Winterwood – Télerdő címmel jelent meg Shea Ernshaw második magyar nyelvű regénye. A Gonosz mélység után ismét boszorkányos témához nyúlt a szerző, melyet egy félelmetes erdővel is megspékelt. Sajnos számomra nem tudta hozni az előző történetének minőségét.
Winterwood – Télerdő
A Winterwood – Télerdő Nora Walker és Oliver Huntsman története. Nora elzárva él a világtól édesanyjával és farkasával, nem utolsó sorban pedig boszorkány. Vagyis félig-meddig, ugyanis a képességei még szunnyadnak, noha a Walker-nők története igen jelentős. A lány boszorkány őseit fekete alapon fehér szövegű oldalak mutatják be a fejezetek között, melyek egyrészt dobnak az olvasásélményen, másrészt személy szerint egészen ötletesnek találtam.
Nora egy félelmetes, varázslatos erdő mellett lakik, továbbá a Kezelhetetlen Fiúk Tábora is a közelben van, mely tulajdonképpen egy javítóintézetként működik. Ebből a táborból elszökött egy fiú, akire Nora talál rá a téli erdőben két héttel később. Vajon hogyan élhette túl a kalandot? És miért vonzza Norát Oliver az első pillanattól kezdve?
Remek ötlet, csapnivaló megvalósítás
Alapvetően nagyon kedvelem a boszorkányos témákat az olvasmányaimban is, Shea Ernshaw pedig jobbára már bizonyított korábban. A Gonosz mélység noha nem lett életem könyve, de egészen jó kikapcsolódásnak bizonyult. Ezzel szemben a Winterwood – Télerdő némileg értékelhető része a hangulat volt számomra.
Mert Ernshaw ahogyan igyekszik fokozni a hangulatot és a misztikumot, gyakorlatilag minden jelenteben azzal a lendülettel fullad az egész cselekmény totális érdektelenségbe részemről. Túl van írva, húzza az írónő az egészet, mint a rétestésztát, és mire kilyukadunk valahol, én már eléggé csalódott voltam ahhoz, hogy ne nyűgözzön le. Nem sűrűn szoktam felejthetőnek titulálni egy könyvet, de a Winterwood – Télerdő sajnos pont ilyen.
Noha a kiadó 16 éves kortól ajánlja, szerintem pont egy young adult belépőnek lehetne ideálisabb, 12-13 éves kortól, amikor a fiatal olvasó még feltehetőleg nem olvasott túl sok fantasyt, tehát potenciálisan még nem érzékeli, hogy ez így édeskevés. Nem utolsó sorban pedig talán ez a korosztály az, akiket esetleg még fel tud csigázni a hősnő azonnali, és az egész történeten átívelő epekedése és vonzalma a fiú iránt.
Összegzés
A Winterwood – Télerdő számomra a remek ötlet, ám csapnivaló megvalósítás kategóriájába esik, ahol rengeteg potenciál lehetett volna benne, de ezt szinte semennyire nem tudta megragadni a szerző. Unalmas és vontatott volt a történet sokszor, és a karakterek is igen sok kívánnivalót hagynak maguk után. A nagy csattanónál pedig már annyira elvesztett a történet, hogy igazából örültem, hogy lezárult a könyv.
A három csillag a boszorkányos témára, illetve az egész kreatív Walker ősöknek szentelt oldalaknak jár. Illetve annak, hogy nagy valószínűséggel nem fogom újraolvasni ezt a könyvet, viszont annyira nem volt rossz, hogy félbehagyjam, vagy falhoz akarjam vágni.
Kiknek ajánlom?
Talán tényleg a fiatalabb korosztálynak tudnám jobb szívvel ajánlani, akik nem olvastak még sok könyvet, így ez a történet is el tudja varázsolni őket. Egyébként elég megosztó a regény, és van abban valami, hogy a 2010-es évek eleji YA könyveire emlékeztet, amiket én személy szerint nem szerettem – és ami miatt sokáig azt hittem, hogy maga a YA műfaj is távol áll tőlem.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Légy óvatos a sötét rengetegben…
Főleg a Fir Haven városát körülölelő erdőkben. Egyesek szerint varázslat rejlik bennük. Sőt, kísértetek is.
Nora Walkert néhányan boszorkánynak tartják, és csak ő ismeri az igazságot az itteni fákról. A Walker lányokat mindig is különleges kapcsolat fűzte az erdőhöz, és ez vezeti el a lányt Oliver Huntsmanhez, ahhoz a fiúhoz, aki hetekkel ezelőtt eltűnt a Kezelhetetlen Fiúk Táborából. Ráadásul az elmúlt évek legszörnyűbb hóviharában. A fiúnak már meg kellett volna halnia, mégis életben van, de semmire sem emlékszik abból, ami az eltűnése estéjén történt.
Nora nyugtalannak érzi az erdőt Oliver jelenlétében. Nemsokára rájön, kénytelen felfedni az igazságot a fiúról, akivel immár őszintén törődik. Hogyan maradt eddig életben az erdőben, és egyáltalán, hogyan került oda? Nora még nem sejti, hogy a fiúnak is megvannak a maga titkai – amiket kész mindenáron megtartani, mert úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki azon a végzetes estén eltűnt.
A tündérmesék óta tudjuk, hogy félnünk kell a sötét erdőt és azt, ami benne lapul. A Télerdőből kiderül, miért. Hagyd, hogy elbűvöljön!