Véres Balaton címmel jelent meg Zajácz D. Zoltán retró krimije, mely a magyar tengernél játszódik 1979-ben. Ugyan a hekk és a sör háttérbe szorul, ám van itt úttörőtábor, vállalati nyaraló, párhuzamosan több bűntény, no és egy fiatal hölgy, akinek minden vágya a kriminalisztikai profilozás. Lendületes krimi jó nagy adag nosztalgiával, remek stílusban.

Véres Balaton

Nem igazán tudtam, hogy mire számítsak a Véres Balaton kapcsán, noha épp tavasszal olvastam a Hullámsír című, szintén Balatonon játszódó krimit, és az is nagyon tetszett. Aztán Zajácz D. Zoltán regénye jött, látott, és győzött. Ugyanis nemcsak pörgős, és tényleg nagyon olvasmányos történetről van szó, hanem ismét rájöttem, hogy ezek a retró krimik nagyon tetszenek. Valahogy üdítő változatosság, hogy nincs e-mail, sms, vagy akár bonyolult modern labortechnológia. Sőt, telefon is elvétve akad, néhány háznál. Pár éve Henning Mankell olvasása közben is pont ez tetszett, hogy szinte minden technikai vívmány nélkül kell utánajárniuk a nyomozóknak a szálaknak.

A Véres Balaton másik érdekessége pedig az volt, hogy a dübörgő szocializmusban játszódik, de azért ott van benne egy elég velős kritika a szerzőtől, néhány soron pedig így, 2022-ben akár sírva is lehet röhögni, ha éppen az olvasónak hasonlítgatni támad kedve. Mivel én már a rendszerváltás után születtem, így számomra izgalmas és érdekes volt ennek az időszaknak a bemutatása – akár a bármelyik beltéren rágyújtó emberektől kezdve a minél magasabb pozícióban ülők kiváltságos soráig.

Nagyjából az egész történet egy ilyen melankólikus nosztalgia, ha ezt nézem, de volt egy másik aspektus is, amit imádtam. “Ilike, főzzön egy kávét nekünk!” – az Ilike pedig sok női névvel behelyettesíthető, mert vendégségben mindig egy jó kávé volt a nyitány. Kicsit skandináv érzés, bár szerencsére a nyomozók azért nem voltak olyan züllöttek, mint az északi barátainknál.

Aztán, ha a hír eljut a hazai sajtóhoz, például a francia lapokból (a Le Monde már meg is írta), és rákérdeznek az illetékeseknél, legfeljebb letagadják. A pártbizottság meg úgyis elmagyarázza majd a főszerkesztőknek, hogy felejtsék el, hogy ebből bármi is megjelenhet. Ilyenkor kész szerencse, hogy Magyarországon csak papíron létezik a demokrácia…

Szerethető karakterek, és brutális gyilkosságok

A Véres Balaton talán részben amiatt is lett a szívem csücske, mert amellett, hogy tényleg nagyon pörög a történet, a két főszereplő, Adorján Máté, és Lendvay Laura kettőse is olvasóbarát. Noha mindkettejüknek van némi hátszele (nagykövet és nyomozó apukák), mégis valahogy az egyszerű magyar fiatalok látszatát keltik. Legalábbis mai szemmel. Elhivatottak, lelkesek, mindeközben pedig úgy lavíroznak a magánéletben, hogy sikerüljön minden hátráltató tényező elől kitérni.

Utóbbi talán Laura esetében szembeötlőbb, akit az édesanyja nem lenne rest a vállalat igazgatója elé dobni, ha ezzel az ő kinevezése biztosítva lenne. Csak szerényen és kedveskedve, néha (vagy talán mindig) alkalmazva némi érzelmi zsarolást. Ezek a helyzetek pedig az én szememben tipikus korabeli érzést keltettek. És itt jön a már említett társadalomkritika is, mert valljuk be, a mai Magyarországon is sokszor előny, ha valakinek a valakije vagy.

A regény fő szála egy francia kislány, Marion Morel eltűnése, illetve egy főiskolás lány meggyilkolása. Mondanám, hogy ezek elég abszurdnak hangzanak a retró Magyarországon, aztán ott van az előző bekezdésben szereplő idézet…

Megtörténhettek hasonlók, vagy sem – egyébként a regény elején le van írva, hogy a Soós Lajos-szál valós történéseken alapszik, illetve itt van róla a Wiki-cikk is –, mivel egy fikcióról van szó, számomra nem ezen volt a hangsúly. Nagyon szerettem olvasni a Véres Balatont, mert egy olyan atmoszférát teremtett, amihez hasonlóval még nem találkoztam. És a történettől független jó volt egy kicsit elmerülni abban, hogy milyen lehetett az élet úgy 50 évvel ezelőtt.

Összegzés

A Véres Balaton egy retró magyar krimi, és ebben a műfajban szerintem kiemelkedő. Mert nemcsak nosztalgikus hangulatot képes teremteni azoknak, akik a ’70-es, ’80-as évek Magyarországán éltek, hanem a fiatalabb korosztálynak is remek korrajz és hangulatteremtés. Kíváncsi vagyok, hogy olvasás közben hányan morfondíroznak el azon, hogy vajon régen tényleg minden jobb, vagy legalábbis egyszerűbb volt-e.

És ha nem lenne elég a Melba kocka és a Sztár Narancs korának hangulata, kriminek sem utolsó Zajácz D. Zoltán regénye. Sallangoktól és unalmas monológoktól mentes, lendületes és olvasmányos detektívtörténet, ahol a kor lelkületéhez mérten nem bánnak kesztyűs kézzel a bűnözőkkel sem. Hűen az 1979-es évhez, mindenféle modern kütyü nélkül kell a karaktereknek megoldani a bűntényeket, ami viszont számomra üdítő változatosságot jelentett a modern krimikhez képest. Noha a Véres Balaton mindössze 308 oldal, és még ha szívesen is olvasgattam volna még, a rövidsége pont az előnyére vált a történetvezetés szempontjából.

A sorok között helyenként megbúvó irónia, illetve társadalomkritika felteszi az i-re a pontot, ha esetleg ezek után még bárkinek hiányérzete támadna. Igaz, az első kötetben még szolidan vannak ezek jelen, a folytatásokban ebből a szempontból már kicsit lazább a stílus, ami szintén előnyére vált a történeteknek.

A Véres Balaton-sorozat kötetei, sorrendben

  1. Véres Balaton
  2. Haragos Balaton
  3. Dermesztő Balaton

Mindenképpen érdemes sorrendben olvasni a sorozat köteteit, ugyanis spoileresek az előző részekre nézve!

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, aki kedveli a krimi műfaját. Ha szeretsz elmerülni a retró Magyarország hangulatában, akkor is érdemes lehet kézbe venni. Sőt, a krimivel ismerkedni vágyóknak is remek választás lehet. A brutalitását kb. közepesre, vagyis átlagosra tudnám besorolni. Vannak benne leírások, de ennél olvastam már ezerszer véresebbet is.

Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!


Zajácz D. Zoltán: Véres Balaton

A zánkai úttörőtáborból egy tihanyi hajókiránduláson titokzatos körülmények között eltűnik a tizennégy éves Marion Morel, a Francia Kommunista Párt párizsi titkárának egyetlen gyermeke. Néhány nappal később pedig az úttörőváros strandján holtan találnak egy huszonegy éves tanárképző főiskolás lányt, aki a gyermekek kísérőjeként vett részt a hajókiránduláson. A nyomozással Adorján Máté hadnagyot bízzák meg. A tehetséges fiatal nyomozónak segítőtársa is akad: Lendvay Laura, a szomszédos vállalati üdülőben nyaraló orvostanhallgató. A lány pszichiáternek készül, és élénken érdeklődik egy új amerikai módszer, a bűnügyi profilkészítés iránt.

A mindvégig izgalmas, fordulatos történetben megelevenedik a Kádár-korszak Magyarországa, a hetvenes évek végének tipikus karaktereivel: párttitkárokkal, örökké elégedetlenkedő hivatalnokokkal, vadászgató, jachtot és szeretőket tartó, a nyugati életstílust majmoló nagyvállalati vezetőkkel.