Gallant címmel jelent meg V. E. Schwab legújabb regénye, melyre az Addie LaRue láthatatlan élete után nagyon kíváncsi voltam. Stílusában egy kicsit más a Gallant, de ettől függetlenül úgy érzem, hogy érdemes lesz a jövőben is odafigyelni a szerzőre. Young adult misztikus horror, melyet felnőttként is imádtam.
Gallant
Olivia Prior egy árvaházban sínylődik, ahol tulajdonképpen farkastörvények uralkodnak. Ezt a helyzetet sajnos az is tetézi, hogy a lány néma. Noha okos és talpraesett ifjú hölgy, szóval amikor úgy adódott, feltalálta magát, hogy kivágja magát a szorult helyzetéből. Ettől függetlenül a napjai mégis azzal telnek a túlélés mellett, hogy azon töpreng, valójában ki ő, és ki volt az anyja, aki után csak egy féltve őrzött napló maradt.
Egy nap viszont az igazgatónő azzal hívatja be magához, hogy levele érkezett, mégpedig a rokonaitól. Ezek a rokonok pedig hazahívják, így Oliviát elbocsátják a Merilance-ből, hiszen többé már nem számít otthontalannak. Azonban a rokonai mégsem fogadják tárt karokkal.
Sőt, maga a hely is elég furcsa, ahová hazaérkezik. A bonyodalmak pedig itt kezdődnek.
Ifjúsági horror, nem csak fiataloknak
Mint Goodreads-tag, mostanában azért kíváncsiságból bele szoktam nézni mások véleményeibe, és a Gallantnál elég vegyesek az értékelések. Ennek fényében fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy a Gallant egy young adult, tehát ifjúsági misztikus, gótikus, mondjuk esetleg horror regény. Ami azt jelenti, hogy ne várjunk tőle olyan ijesztő atmoszférát és cselekményt, amitől esetleg még maga Stephen King is megijedne.
Mert V. E. Schwab eme története valóban egészen egyszerű, a horroron szocializálódott olvasónak egészen kevéske is lehet. Azonban ettől elvonatkoztatva szerintem remek olvasmányélményt adhat, ahogy velem is történt.
Ugyanis adott egy misztikus ház, és egy misztikus kapu, na meg a felfedezés, hogy ezek hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Mert ebben a sötét világban Olivia látja a szellemeket, akik ghúl néven jelennek meg. És szép lassan kiderül az is, hogy ki volt az apja, és miért olyan kusza az édesanyja naplója.
Hangulatteremtésből ötös
A Gallantot olvasva olyan érzésem volt eleinte, mintha a Mexikói rémtörténet és az Örökösök viadala keveredése lenne a sztori. Míg előbbi nem tudta kihasználni a lehetőségeit, utóbbit pedig imádtam, addig a Gallant ezeknek egy egészen remek ötvözete volt. A Schwab által teremtett atmoszféra pedig mindent vitt.
A Gallant ráadásul egészen különleges kiadás, mert rengeteg illusztráció található benne, ezzel is fokozva a hangulatot. Nem utolsó sorban a regény egy pontján a borító illusztrációja is értelmet nyer.
Összegzés
A Gallant egy ifjúsági misztikus/gótikus fantasy/horror regény, a maga nemében pedig zseniális. Ugyanis nemcsak remek érzékkel teremti meg a sötét hangulatot a szerző, hanem egy igazán szerethető főszereplő karaktert is kibontakozik a lapokon, aki az olvasóval együtt ismeri meg Gallant misztikus világát.
Olyan mese ez, melyet szerintem kortalanul lehet élvezni. A jó és a rossz szembenállása és harca, vagy talán utalhatnék a Stranger Thingsre is, ugyanis az upside down-nal abszolút párhuzamot lehetne húzni.
Olivia Prior karakterét pedig nemcsak azok zárják majd a szívükbe, akiknek szintén nincs családjuk, vagy enyhén szólva is tökéletlen, hanem bárki, aki imádja az igazán tökös női karaktereket. Mert Olivia hiába tinédzser még, a rátermettsége és a bátorsága megkérdőjelezhetetlen.
A szürke őszi és téli időszakban tökéletes olvasmány, amikor a könyvből felnézve esetleg a valóságban is hasonlóan ködös és szürke világ tárul elénk.
Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, aki kedveli az ifjúsági misztikus, fantasy, horror regényeket. Azoknak is bátran ajánlom, akik szeretnének ilyen műfajokban olvasni, de a keményvonalas horror és thriller esetleg megijeszti őket. A Gallant remekül hozza a sötét és spooky hangulatot, helyenként borzongató, de alapvetően semmi igazán nagyon félelmetes nincs benne.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Olivia Prior egész életében azon tűnődött, ki ő valójában és hova tartozik. Ebben egyedül egy vékony, ütött-kopott napló van a segítségére: az anyjáé volt, tele bejegyzésekkel és képekkel, amelyek arra utalnak, hogy a nő elvesztette az eszét, ráadásul a rajzok alig többek tintapacáknál… amíg Olivia észre nem veszi bennük egy kéz, egy ajtó, egy virág és egy koponya körvonalait. Nem sokkal később levelet kap, melyben hazahívják Gallantba. A helyre, ahová az anyja naplója szerint soha nem szabad mennie.
Olivia mégis útra kel. Mi mást tehetne?
Gallantban aztán rátalál az utolsó élő rokonára és a családi kúriára bálteremmel, szalonnal, dolgozószobával és egy hatalmas, színpompás kerttel, valamint egy málladozó fallal és egy vaskapuval, amit soha nem szabad kinyitnia.
Azonban senki nem tud a levélről. És senki nem árulja el Oliviának, mi kísérti az unokatestvérét az álmaiban, mi történt az anyjával és mi rejtőzik a fal túloldalán.
Vajon az árnyak hívták haza a lányt? És, ha igen, mit kérnek érte cserébe?