Regényélet címmel jelent meg Guillaume Musso legújabb regénye, melynek ismét írók a főszeplői. A francia szerző rajongói szerintem most sem fognak csalódni, csavaros és fordulatos könyv ez, ahol semmi sem az, aminek elsőre látszik. Talán egy picit túlzásba is vitte a fordulatokat, de tulajdonképpen egy kellemes olvasmány a Regényélet.

A Könyvhéten sikerült megkaparintani a legújabb Musso-t, amit nagyon vártam. Szerencsére a kiadó egyre sűrűbben örvendeztet meg bennünket olvasókat új fordításokkal és ilyen új, egységes kiadásokkal. Eddig bevallom, nekem 1-2 könyv volt, ami nem igazán tetszett tőle, ezeket leszámítva mindig elbűvölt. Musso-nak van egy varázsa, képes úgy csűrni-csavarni a sztorijait, hogy nem igazán lehet megtippelni a végkifejletet. Mindezek mellé képtelen vagyok letenni a könyveit, ezek a tipikus együltőhelyemben, mert csak még egy oldalt, csak még egy oldalt. Aztán azon kapom magam, hogy be is fejeztem.

Regényélet

Musso is szeret “hazai pályán” játszani, azaz írókről írni, mesélni. Ezzel nincs semmi gond, fura szerzet mind, de számomra sokszor szerethető formában vannak ábrázolva. A Regényélet viszont annyira csavarosra sikeredett, hogy a végén kicsit csalódott voltam, hogy miért kell ezt ennyire megbonyolítani. A történet elején Flora Conway-t ismerhetjük meg, akinek a kislánya eltűnt, emiatt pedig az alkotással is küszködik. Az írónő Elena Ferrantéhoz hasonlóan a sajtótól visszavonultan él New Yorkban, személyesen sehol nem jelenik meg, interjút is online ad. Sőt, még a díjait sem veszi át. Flora személyéhez szorosan kapcsolódik a kiadója, Fantine, akivel a bestsellere kiadása kapcsán ismerkedett meg, és attól kezdve játszik a másik nő fontos szerepet Flora életében.

Eközben Párizsban Romain Ozorski, szintén bestsellerszerző tevékenykedik. Szintén magánéleti gondokkal küzd, a felesége elhagyta, és a gyermekét sem láthatja emiatt. Minden erejével próbálja bizonyítani, hogy soha nem bántotta a nejét, de a telefonjáról küldött sms-ek mindenhogy rosszul mutatnak.

Amikor a szálak egymásba csavarodnak

Miután mindkét karakter életét megismerte az olvasó, elindul az igazi Musso-i rejtély és csavarhalmaz. Szép lassan kanyarítja őket úgy, ameddig én személy szerint csak meghökkenve olvastam, hogy de hát hogyan?! A Regényélet is kissé elrugaszkodik a valóságtól, de csak annyira, ami még kis túlzással hihető, vagy legalábbis érdekes eszmefuttatásokat tud elindítani a mi lenne, ha gondolatmenet kapcsán.

A regény nagy része tetszett, tényleg faltam az oldalakat, és eszméletlen kíváncsi voltam, hogy hova fut ki. A könyv a maga 218 oldalával viszonylag rövidke, nincsenek benne üresjáratok vagy unalmas részek – általában a szerző egyik könyvében sem –, és talán az utolsó pár oldalig azt is tudnám mondani, hogy öt csillag. Fordulatos, izgalmas, rejtélyes, imádtam. Aztán a legvége hiába volt ötletes, nekem már picit too much érzésem volt az egésszel kapcsolatban. Ettől függetlenül nem gondolom rossz könyvnek, és nem erül fel a nem tetszett-listámra sem, csak nekem nem nyerte el a tetszésem a befejezés.

Musso-ról spoiler nélkül

…lehetetlen írni. Véleményt, kritikát, bármit, hogy annak legyen egy épkézláb íve anélkül, hogy lelőném a poént, vagy elvenném a jövőbeli olvasóktól a meglepetés erejét. Guillaume Musso könyveinek talán a legnagyobb erőssége az a tetemes mennyiségű csavar, amikkel operál, talán ez adja a varázsát az írásainak. Talán ezért is lehetetlen megtippelni a végkifejletet. Emellett viszont minden tiszteletem, hogy tényleg szinte letehetetlen az összes regénye.

Kiknek ajánlom?

Bárkinek, aki szereti az izgalmas és fordulatos regényeket. Olvasási válságban szenvedőknek, vagy csak egy kellemes délutáni olvasmányt keresőknek. Ó, és azoknak is meleg szívvel ajánlom, akik tartanak a hosszabb könyvektől. A Regényélet rövidsége miatt garantált az olvasási sikerélmény.

Guillaume Musso: Regényélet

A férfi szerint minden előre meg van írva

A nő szerint minden megírandó

Hat hónappal ezelőtt, 2010. április 12-én hároméves kislányomat, Carrie Conwayt elrabolták, miközben bújócskáztunk a Williamsburgben található lakásomban.

Így kezdődik a nyilvánosságtól elzárkózó írónő, Flora Conway története. Carrie eltűnésére nincs magyarázat. A lakás összes ajtaja és ablaka zárva volt, a régi New York-i bérház biztonságikamera-felvételein behatolásnak semmi nyoma. A rendőrségi nyomozás eredménytelenül zárul.

Mindeközben az Atlanti-óceán túlpartján, egy pusztulásnak indult házban magányosan gyötrődik a megtört szívű író. A rejtély kulcsa nála van. Flora mindent megtesz, hogy megtalálja.

Ha az ember a nap jó részében egy kitalált világban kalandozik, nem egykönnyen találja meg a visszavezető utat. És szédeleg a két világ közti határvidéken.