Mielőtt elengedlek címmel jelent meg Kennedy Ryan regénye, amelyben a gyász és az újrakezdés kap központi szerepet. Mindezek mellett a szerző annak a tényét is kiemelten hangsúlyozza a történeten keresztül, hogy sokszor érdemes szakember segítségét kérni az érzelmek feldolgozásához.
A nyilvános gyász körülményes téma. Embertől és helyzettől függően változik, de egy bizonyos ponton eljön az idő, amikor „túl kell lenned rajta”. Tovább kellett volna már lépned. Neked pedig a csontodig hatol a tudat, hogy nem vagy túl rajta, nem tudsz túl lenni rajta. Nem akarod, hogy mások lássák a határidőn túl érkező könnyeid, érezzék a fájdalmat, ami kidobhatatlan vendégként még mindig nem múlt el. Te véded őket a kellemetlenségtől, hogy még mindig fáj.
Mielőtt elengedlek
A Mielőtt elengedlek központi karaktere Yasmen, noha a volt férje, Josiah nézőpontját is megismerheti az olvasó a váltott szemszögnek köszönhetően. A Wade házaspár két éve vált el, miután a harmadik gyermekük, Henry halva született, az asszony pedig bezárkózott a saját világába. A két idősebb gyermekük, Deja és Kaseem miatt azonban nem lehet végleges a lezárás. Ahogy mondani szokás, az élet megy tovább, és a szereplők számára nem várt fordulatokat tartogat.
Alapvetően úgy gondolom, hogy a Mielőtt elengedlek központi üzenete nagyon fontos. Egyrészt a gyászfeldolgozás – elsősorban egy gyermek elvesztése, másodsorban maga a kapcsolat meggyászolása –, másrészt pedig annak a ténye, hogy mindenki változik, és akár csak két év leforgása alatt teljesen más emberré válhatunk a bennünket ért hatások által. És itt jön az a fránya de, mégpedig hogy Yasmen karaktere kifejezetten taszító volt számomra. Nem tudom megmondani, hogy miért, csak azt éreztem olvasás közben, hogy ha egy hús-vér személyről volna szó, akkor valószínűleg az első adandó alkalommal menekültem volna a közeléből, még akkor is, ha egyébként megértem a traumáit, vagy az arra adott reakcióit.
Maga a történet egyébként nagyon szépen van felépítve, a Wade család a cselekmény előrehaladtával változik, talán kicsit nyitottabbá is válik. Az külön tetszett, hogy a karakterek nemcsak lezárást kapnak a könyv végére, hanem a szerző keretbe foglalja az eseményeket, továbbá maga a regény cselekménye alatt is nagyon sokat változik a szereplők hozzáállása. Új nézőpontok jelennek meg, új tapasztalatokat szereznek, és ez alapján változik a véleményük is. Ez pedig számomra külön öröm volt, mert annak a híve vagyok, hogy semmi sem fekete vagy fehér, és minél több információval rendelkezel, vagy minél többet tapasztalsz, annál nagyobb a színskálád, és annál valószínűbb, hogy akár újra tudod gondolni a véleményed egy-egy témáról, amivel kapcsolatban korábban azt hitted, hogy megingathatatlan az elköteleződésed.
Megtanultam, hogy az élet nem arról szól, hogy megkapd, amit érdemelsz, hanem hogy kihozd belőle, amit lehet, amíg csak lehet, mert piszok rövid. Mert tünékeny. Mert akkor vesz el, amikor a legkevésbé számítunk rá.
Kiknek ajánlom?
A két csillag levonás Yasmen karakterének, azaz a fő narrátornak szól. Ha őt számomra is szerethetőbbre írta volna Kennedy Ryan, akkor abszolút ötcsillagos olvasmány lenne. Egy szereplő jelleme pedig ízlések és pofonok, szóval ha a válás és gyermek elvesztése témában olvasnál, akkor mindenképpen ajánlom a Mielőtt elengedleket. Azoknak is ajánlom, akik hozzám hasonlóan a semmi sem fekete vagy fehér elvét követik.
El kell fogadnom, hogy muszáj örömöt találnom a saját lelkem határain belül, a szívem és önmagam körvonalára fel kell vázolnom a megelégedést. Nem azért, mert minden tökéletes a gyerekeimmel. Tökéletes soha nem lesz semmi. El kell engednem a tökéletességet.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
A szerelmüknek örökké kellett volna tartania… Amikor az életükben az egyik megsemmisítő csapás a másikat érte, Yasmen és Josiah Wade rájöttek, hogy a szerelem önmagában nem képes mindent megoldani és megmenteni. A házasságukat sem tudta. Yasmen nem volt felkészülve rá, hogy így szétessen az élete, de végre újra elkezdett örömet találni benne. Josiah-val új kereteket alakítottak ki: együtt nevelik két gyermeküket, és jól menő vállalkozást vezetnek közösen. Mégis, mint a mágnesek, mindig visszavonzódnak egymáshoz, és most azon tűnődnek, vajon tényleg készen állnak-e elengedni mindent, amijük volt. Hamarosan egy lopott csókból még egy lesz… majd sokkal több. Vadító. Tilos. Minden jó – amíg a régi sebek újra fel nem szakadnak. Vajon túl késő már, hogy örökre egymásra találjanak? Vagy így másodszorra még jobb is lehet?