Programajánló: 2025 tavaszi PesText Fesztivál

Vajon a túloldalon is áll valaki?
Ott, ahol eltűnnek a hullámok?
Valaki, aki olyan, mint én? Milyen lehet ott?
Rá is azt mondják, hogy kicsi?

„Láttam…” – így kezdi Christoph Ransmayr atlaszának mind a hetven epizódját, hogy aztán összetéveszthetetlenül szóló, költőien pontos hangján bontsa ki az egyes helyszínekhez kötődő történeteket. És kezdetét veszi az utazás, amely ugyanolyan hatalmas távolságokat ölel át az emberi szív és szellem tájain, mint a földgolyón. A Csendes-óceán szigetvilágától a sarkvidékig, a dél-amerikai esőerdőktől Andalúzián át a Mekong folyóig, a Duna árteréig vagy éppen Sydney-ig sorjáznak a kápráztató, megrendítő és líraian szép képek – egy nagy író és nagy utazó kivételes életének lenyomatai. Adamik Lajos magyar fordítását olvasva a Himalája hóförgetegeit, egy csonttá soványodott tehén tekintetét vagy a mélytengerben a testre nehezedő nyomást éppúgy a bőrünkön érezzük, ahogyan a történetekben megelevenedő emberi sorsokat. „Sok mindent, amit a miénknek mondott világról tudni vélünk, csak elbeszélésekből ismerünk” – emlékeztet előszavában a szerző. Világunk megismeréséhez aligha létezik gazdagabb térkép, útikönyv és kalauz, mint Ransmayré.

Az Így távoznak a kovbojok Horvátország egyik legismertebb írójának nyers, mégis költői regénye. A történet elbeszélője, Dada visszatér az Adriai-tenger partjára, kopott tengerparti szülővárosába, hogy megfejtse bátyja, Danijel rejtélyes halálának körülményeit. A fiú, bár fiatal, okos és népszerű volt, néhány évvel korábban vonat alá vetette magát. A nyomok után kutatva Dada egy sor különc karakterrel találkozik, miközben feltárulnak a gyermekkori családi történetek és traumák. Megismerkedik a fiatal dzsigolóval, Anđelóval is, aki egy, a közeli „prérin” westernfilmet forgató csoport tagja. Lassan és fájdalmasan jön rá mindenre, amit bátyja haláláról tudni lehet, és arra, hogy Anđelónak mi köze van a történtekhez.

Olja Savičević első regényében játékosan ülteti át a klasszikus dráma műfaját a kortárs világba, kételyeket ébresztve a gyermekkori hősöket illetően, és felvetve a kérdést, mi számít ma egyáltalán hősiességnek. Az adriai miliő és a gazdag helyi színek tökéletes hátteret biztosítanak a veszteségről, megváltásról és beteljesületlen kisvárosi álmokról szóló történetnek.

„Peović Narancs a nevem. Kívülről egy szőke narancs vagyok. Szilikonajkam van, brazil frizurám, kétüléses kabrioletben ülök, Mazda MX-5, aranyszínű. Belülről azonban fekete narancs vagyok. Teli fekete lével.” Narancs, a híres szappanopera-író egy baleset következtében lassan elveszíti az emlékezetét, ezért úgy dönt, hogy útnak indul, hogy megkeresse legnagyobb szerelmét és volt férjét, Csalogányt, a graffitiművészt, akinek megalkuvást nem ismerő karaktere szöges ellentétben áll Narancs ingatag és önmarcangoló lényével. A regényt Csalogány több héten át írt levelei nyitják, amelyeket az utca lakóinak küldött egy titokzatos pár ügyében, akik hangosan szeretkeznek az éjszaka közepén, ébren tartva az egész környéket. Az Énekes az éjszakában a szerelem, a szabadság, a háború, a vágy, a gyermekkor, a hírnév és a művészi autonómia nagy témáit járja körül, hol humorral, hol tragikummal mutatva be az emberi létérzékelés paradoxonát.

Az Énekes az éjszakában a kortárs horvát irodalom egyik legismertebb alkotójának második regénye, amelynek angol nyelvű változatát 2018-ban PEN fordítói díjjal jutalmazták.A szerző számos irodalmi díj birtokosa, többek között 2018-ban elnyerte a Macedón Irodalmi Fesztivál fődíját is.

Te hiszel az angyalokban? Mert Bert és Betty Brown igen. Bert, a mindig morcos buszsofőr felfedezett egyet az ingzsebében, akit befogadtak, és Angelinónak neveztek el. Angelinót mindenki hamar megszereti, legfőképp a gyerekek az iskolában, ahol Betty dolgozik.

De nem mindenki ó szándékkal közeledik az angyalhoz. Egy titokzatos, fekete ruhás figura ólálkodik az iskola körül, és valószínűleg nincs egyedül. Sikerül Angelinót megóvnia a gyerekeknek? Vajon az angyal tényleg olyan gyámoltalan és elveszett, mint elsőre tűnik?

A Pagony Abszolút Könyvek sorozatába olyan olvasmányos és izgalmas könyveket válogatunk, amelyek abszolút lendületesek, abszolút színvonalasak, abszolút maiak. Abszolút könnyű őket olvasni, de mégsem felszínesek, abszolút nem megterhelőek, de mégis elgondolkodtatók. Van és lesz köztük magyar és külföldi, fantasy, kaland- vagy éppen detektívregény – ami mindegyikben közös, és amit garantálunk: ezeket a könyveket jó olvasni!

Szokcso tengerparti kisváros Dél-Koreában, az észak-koreai határhoz közel. Az üdülési szezonon kívül néptelen, álmos panzióba egy francia képregényrajzoló érkezik, aki titokzatos személyiségével és szokatlan viselkedésével felkelti a panzióban dolgozó fiatal lány érdeklődését. Különös kapcsolat alakul ki a két idegen között, akik a beszélgetéseik során épp annyit mutatnak meg magukból, hogy elkerüljék a további intimitást. Miközben számos részletet tudunk meg a szokcsói halpiac ízeiről és a koreai ételek elkészítésének technikáiról, a regény csupán félszavakkal, mégis hatásosan érzékelteti a szereplők érzelmeit, a határvidék fenyegetését vagy a dél-koreai szépségkultusz visszásságait. Elisa Shua Dusapin regénye feszült, minden érzékre ható mestermű elhallgatásról, szenvedélyről, kultúrák közötti különbségekről.

A szokcsói tél után ezúttal a tokiói nyárba repíti olvasóit Elisa Shua Dusapin. A Svájcban élő Claire Tokióban tölti a nyarat. A nagyszüleit látogatja meg, akik az ötvenes években menekültek el Koreából a polgárháború elől, játéktermet nyitottak pénznyelő pacsinkó-automatákkal, és nem tértek vissza többé a szülőföldjükre. Claire sosem tanult meg igazán koreaiul, ezért nagyszüleivel csak néhány angol szó, koreai kifejezés és egy sor eltúlzott gesztus segítségével tud kommunikálni. Miközben próbál valahogy kapcsolódni koreai örökségéhez, francialeckéket ad egy japán kislánynak, Miekónak, aki a fejébe veszi, hogy meglátogatja a pacsinkó-termet. Dusapin regénye identitásról, nyelvről és családi bűntudatról mesél egy vibráló, csupa neon nagyváros inszomniás nyarán.

Az egész falu sejtette, hogy nem lesz jó vége, ha Gabriel hazaköltözik. És most, amikor Beth elnézi a szeretett férfit, aki gyilkosság vádjával áll a bíróság előtt, önkéntelenül arra gondol, hogy igazuk volt.

Tizenhét évesen ismerkedett meg Gabriellel. Azon a szédült, varázslatos nyáron a férfi hatására mindent másként gondolt, érzett és látott. Azt hitte, egy nagy, soha véget nem érő szerelem kezdete az a nyár. Amikor azonban Gabriel elment, és azzá vált, akinek az anyja akarta látni, Beth összeomlott.

Frank segítségével állt talpra. Az együtt felépített életük pedig egészen más lett, mint amilyet Beth Gabriellel elképzelt. És mégis, volt idő, nem is kevés, amikor boldognak érezte magát. Nézte a férjét és a fiát, ahogy traktorral járják a gazdaságot, és egy pillanatig sem kételkedett benne, hogy ez az ő élete.

De most Gabriel visszajött, és Bethben kártyavárként omlik össze minden, amit bizonyosságnak hitt. Tíz év múltán is működik közöttük a kémia. Beth pedig jól tudja, hogy amit tesz, nem helyes, és másoknak is árthat vele. De hogyan mondhatna le arról, hogy adjon egy második esélyt az első szerelemnek?

A Sebzett lelkek sodró szerelmi történet lehetetlen döntésekről, pusztító következményekről és az elveszettnek hitt reményről

Karin Smirnoff svéd írónő első magyarul megjelent kötete a nemzetközi bestseller – a Jana Kippo-trilógia első része.

Jana visszatér, hogy meglátogassa öccsét, aki még mindig a régi családi parasztházukban él Svédország északi részén. A zord tanyavilág olyan titkokkal terhes, amelyekről senki nem beszél, a hallgatás elhomályosítja az emlékezetet, az igazság egyre inkább a homályba vész. A félrenézés közösségébe érkezik meg Jana, aki feltépi a régi sebeket, és ezzel egy olyan pusztító örvényt indít el, ami aligha kecsegtet a megváltás reményével.

Az Elmentem az öcsémhez mélyfekete színekkel festett és erőszakkal átitatott északi noir a bántalmazásról, traumákról, szerelemről, cinkosságról és a múlttal való szembenézésről. Egy otthon nélküli hazatérés története. A megbocsátás története.
A rendhagyó nyelvezetű és szerkesztésű regény már az első oldalon rabul ejt és sokáig nem ereszt.

Jana és ikertestvére anyjuk koporsójával az elhunyt végakaratának megfelelően egy zárt, északi, finn közösségbe indulnak. A település toxikus légköre és a szektaként működő szabadegyház úgy tűnik magával rántja Öcsit, aki a szigorú vallási keretektől, a puritán patriarchátustól és az ismeretlen rokonok között várja a múlt lezárásának lehetőségét. Eközben Jana továbbra is a múlt sebeivel küszködve próbál kötődni, szeretni és szeretve lenni. Noha az anya hátrahagyott leveléből sok mélyre temetett titokra fény derül, a minták változatlanok, és úgy tűnik, az erőszak és a függések rendszere mindenhol egyforma.

Az Elvittük anyát északra a szerző nagy sikerű, August-díjjal jutalmazott, Elmentem az öcsémhez című első kötetének folytatása. Karin Smirnoff a senki máséhoz nem hasonlítható prózájának középpontjában továbbra is a zord északi közösség, illetve Jana Kippo alakja áll.

Az Azután hazamentem Karin Smirnoff Jana Kippóról szóló nagy sikerű és sokak által méltatott trilógiájának harmadik, befejező részével a történet a csúcspontjához érkezik.

Miután Jana Kippo egyedül marad, elhagyja Smalangert, hogy részt vegyen egy stockholmi kiállításon, ahol a galériában az ő agyagfigurái is bemutatásra kerülnek. Úgy dönt, hogy a fővárosba költözik, de az erőszak ide is követi: a múltja ismét utoléri, és egyre mélyebbre süllyed. Amikor úgy tűnik, végre megszabadul a toxikus kapcsolatoktól, a haldoklók és a holtak visszahívják északra, gyerekkora színhelyére. A halál biztossága és biztonsága, egy új kapcsolat ígérete és a lassan művészetté váló terápiás alkotás menekülőutat kínálnak. De vajon hazatalál? Lehetséges, hogy az új hazatérés egyben a múlt végleges lezárása is legyen?