrehaladtával azonban Kopjáss folyamatosan rádöbben, hogy valami nagyon bűzlik, és ezáltal a regény kezdetén naiv férfiból folyamatosan változik át főügyésszé azzal a céllal, hogy rendet tesz Zsarátnokon és környékén. A helyzet viszont nem ennyire egyszerű.
Számomra a Rokonok amellett, hogy a rendszerszintű lopás részletes bemutatása, ugyanakkor egy lélektani regény is. A főszereplő tisztességes kívülállóként csöppen bele ebbe a világba, ezáltal pedig megvan az a választási lehetősége, hogy erkölcsi tisztasággal, és a tisztségéből fakadó hatalmával fellép a korrupció ellen, vagy pedig őt magát is megrontják a magas pozícióban ülő emberek.
Kopjáss szinte végig viaskodik a lelkiismeretével, olvasóként pedig az újabb és újabb információk tükrében követhetjük végig ennek az árnyalatait. A férfi sokszor bizonytalan és ingatag mert nyomás nehezedik rá, mert ott van a csordaszellem (ha ez mindenki más szerint rendben van, akkor biztos én látom rosszul), de alapvetően helyén van a szíve. Amikor viszont épp bizonytalan, akkor a felesége, Lina jelenti a kontrasztot és a szilárd alapot, a regény elején pedig mintha az asszony lenne a férje lelkiismerete, amikor még nem ocsúdott fel az első sokkból. Az én olvasatomban Pista képviseli az érzelmeket, míg Lina a kőkemény racionalitást.
A rokonok, akik a föld alól is előkerülnek, ha az embernek jobban megy a sora
Noha Móricz Zsigmond regényének középpontjában a korrupció és a panamák állnak, azért a szó szerinti rokonság jelenléte sem utolsó. Ezek az emberek akkor jelennek meg Kopjásséknál, amikor híre megy, hogy Pista magas tisztséget kapott, erről pedig automatikusan arra asszociálnak, hogy anyagilag is jobban állnak, amiből azért igazán telik arra, hogy kisegítsék a szegény, szerencsétlen rokonságot. A rokonok fokozatosan jelennek meg, és ahogy halad előre a történet, egyre többet és többet kérnek.
Ahogyan a mutyizás kapcsán, úgy a rokonság tekintetében is az erkölcsi dilemma kerül középpontba. Pista hezitál és vívódik, hogy most, hogy jobban megy a soruk, igazán kötelessége segíteni. Ebben a kérdésben is a feleség az, aki rögtön átlátja a helyzetet, és szembesíti a férjét azzal, hogy ha nem vigyáznak, akkor ezek az emberek a fejükre fognak nőni.
Egyfelől ott van Kopjáss dilemmája, hogy fordított esetben ezek a rokonok rajta is segítenének, ha ő lenne megszorulva (amúgy valószínűleg nem, de ez csak az én saját racionalitásom), másfelől viszont ott van az a tény, hogy gyakorlatilag gombamód szaporodnak a rokonok, és még azok is valamiféle vérségi köteléket vízionálnak, akiknek a létezéséről sem tudtak. Számomra ezeknek az embereknek a jelenléte egyfajta extra pszichológiai nyomásként hatott a történetben, mert a szegény embert az ág is húzza.
Sok lúd disznót győz
A Rokonok nagyjából második fele számomra kevésbé szólt a korrupcióról, és inkább a főszereplő lelki tusájának krónikája volt, noha a két szál nagyon is párhuzamba állítható egymással. Kopjáss István jellemének tesztje volt, hogy az ember meddig bírja egy olyan környezetben, ahol rajta (és a feleségén) kívül mindenki a velejéig romlott. Nem meglepő, hogy ezek a terhek megviselik a férfit, és egyre labilisabbá válik, ami tulajdonképpen annak a folyománya, hogy neki van lelkiismerete, míg a kollégáinak nincs. Az pedig nem csoda, ha az ember ilyen lelki teher alatt összeroppan.
Móricz Zsigmond regényét azért olvastam el, mert a rendszerváltás után számomra kevésbé nyomasztó arról olvasni, hogy egy évszázaddal ezelőtt is ugyan olyan dolgok folytak, mint egészen a közelmúltig. Mindezek mellett most éreztem késznek magam a magyar klasszikusok felé nyitni, és noha Móricz lett a legszimpatikusabb a mostanában olvasott magyarok (Mikszáth és Jókai) közül, azért a Rokonok egy lelkileg brutálisan megterhelő könyv. Mert itt nemcsak a korrajz tárul az olvasó elé, hanem egy egyébként tisztességes és lelkiismeretes ember vívódásai, aki akaratán kívül csöppent bele a panamák világába, kiszállni viszont nem lehetséges. Mindezt pedig az teszi horrorisztikussá és lelkileg megterhelővé, hogy noha Kopjáss István egy fiktív karakter, de számtalan valódi Kopjáss István létezett és létezik.
Kiknek ajánlom?
Azoknak ajánlom, akik hozzám hasonlóan érdeklődnek a magyar klasszikus irodalom, azon belül is a korrupció bemutatásának témája iránt. Miközben vannak kifejezetten szórakoztatóan megírt regények a témában, a Rokonok inkább afféle arculcsapásként hat, amelyben Móricz mintha kedvesen emlékeztetné az olvasót, hogy hohó, azt hitted, hogy ez kitaláció? Gondold újra, kedvesem. Viccet (?) félretéve, lelkileg tényleg nem könnyű olvasmány, de mindenképpen megéri elolvasni, mert gondolkodásra készteti az embert, és kibillenti a komfortzónájából. Olykor pedig szerintem fontos ilyen könyveket is kézbe venni.
A Rokonok nyelvezete szerintem kifejezetten gördülékeny és érthető, nekem nem igényelt extra koncentrációt, így ebből a szempontból sem érdemes tartani tőle.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Kopjáss István egy nap arra ébred, hogy megválasztották Zsarátnok főügyészének. Kultúrtanácsnokként – más szóval utolsó senkiként – dolgozott addig a városházán, s most, hogy a jó szerencséje és a forgandó véletlen ilyen magas pozícióba juttatta, minden szebbnek tetszik körülötte: egyszeriben a felesége is vonzó szépasszonnyá válik, a városban mindenki előre köszön és gratulál neki, s kínban született frázisát – hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon – mélyenszántó bölcsességként ismételgeti boldog- boldogtalan.
Kopjáss, ez a se okos, se buta, de a maga módján tisztességes és idealista gondolkodású ember nagy reményekkel vág neki új munkájának: a törvényesség őre lesz a városban, s kitartó munkával – ha a polgároknak mindig elmondják, mire költik a pénzüket – talán még azt is el lehet érni, hogy a magyar ember szívesen fizesse az adót, s önzetlen örömmel szemlélje a köz boldogulását. A hatalom édességét azonban hamarosan megkeserítik az innen-onnan előbukkanó rokonok, akik most mind Kopjáss pénzét s befolyását lesik, s még inkább az új főügyész előtt lassanként feltáruló igazság: a kéz-kezet-mos panamázások kibogozhatatlan szövedéke.
Móricz először 1930-ban, majd átdolgozott formában 1932-ben megjelent regénye azóta klasszikus példázattá vált, amely örökérvényűen mutatja be a hatalom mámorát s az aljasító körülmények közé került egyszerű ember vergődését. Bár a Rokonok csak egy pillanatkép az 1920-as évek végének Magyarországáról, a kórképet ma is hátborzongatóan pontosnak érezhetjük.