Macskanyelv – Amit a macskád igazán akar címmel jelent meg a japán sztár állatorvos, Yuki Hattori informatív kötete a tudatos macskatartásról. Emiatt pedig nem volt kérdéses, hogy el kell olvasnom. Két cica, Borisz és Kátya gazdijaként törekszem arra, hogy minél többet tudjak a macskákról, minél jobban megértsem őket. Szerintem ez az alapja a gördülékeny együttélésnek. Ugyan több kötetet is olvastam már a tudatos macskatartás témájában, azonban ahogyan a mondás tartja, jó pap is holtig tanul. Na és nem mellesleg sosem lehet tudni, hogy milyen számomra új információk derülnek ki egy-egy újonnan megjelenő könyvből. A Macskanyelv ebből a szempontból remek választás.
Macskanyelv – Amit a macskád igazán akar
Mit jelent egy-egy nyávogás? Mit üzen egy-egy faroktartás? Vagy miért alszanak rengeteget a macskák? Ezekre, és ehhez hasonló kérdésekre adja meg a választ a Macskanyelv. A könyv egészen rövidke – mindössze 160 oldal –, azonban nagyon sok információ található benne. A felépítése pedig nem kizárólag szöveg, hanem gazdagon illusztrált, tehát azoknak is remek lehet, akik vagy nem szeretnek olvasni, vagy nincs rá túl sok idejük.
Úgy gondolom, hogy egy gazdinak kötelessége megismerni a kiskedvencét, mármint itt arra gondolok, hogy ha macskád van, akkor általánosságban a macskákat. Ez nem csak azért fontos, hogy a mindennapok gördülékenyebbek legyenek, hanem azért is, hogy ha a cicának bármi problémája van, akkor azt észre tudd venni. És ha már egy cicával osztod meg az életed, akkor gondolom az is fontos, hogy a szőrös négylábúd és te is jól érezzétek magatokat. Természetesen nem agysebészet egy macskáról gondoskodni, azonban felelősség. Adni kell neki enni és inni, takarítani kell az almot, ha pedig kárt okoz, azt bizony nem fizeti ki neked a zsebpénzéből. Ettől eltekintve, kis odafigyeléssel viszont nagyon sokat javulhat a gazdi és a cica életminősége is.
Ugyan ez a kötet tapasztalt macskatartóknak nem ad annyira sok újdonságot, mégis úgy gondolom, hogy érdemes elolvasni. Részben az információk ismétlése miatt, részben pedig szerintem minden kötet tartogat újdonságot. Ha esetleg friss cicagazdi vagy, akkor gratulálok! Ebben az esetben úgy gondolom, hogy elengedhetetlen önmagad macskásítása, hogy mindketten (vagy többen) jól érezzétek magatokat.
Macskanyelv: csak lazán!
Tudom, hogy én jobban rápörögtem a macskatartásra kezdőként, mint amennyire kellett volna. Ezzel sincs gond, és azzal sem, ha lazábban kezeli valaki a témát. Viszont úgy gondolom, hogy a kulcs az alkalmazkodás, hiszen például te sem a wc-n ülve ebédelsz meg, vagy pedig ha otthon vagy, szereted kényelmesen és biztonságban érezni magad. A kötet több dolgot is elmagyaráz. Például nyilván a cica sem szeret az alom mellett enni, vagy például evolúciós oka van annak, amiért nem célszerű a vizet az étele mellé tenni. Ez utóbbi egy másik kötetben is szerepelt, és nekem akkor új információ volt, azonnal intézkedtem is. Azóta pedig szerencsére többet is isznak a cicáim.
Iszonyú bosszantó tud lenni, hogy mindig a legmagasabb pontra akarnak felugrani vagy felmászni. Viszont ez is evolúciós késztetés. Vagy a folyamatos kaparás. Nálam a kanapé gyakorlatilag totál szét van kaparva, és persze, hogy ideges vagyok minden alkalommal, amikor azon élesítik a körmüket az egyébként négy, kifejezetten cicakaparó helyett. De pontosan tudom, hogy nem azért teszik, hogy idegesítsenek, hanem mert valószínűleg a kanapé a legszimpatikusabb alkalmatosság erre a célra.
A könyvben szereplő együttélési tippek mellett természetesen szó esik a betegségekről és a veszélyekről is. Itt pedig picit elbizonytalanodtam. Borisz és Kátya jobban él, mint gyerekkoromban bármelyik macskánk, viszont bennem van néha a görcs, hogy semmi baj ne történjen. A szerző viszont tökéletesen értem, hogy minden veszélyre fel akarta hívni a figyelmet, azonban ezt nem tömbösítve tette meg, hanem minden fejezetben volt erről szó. Ettől pedig iszonyatosan frusztrált voltam, olvasás után napokig paráztam, és azok a dolgok jártak az eszemben, amik benne vannak a könyvben. Ettől függetlenül tudom, és próbáltam is tudatosítani magamban, hogy a macskák szívós állatok, ennél milliószor rosszabb környezetben is lazán túlélnek.
Ennek a figyelemfelhívásnak talán egyetlen pozitívuma van: mindegyik ilyen gondolatban benne van, hogy ha bármit tapasztalsz, irány az állatorvos! Ez pedig kihagyhatatlan. Múltkor én is vaklármával rohantam az állatorvoshoz, viszont jobb félni, mint megijedni, és senki sem fog csúnyán nézni, ha biztosra mész.
Kiknek ajánlom?
Ha végigolvastad a bejegyzést, akkor valószínűleg bolond macskás csajnak tartasz, ami részben igaz is. Azonban úgy gondolom, hogy ha macskád van, érte te vagy a felelős. Hiszen a cica nem tud összedobni magának egy vacsorát, nem tud elmenni az orvoshoz, sőt, ha folyamatosan szekálják, miközben jól érezné magát, feszült is lesz. Ha a cica feszült, akkor előbb-utóbb a gazdi is az lesz.
Természetesen nem kell megijedni a macskatartástól, de célszerű minél több információ birtokában lenni. Ehhez alapnak remek a Macskanyelv, illetve akinek már van valamennyi tapasztalata, ő is bátran kézbe veheti. Összességében nagyon tudom ajánlani, elolvasásra is, illetve a polcon lévő, bármikor lekapható kisokos gyanánt is. Macskatartóknak, és leendő cicagazdiknak is.
Még több könyvajánlót itt olvashatsz.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Miért másznak be a macskák szűk helyekre? Miért alszanak olyan sokat? És legfőképpen: hogyan tehetjük jobbá az életüket?
Dr. Yuki Hattori a legismertebb és legjobb macskaorvos Japánban. Ez a kedves illusztrációkkal teli, praktikus kézikönyv segít abban, hogy lefordíthassuk magunknak a macskánk érzéseit.
Dr. Hattori diagramokon ábrázolta a különféle nyávogásokat, a különféle bajusz- és farokállásokat. Úgy tűnhet, a macskának könnyű gondját viselni, mégis sok apró részletre érdemes figyelni: hova tegyük a vizüket, milyen hőmérsékletben érzik jól magukat, hogyan ápoljuk a szőrüket. Ezáltal nagyban meghatározzuk az életminőségét. Odafigyeléssel és szeretettel elérhetjük, hogy egészségesebbé és elégedettebb legyen a macska – és ettől mi magunk is vidámabbak leszünk.