Amit ​magunk mögött hagyunk címmel jelent meg Lucy Score Knockemout-sorozatának harmadik része. Amennyire tetszett az első két rész, valahogy annyira nem kapott el a trilógia zárókötete.

Imádtam, hogy körbevesz a sok könyv, a sok világ, amelyek csak arra várnak, hogy felfedezzem őket.

Amit ​magunk mögött hagyunk

Az Amit ​magunk mögött hagyunk Sloane és Lucian története, azaz az ártatlan könyvtáros kisasszony, és a könyörtelen üzletemberé. Amennyire imádtam a sorozat első két részét, sajnos annyira nem csúszott a befejező kötet. Már rögtön az elején is nagyon lassan haladtam az olvasással, mert egészen egyszerűen érdektelennek találtam a szereplőket, és a sztorit is. Talán túl nagy volt a kontraszt kettejük között – a szürke kisegér Sloan, és az alvilági bűnöző Lucian –, de az is lehetséges, hogy egyszerűen telítődtem a történettel.

Mert tulajdonképpen az Amit ​magunk mögött hagyunk sem sokban tér el az Amin sosem leszünk túl és az Amit ​sosem fedünk fel alapkoncepciójától. Ezzel pedig nem lenne baj, hiszen pont emiatt tetszett a sorozat, de az utolsó rész valahogy nem talált be nálam. Végigolvastam, igazából kikapcsolt, de nem tudta megadni azt a komfortérzetet, vagy inkább varázst, mint Lucy Score előző két könyve.

Olyannyira nem az én olvasmányom volt, hogy igazából még a vicces részek sem voltak annyira szórakoztatóak, mint az előző két regényben. Magát a trilógiát mindenképp újra akarom olvasni valamikor, szóval nagyon kíváncsi vagyok, hogy legközelebb is hasonlóan vélekedem-e majd az utolsó részről.

– Meglep, hogy nem a csillámpalacsintát rendelted a gyerekmenüből a bögre kristálycukor mellé.
– Kóstoltad már egyáltalán az itteni forró csokoládét? – kérdeztem. – Ja, bocs. Elfelejtettem. Halálosan allergiás vagy a szórakozásra és a boldogságra. Mikor szállsz vissza a komoly, lehangoló vámpírbarlangodba?
– Amint túl vagyok ezen a reggelin veled.

Kiknek ajánlom?

Ahogyan a második rész kapcsán is írtam, azoknak ajánlom elsősorban, akik olvasták az előző köteteket, és tetszett nekik. Természetesen az Amit ​magunk mögött hagyunk is olvasható különálló történetként, azonban úgy szerintem kevésbé érthető egy-egy karakter, a korábbi történések, és úgy összességében talán a sorozat varázsa sem igazán tud úgy átjönni.

Szerinted kitalálsz magadtól, vagy lökjelek le a lépcsőn?

Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!


Lucy Score: Amit ​magunk mögött hagyunk (Knockemout 3.)

Lucian Rollinsnak két célja van: a bosszú, és hogy eltörölje azt a foltot, amelyet abuzív apja ejtett családja nevén. Élete éppolyan élre vasalt, mint személyre szabott öltönye, nincs benne helye kételynek és felesleges érzelmeknek. Kivéve, ha egy tűzrőlpattant kisvárosi könyvtárosról van szó…
Sloane Walton tökéletesen tudja, mi rejlik Lucian – csekély számú barátjának Luce, ellenségei tömegének Lucifer – ördögi szépségű vonásai mögött, elvégre együtt nőttek fel, amíg egy sötét titok el nem választotta őket. Valami azonban mégis a férfihoz vonzza, és amikor veszekedésük előjátékba csap át, egyikük sem bánja meg a történteket.


Sloane viszont családot akar, míg Luciannek esze ágában sincs továbbörökítenie magát, mivel jól tudja, hogy a tönkretett férfiak tönkretett nőket hagynak maguk után. Képtelen lenne ártani Sloane-nak, de képtelen elhagyni is őt. Egy dologra viszont képesnek kell lennie: megvédeni szerelmét bármi áron.
Lucy Score elsöprő sikerű Knockemout-sorozatának harmadik része érzéki romantika, szívszorító dráma és egy csipetnyi humor tökéletes keveréke.