Sally Diamond, a furcsa lány címmel jelent meg Liz Nugent harmadik magyar nyelvű regénye. A történet egy tényleg elég furcsa alapszituációval indít, amely a továbbiakban csak tovább bonyolodik.
Anyu sokszor játszott velem egy gondolkodós játékot. El kellett képzelnem, mit gondolhatnak mások. Érdekesnek találtam. De nem egyszerűbb megkérdezni tőlük, hogy mit gondolnak? És különben is, mi közöm hozzá? Azt tudom, hogy én mit gondolok.
Sally Diamond, a furcsa lány
Sally Diamond apja meghal, a lány pedig a férfi kívánságának megfelelően elégeti a holttestet a ház mögötti szemétégetőben. Ezen az apró ír falucska lakói mélyen felháborodnak amint kitudódik az ügy, Sally azonban nem érti, hogy mi a probléma, hiszen csak az apja kívánságát teljesítette. Elég abszurd alapszituáció, igaz? És Liz Nugent ezt még bőségesen tetézi is, ahogy haladunk előre a történetben.
A Sally Diamond, a furcsa lány tipikusan az a regény, amelyről iszonyú nehéz spoilermentesen írni, mert gyakorlatilag fejezetről fejezetre derülnek ki azok az információk, amik folyamatosan árnyalják a történetet – és ezzel együtt az olvasó véleményét is erről a nagyon furcsa főszereplőről. Úgy vettem a kezembe a könyvet, hogy csak annyit tudtam róla, hogy valamiért mindenki odáig van érte, és ódákat zeng róla. Nos, nem alaptalanul.
Ilyen érzés a boldogság? Ma nem került erőfeszítésembe, hogy nevessek és mosolyogjak.
A gyermekkori trauma hatásai meddig elfogadható érvek a különcségre?
Liz Nugent regényének nagyszerűsége szerintem abban áll, hogy egy valóságtól elrugaszkodott helyzetet és történetet képes úgy elmesélni, hogy az sokszor tényleg a valóság és a normalitás látszatát keltse. A szerző remekül lavíroz a fikció és a hétköznapinak tűnő események között, mindezt pedig egy olyan alapkonfliktusra fűzi fel, amely noha nem új, de a kortárs irodalomban mégsem nyúlnak hozzá sokan. Ha pedig mindez nem lenne elég, akkor maga Sally Diamond karaktere a furcsaságai ellenére – vagy talán pont emiatt – kifejezetten szerethető, az egyszerűsége pedig sokszor szórakoztató. Bár elsősorban a szarkazmus és a fekete humor kedvelői számára.
És noha a regény főszereplője Sally Diamond, valamint az ő történetén és múltján keresztül ismerjük meg a többi karaktert, ennek kapcsán számomra az sem volt elhanyagolható kérdés, hogy vajon a gyermekkori traumát meddig elfogadható takaróként használni? És itt nem az ártalmatlan különcségekre gondolok, hanem a regényben megmutatkozó családi mintázatokra. Ezek kapcsán pedig felmerül bennem a kérdés, hogy vajon ki a furcsább, a kicsit bogarasnak látszó leányzó, vagy a kötetben szereplő zárkózott, rejtőzködő, de normálisnak látszó férfi? Mennyire furcsán működik a társadalom, hogy ha valaki kilóg a sorból, akkor nagyon könnyen bolondnak van titulálva, míg a csendes, de normálisnak látszó pszichopatákkal senki sem törődik…
A Sally Diamond, a furcsa lány teret enged a morális dilemmáknak, de engem bevallom, hogy a cselekmény és a kíváncsiság sokkal inkább vitt előre, mint a kérdések, amelyek felmerültek bennem. A maga abszurd és meghökkentő módján pedig kifejezetten el is szórakoztatott Liz Nugent története.
Összeszorítottam a fogamat, és már bántam, hogy többet nem tettetem magam süketnek. Senki sem értett félre, amíg azt hitték, hogy nem hallom, amit mondanak.
Kiknek ajánlom?
A Michael C. Hall-féle Dexter kedvelőinek szerintem abszolút telitalálat lehet a Sally Diamond, a furcsa lány. Liz Nugent regénye kifejezetten abszurd, de emellett valahogy mégis emberi és szerethető.
Tapasztalni fogod, hogy több a kedves ember a világon, mint az undok. Keresd meg őket!
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Egy világvégi ír falucska magányos kis házikója hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül, mikor egyetlen lakójáról, a negyvenkét éves, teljes elzártságban élő Sally Diamondról kiderül, hogy halála után elégette édesapját. A dolog még nagyobb vihart kavar, mikor lassan kirajzolódik Sally traumatikus múltja is, s bár sokan segítenek neki visszaszerezni a kontrollt az élete fölött, egy nap rejtélyes csomagja érkezik egy ismeretlentől Új-Zélandról, és ez mindent megváltoztat…
Liz Nugent feszültséggel teli pszichothrillere egyszerre emberi dráma, fejlődés- és meneküléstörténet – egyenest a kegyetlenség és a trauma határvidékéről.
„Hazaérve zongoráztam egy kicsit. Aztán készítettem egy bögre teát, és bevittem Apu dolgozószobájába. Csöngött a telefon, hát kikapcsoltam. Néztem Apu laptopján a borítékot, amelyre reszkető kézzel ráírta: „Sally” és „A halálom után bontsd fel”. Azt nem írta oda, mennyivel a halála után, és arra gondoltam, talán születésnapi köszöntőkártya lehet benne. Tíz nap múlva volt a születésnapom, és eldöntöttem, hogy majd akkor bontom fel. Negyvenhárom éves leszek. Úgy éreztem, jó évnek nézek elébe.”
Liz Nugent (1967) az ír thriller koronázatlan királynője. Letehetetlen, sikerlistákat vezető, díjnyertes könyveit több mint harminc nyelvre fordították le. A magyar olvasók a Mindig is éjjel lesz és a Mit tettél, Oliver? szerzőjeként ismerhetik.