Mr IKEA címmel jelent meg Johan Stenebo kötete, melyben az IKEA, és annak alapítója, Ingvar Kamprad mocskos titkait tárja fel. Na jó, ez kicsit drámai megfogalmazás, de tulajdonképpen mégis erről szól a könyv. Mert ki ne szeretné az IKEA-t, a kék-sárga dizájnt, az olcsó bútorokat, apró csecsebecséket, a svéd húsgolyót? Minden olyan szupernek tűnik vásárlóként, aztán a könyv elolvasása után már nem csak sejtjük, hanem tudjuk is, hogy az orrunknál fogva vezetnek, ráadásul Stenebo szerint a saját munkavállalóikkal sem igazán bánnak úgy, ahogy kellene.
Mr IKEA
Érdekes, és számomra helyenként már-már sokkoló történet volt a Mr IKEA, melynek a végén azért nevettem egy jót. A könyvben gyakorlatilag végig arról van szó, hogy Kamprad egy zsarnok zseni, maga az IKEA egy etikátlan óriás, majd a szerző az utószóban leírja, hogy egyébként szeretett a cégnél dolgozni, és Kamprad a legizgalmasabb és legfantasztikusabb ember. Tipikus svéd megközelítés, amikor elnézést kérnek, majd elküldenek édesanyádba, csak Stenebo fordítva tette.
A kötet pedig közel 300 oldalon tényleg azt taglalja, hogy hogyan épül fel az IKEA, és annak atyja, Ingvar Kamprad mennyire ellentmondásos ember. Elsősorban remek marketingérzékkel rendelkezett (2018-ban hunyt el), ugyanis szinte tökéletesnek mondható énmárkát épített maga köré. Ennek pedig az volt az oka, hogy a vállalata, az IKEA még ennek kapcsán is fejlődhessen. Ahogyan Stenebo is írja, ki akarna belekötni egy diszlexiás, nem tökéletes angoltudású öregúrba? A svéd újságírók semmiképp, noha Kamprad feltehetőleg nem volt diszlexiás, csak ravasz, mint a róka.
A Mr IKEA című könyvből kiderül, hogy Ingvar Kamprad tényleg egy zseni volt az üzleti életben, azonban mint főnök, borzalmas lehetett. Ugyanis a beosztottjainak meg kellett tanulniuk a hangulatát olvasni, és aszerint kommunikálni vele, különben nem várt rájuk hosszú távú karrier a cégnél. Ami számomra megdöbbentő volt, hogy az IKEA a legrosszabbul fizető nyugati cég, tisztán csak azért, mert Kamprad egyik elve az volt, hogy senki se pazaroljon, és elégedjen meg kevesebbel is.
Mennyit számít a külcsíny
Az IKEA az etikus cégek listáján labdába sem rúghatna, ugyanis Stenebo szerint azért van rengeteg, a céghez kötődő másik cég, hogy adóügyileg lehetetlen legyen felfejteni a kapcsolatokat. Az alacsony árak miatt is tettek olyan lépéseket, melyek a ’80-as, ’90-es években is épp csak elmentek, azonban manapság egyáltalán nem lenne helyénvaló.
Úgy gondolom, hogy minden vállalat mögött van szennyes, vagy más frázissal élve csontvázak a szekrényben. Noha a könyv 2010 környékén íródott, azt azért hallottam, hogy manapság is igencsak alulfizetik a dolgozóikat, ami szomorúsággal tölt el. Lehet akármilyen szép marketingszöveget írni és mondani, az ember mégiscsak a pénz miatt jár el dolgozni, és nem az inspiráló környezet miatt. Noha az IKEA az utóbbi miatt tudja mégis megtartani a munkavállalóit, habár sajnos inspirációval nem lehet a boltban fizetni.
Gondolom az elmúlt ~10 évben változott valamennyit a struktúra, azonban Johan Stenebo elég baljós képet fest az IKEA-ról ebben a könyvben. Nem utolsó sorban pedig a vezető nők aránya nemcsak csekély, hanem elhanyagolható a könyv szerint. Erre is kíváncsi lennék, hogy manapság ez a rész hogy néz ki.
Összegzés
A Mr IKEA a kedvenc svéd bútoráruházunk titkait és szennyesét teregeti ki, kezdve rögtön a vállalat alapítójával, Ingvar Kampraddal. Johan Stenebo kettős képet fest Kampradról, egyrészt egy zseni üzletember, akinek tökéletes meglátásai vitték sikerre az IKEA-t. Másrészt pedig egy végletekig hangulatember, aki ha bal lábbal kel fel, akkor az állásod is elvesztheted. A rengeteg negatívum okát is leírja, ez pedig nem más, mint az IKEA felsővezetésében ülő smålandi férfiak gyanakvása, bizalmatlansága minden külföldi és idegen iránt.
A kötet sokkal inkább a cégstruktúrára koncentrál, mintsem a kis színes érdekességekre. Utóbbiból a termékek elnevezései szerepelnek a szövegben. A másik fókusz pedig maga Ingvar Kamprad személyén van az elbeszélőnél.
Érdekes olvasmány volt, helyenként megdöbbentett, helyenként kissé untatott a szakzsargon, és sokszor elszomorított. Mert nagyon szeretem az IKEA-t, és tisztában vagyok vele, hogy nincs tökéletes cég, de a Mr IKEA egy olyan képet fest a vállalatról, ahol pusztán etikai okok miatt nem szívesen vásárolnék a jövőben. És csak remélem, hogy a könyv írása óta jobb a helyzet, mert szeretnék még az IKEA-ban vásárolni. Vagy hogy azért a könyv picit ferdít is, és sötétebben mutatja be a helyzetet, mint amilyen. Még tagadásban vagyok, nem tudom elhinni, hogy ennyire rossz lenne a helyzet.
Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, aki járt már bármelyik IKEA áruházban, és alapvetően rászánná az idejét, hogy többet is megtudjon a svéd óriásról. Vásárlóként is érdekes olvasmány volt, ám akit érdekel az üzleti világ, annak valószínűleg sokkal többet fog adni, mert eléggé előtérbe kerül ez a része is az IKEA-nak.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Johan Stenebo húsz éven át volt az IKEA egyik vezető igazgatója.
Most kíméletlen őszinteséggel írja le, milyen módszerekkel vezette Kamprad a svéd vidéki áruházból felépített vállalatot, hogyan fanatizálta rosszul fizetett munkatársait, hogyan tett szert rendkívüli nyereségekre. Kitér Kamprad náci kapcsolataira, bemutatja összetett, Stasi-mintára épülő, kémekkel operáló üzleti kultúráját, leleplezi, hogyan használta fel a médiát, valamint a Greenpeace-hez és WWF-hez hasonló szervezeteket az IKEA környezetvédelmi botrányáinak eltussolására.
Cégvezető még sosem tárta ilyen kendőzetlenül a nyilvánosság elé vállalatának rendkívüli sikereit és kudarcait – és valószínűleg soha nem is fogja.