A sáska éve címmel jelent meg Terry Hayes második kötete, amely kapott hideget-meleget, bár leginkább hideget. Nekem minden hibája ellenére mégis az egyik kedvencemmé vált ez a történet.
A sztán szó perzsa és urdu nyelven egyaránt földet jelent, míg a pak békét. Pakisztán: a béke földje. Úgy látszott, a hír még nem jutott el mindenkihez.
A sáska éve
A sáska éve egy hihetetlen kémtörténet, amelynek a cselekményét bármely akciófilm is megirigyelhetné. Nekem ez volt az első könyvem Terry Hayes-től, és mivel az általános vélemények jórészt szörnyűek, így fogalmam sem volt, hogy mire számíthatok. A történet több részre bontható, eleinte engem szimplán az bűvölt el, hogy milyen technikákat használnak, hogyan nyomoznak le „lenyomozhatatlan” személyeket és eseményeket. Időközben belépett a képbe a címben szereplő sáska is, és elindult a hajsza.
A regénynek tényleg sok olyan hibája van, amit én is felrónék neki, ha valamilyen megmagyarázhatatlan okból amúgy nem vett volna le teljesen a lábamról. A főszereplő CIA-ügynök például tényleg mindent túlél, az ügynökség lazább kereteket ad neki, ha épp nincs együttműködő kedvében, és még párkapcsolatot is fenn tud tartani. És ha ez nem lenne elég határfeszegető az olvasó idegeinek, akkor a könyv kb. utolsó negyede gyakorlatilag a semmiből átvált valamiféle sci-fi-be. Utóbbi részeket éjszaka olvastam, és hirtelen azt hittem, hogy a fáradtságtól hallucinálok, mert addig tényleg semmi természetfeletti nem volt benne.
Ha tippelnem kellene, hogy miért vált mégis kedvenccé A sáska éve, akkor azt mondanám, hogy mert nem igazán szoktam kémregényeket olvasni, és így nem igazán ismerem a műfajt. Vagy hogy Terry Hayes rengeteg, számomra izgalmas érdekességet dobált be csak úgy nem mellesleg, amit imádtam. Végül, de nem utolsó sorban, amivel engem mostanában nagyon gyorsan le lehet venni a lábamról, hogy érdekes, tökös, (számomra) szerethető karakterekkel operál a szerző. Plusz pont, hogy még a főgonosznak is olyan háttérsztori jutott, amitől ha igazat nem is adnék neki, de megértem, és valamilyen módon együtt tudtam érezni vele. Mindezek mellett viszont hátborzongató, hogy mennyi minden történik a felszín alatt, amiről a népesség nem tud – és felteszem, hogy A sáska évében említettek nagyon maximum csak a lehulló morzsácskák.
Azt mondta, a halál nem számít, hisz mindenkivel megtörténik. Az a lényeg, mihez kezdünk az életünkkel.
Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, aki kedveli a kalandos, akciódús, pörgő cselekményű történeteket. Mindezek tetejébe egy kis misztikum is adódik – részben a sci-fi szál, részben a CIA/kémkedős dolgok. Az általam említett szerethető vagy érdekes karakterek nyilván szubjektív dolgok, bár az tény, hogy a szereplők többdimenziósak, így valamilyen formában szerintem bárki tud velük kapcsolódni.
Eleinte lobogott bennem a remény lángja, de két óra múlva a valóság kezdte kioltani.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Ha egy CIA-ügynök kiemelten fontos küldetésen van, akkor az országhatároknak nincs jelentőségük. A feladat: behatolni a területre, elvégezni a munkát, ha kell, elrejtőzni, majd eltűnni, bármi áron.
Ám vannak helyek, ahol nem érvényes semmilyen szabály, és még egy olyan tapasztalt ügynöknek is, mint Kane, túlságosan veszélyesek. Ilyen például Pakisztán, Irán és Afganisztán határvidéke, ahol tombol az erőszak.
Kane-nek az a feladata, hogy kimenekítsen valakit, aki létfontosságú információkkal rendelkezik a Nyugat biztonságának szempontjából. A siker érdekében Kane-nek le kell győznie ellenfelét, aki attól sem retten vissza, hogy ha szükséges, az egész világot elpusztítsa. Egy ijesztően okos, gonosz ember, akinek vér tapad a kezéhez, és akit csak a bosszú éltet…