2013 novemberének elején osztottam-szoroztam, és elindítottam a könyves blogom, ami azt jelenti, hogy idén 10 éve kezdtem könyves blogot írni! Szép és klisés megjegyzés lenne, hogy úristen hogy rohan az idő, de visszatekintve az elmúlt 10 évre inkább azt mondanám, hogy eléggé döcögős volt. Mert a blogot és a saját életemet nem tudom külön bontani, hiszen gyakorlatilag együtt nőttünk fel.

10 éve kezdtem könyves blogot írni – na de hogyan született meg a Tekla Könyvei?

Az úgy volt, hogy gyerekkoromban nagyon sokat olvastam, utána pedig jött egy időszak, amikor szinte egyáltalán nem vettem könyveket a kezembe. Akkoriban kezdett el ennek a ténye zavarni, és mivel nagyon szerettem írni mindenféléről, ezért úgy döntöttem, hogy a könyves blog egy remek lehetőség lenne arra, hogy kiéljem a grafomániám, és egy kicsit ösztönözzem is saját magam az olvasásra.

A blog születése utáni hónapokban pedig valóban pozitív hatása volt az oldalnak az olvasmányaimra – és a könyvvásárlásaimra is. Az az időszak még a közösségi média felemelkedése előtti periódus volt, tehát egy teljesen egyszerű és ingyenes blogspot oldalt hoztam létre, ahol saját magamra sem helyeztem semmiféle nyomást a posztolással kapcsolatban. A social mediát pedig csak azért említettem meg, mert nem gondolom, hogy a jelen jobb vagy rosszabb lenne, csak teljesen más. A mostani oldal, azaz a gyorgytekla.hu pedig már a fejlődés, amit 2021 júliusában hoztam létre, hogy az oldalam valóban a sajátom lehessen.

Az oldallal együtt nőttem fel

Egyrészt iszonyú furcsa belegondolni, hogy a blogom már nagyjából negyedik osztályos baba lenne, másrészt pedig majdnem a teljes felnőtt életemben jelen volt. A blog a 10-et, én a 30-at töltöm novemberben. Voltak eszméletlen intenzíven posztolós időszakok, és volt, amikor hónapokig semmit sem írtam. Tulajdonképpen ezt a bejegyzést is másfél hónappal később pötyögöm, mert november elején nem ezen volt a fókuszom. De ez is a része volt a felnövésnek, hogy nem kell mindig ott lenni, nem kell mindig zsizsegni, ha éppen nem érzem a dolgot.

A blogon nagyjából mindig a saját szabályaim szerint játszottam, és az évek múltával ez csak egyre erősödik. Talán az egyik legtöbbet ismételt kérdés, hogy mit csinálok, ha egy könyv nem tetszik, és recenzióba kaptam? Leírom róla a negatív véleményem, hiszen azt is meg lehet fogalmazni kulturáltan. Vagy ha “nem érzem”, akkor nem fogok csak azért is bejegyzést írni, mert nem akarásnak nyőgés a vége, ugyebár.

A blogolás még mindig releváns?

Persze. Meg nem is. Szerintem felhasználótól függ, és pontosan ezért lehet releváns egyidejűleg a blog, az Insta, a TikTok, vagy akár a Facebook. Olyan ez, mint mondjuk hogy én nem szeretem a mazsolát, attól te még szeretheted, tehát neked releváns, nekem meg nem. Vagy akár hogy vajon az ekönyvek átveszik-e a nyomtatott könyvek helyét? Ez a téma már nagyjából kifutóban van, és tapasztalataim szerint jól megférnek egymás mellett, remekül kiegészítik egymást. Vagy éppen 2023-ban pánikolnak egy csomóan, hogy az AI átveszi az emberek munkáját, és szerintem ha jól csinálod a dolgod, akkor a nyomodba sem érhet majd.

És már csak azért is azt mondom, hogy releváns egy nem csak könyves, de akármilyen blog, mert szerintem sok hozzám hasonló ember van, aki ha valami jól működik, azt nem szívesen cseréli le addig, amíg még működik. Én pedig amíg érzek magamban késztetést, hogy hosszabban is írjak egy-egy könyvről, addig meg fogom tenni. Még akkor is, ha néha tartok szüneteket.

Az olvasás mindig jelen lesz az életemben, csak a mennyisége változik

Gyakorlatilag az olvasás az egyetlen állandó dolog az életemben. Az elmúlt években az éves olvasmányaim listája egyre csak nőtt, ami pont idén változik. Ez pedig arra döbbentett rá, hogy nem vész el, csak átalakul – ahogyan én is folyamatosan változom. Az elmúlt picivel több mint egy évben ráfüggtem a brit királyi családra, a történelemre, és újra felfedeztem ezáltal a YouTube-os tartalomgyártást. De utazás közben, vagy egy hosszú nap végén még mindig egy jó könyv után nyúlok. Sőt, az olvasás az a tevékenység, ami olyan, mint egy puha és meleg paplan a hideg téli napokon: komfortot és megnyugvást ad.

Mindent összevetve pedig nem a szám és az évek számítanak a szememben, hanem hogy folyamatosan jelen vagyok, hogy csinálom, foglalkozok vele. Hiszen létrehozni valamit, aztán magára hagyni és elmondani, hogy valamit régen regisztráltam, csak mert elég idős vagyok hozzá, az nem igazán teljesítmény.

A könyves bloggerkedés, a könyves szakma, és általánosságban az “influenszerség” rengeteget változott az elmúlt 10 évben. És nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat a következő 10! 💃

Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!