Rintaró és a könyvek útvesztője címmel jelent meg Nacukava Szószuke regénye a könyvek szeretetéről. Vagy tulajdonképpen nevezhetném mesének is, ugyanis minden olyan elem adott benne, amitől a könyveket szerető olvasó nem csak hogy komfortosan érzi magát, de úgy is érzi, hogy részese a kalandoknak olvasás közben. Nem utolsó sorban pedig talán útravalóul adja a szerző azt is, hogy gondolkodjon el az olvasó, hogy mit jelent (számára) könyvmolynak lenni.
Rintaró és a könyvek útvesztője
Rintaró egy japán gimnazista, akinek a nagypapája meghal. A szülei sem élnek már, így a fiú veszi át a papa antikváriumát, ahol egyik nap egy vörös bundájú macska jelenik meg. Ebben eddig nem is lenne semmi igazán különös, azonban a macska bemutatkozik Rintarónak, és közli vele, hogy útra kell kelniük az első útvesztőbe, hogy megmentsék a könyveket. Rintaróhoz és a macskához a fiú egyik osztálytársa is csatlakozik, így végül nem csak a könyveket mentik meg, hanem más fontos felfedezést is tesznek.
Szerintem a könyvnek sokféle olvasata lehet, és itt abszolút igaz az a gondolat, hogy egy olvasmány annyit és olyat ad, amilyen hangulatban épp olvasod. A Rintaró és a könyvek útvesztője lehet egy kellemes mese, és lehet egy olyan olvasmány is, ami után leülsz, és rengeteg dolog cikázik a fejedben.
Az első útvesztő
Ezekben az útvesztőkben olyan olvasókkal találkoznak, akik így vagy úgy, de imádják a könyveket, azonban kezdenek letérni a helyes útról. Az első útvesztőben rögtön egy olyan férfira bukkannak, aki már több mint 50 ezer könyvet olvasott el, és ebben méri az értékét. Ezen bevallom jót mosolyogtam, mert én is rengeteg könyvet olvasok (az átlaghoz képest), azonban mégsem úgy gondolkodom, mint ő. Tulajdonképpen egy kis fricska is lehet ez a regény az eszeveszett könyvmolyoknak. Itt azt éreztem, hogy kicsit arra igyekszik rávilágítani, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos, hogy ne azért olvassunk, mert „kell„, vagy „minél többet mutathassunk fel„, hanem a könyvek élvezetéért.
Az első útvesztő másik megmosolyogtató eleme az volt számomra, hogy a könyveket bezárták. Lakattal. Nos, én soha nem tennék ilyet, hiszen akkora öröm, hogy elérhetőek, hogy bármikor tudom a polcaim rendezgetni. Persze megértem, hiszen a könyvek kincsek, mindannyian igyekszünk vigyázni rájuk, azonban itt inkább a szélsőség van jelen.
Ha ész nélkül olvasod, amit érsz, attól még nem fogsz többet látni a világból. Akármennyi tudást tömsz a fejedbe, amíg nem gondolkodsz a saját fejeddel, és nem mész utána a dolgoknak a saját lábadon, mindaddig csak mások tollával ékeskedsz.
A második útvesztő
A második útvesztő a könyvfalók felé irányul, ez pedig a könyvek felszabdalása és a gyorsolvasás témaköre. A hogy tudok ennyit olvasni és a hogy tudok ilyen gyorsan olvasni folyamatosan visszatérő kérdések, és alapvetően úgy érzem, hogy ez gyakorlattól és egyétől is függ. Azonban rövidített olvasmányt sosem vennék a kezembe – a kötelezőket is inkább bevállaltam, hogy ilyen formában sem olvastam el. Ebben a fejezetben talán a fő téma az, hogy az embereknek mennyire nincs idejük olvasni. Ez szomorú, azonban inkább az motoszkált a fejemben olvasás közben, hogy nem csak olvasni nincs ideje sokaknak, hanem úgy egyáltalán, megélni a mindennapokat. A mókuskerékből hihetetlenül nehéz kiszakadni, vagy megtalálni az egyensúlyt. És talán ez a mai világ egyik gyötrelme az emberek számára. Hogy kevesebb időnk jut arra, ami boldoggá tesz.
Itt pedig talán egy picit visszagyűrűzik az első útvesztő. Nem a mennyiség, hanem a minőség fontos, azonban szerintem ez is egyénfüggő. Úgy gondolom, hogy mindannyian mások vagyunk, más kapacitással. Más az az olvasmánymennyiség, mely nem megy az olvasásélmény rovására.
A harmadik útvesztő
A harmadik útvesztőben a központi kérdés az, hogy milyen könyvek kerüljenek piacra? Mindegy vajon, és csak a profit a fontos, vagy pedig érdemes inkább az olvasói igényeket kielégíteni? Kicsit talán a profit és a kultúra szembeállítása is. A kiadóvezető és Rintaró szembeállása, az egyik rengeteg pénzt termel könyvekkel, a másik pedig egy családi antikváriumot vezet olyan könyvekkel, melyek ritkaságok.
Úgy gondolom, hogy mindkettőre szükség van. Szeretek sikerkönyveket is olvasni, és szeretek antikváriumokban kincsekre is lelni. Tulajdonképpen itt is az egyensúly a fontos.
Az utolsó útvesztő
Az utolsó kalandban a macska arra igyekszik felhívni Rintaró figyelmét, hogy a könyvek mellett az emberek is fontosak. Főleg azok, akik mellettünk állnak, és törődnek velünk. Amikor eltűnik az osztálytársa, az ő kiszabadításáért kel útra. Eközben pedig rájön, hogy mennyire fontos neki a lány.
Erre a részre kristályosodott ki számomra, hogy hihetetlenül érezni a könyvön a japán kultúrát. A karaktereknél nincsenek hatalmas érzelmi kitörések, emiatt pedig talán sokkal élesebben is érződik, hogy fontos a törődés kimutatása.
Szívből törődni másokkal pedig nem annyit tesz, hogy csöpögős hangon biztosítjuk őket mély együttérzésünkről. Hanem együtt vívódni a vívódókkal, együtt szenvedni a szenvedőkkel, néha pedig társul szegődik valakihez az útján.
Összegzés
Nagyon tetszett, hogy egy mágikus realista mesébe bújtatott dilemmák sorozata ez a könyv, ha jobban belegondolok. És pont a folyamatos kettősség az, ami miatt sokak kedvence is lehet. Ha szeretnél egy egyszerű kikapcsolódást, akkor is élvezni fogod. Ha pedig könyvmolyproblémákon gondolkodnál olvasás közben vagy után, akkor is remek olvasmányélményt kínál a Rintaró és a könyvek útvesztője.
Macskarajongóként pedig külön élmény volt a pimasz macska karaktere, aki nem csak a könyvek útvesztőjébe kalauzolja el Rintarót, hanem megmutatja a zárkózott fiút körülvevő világot is. Hogy van, aki törődik vele, még ebben a cudar helyzetben is, amikor a szeretett nagypapa elhunyt, és úgy érzi, hogy magára maradt. Nem utolsó sorban a kevésbé szimpatikus nagynéni alakja is szerethetővé vált számomra az utolsó oldalakon, ahogyan ő is segítette Rintaró kibontakozását.
Ahány olvasó, annyi olvasata lehet ennek a regénynek, viszont a végére egy kicsit olyan érzésem is volt, mintha arra is szeretné felhívni a figyelmet, hogy nem érdemes csak és kizárólag a könyvek világában élni, ahogyan például sokszor én is teszem. Mert persze a való világ sokszor nehéz és csalódásokkal teli, de néha pozitív csalódások is várnak ránk.
Azt hiszem, a könyvek azt tanítják nekünk, hogy törődjünk másokkal.
Kiknek ajánlom?
Minden könyvmolynak. És minden leendő könyvmolynak. Ha szeretsz az élet egyensúlyáról olvasni, akkor is remek választás lehet. Ahogyan akkor is, ha csak egy kellemes délutáni kikapcsolódásra vágysz, és kevésbé vonz a regény elgondolkodtató része.
Még több könyvajánlót itt olvashatsz.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Rintaró csak egy átlagos gimnazista, aki utál iskolába járni, sok időt tölt a gondolataiba merülve, és kissé nehezen ért szót a többi emberrel. Egy különleges képessége mégis van: senki sem ismeri úgy a könyveket, ahogyan ő. Nagyapja üzlete, a Nacuki Antikvárium igazi kincsesbánya, ahol elfeledett regények, régi klasszikusok és valódi ritkaságok sorakoznak az ódon könyvespolcokon. Nagyapó őszintén hitt abban, hogy a könyveknek hatalmas ereje van, és képesek jobbá tenni az emberiséget, és bár vevőköre sosem volt túl népes, sokan osztoztak a meggyőződésében. Egy nap azonban az öregúr meghal, Rintarónak pedig el kell hagynia szeretett antikváriumát, hogy a nagynénjéhez költözzön. A szomorú előkészületek közepette váratlan látogató toppan be hozzá: egy nagyszájú, sőt egyenesen pimasz macska, aki azért jött, hogy magával vigye Rintarót egy titkokkal és veszélyekkel teli utazásra, amelynek tétje nem kevesebb, mint a könyvek megmentése a végső kihalástól.
Nacukava Szószuke varázslatos meséje lélegzetelállító világokba kalauzol, ahol újra és újra megtapasztalhatjuk, mennyire nehéz, ugyanakkor felemelő küldetés valódi olvasóvá válni. Kivételes alkotás, amely magával ragadó hangulatával Murakami Haruki és Michael Ende legkülönlegesebb munkáit idézi.
NACUKAVA SZÓSZUKE orvosként dolgozik Naganóban, a neve írói álnév. Első műve, a rangos díjakat nyert Kamiszama no karute [Isteni kartoték] több mint hárommillió példányban kelt el Japánban, filmfeldolgozás és sorozat is született belőle. A Rintaró és a könyvek útvesztője a második regénye.