Legvégül a szív címmel jelent meg a legutóbbi magyar nyelvű Margaret Atwood regény, mellyel a szerző ismét meglepett. Atwood igazán sokoldalú író, ezúttal egy disztópikus világ tárul az olvasó elé, melyben morális kérdéseket is boncolgat. Vajon milyen dolgokra vetemedne az ember a túlélése érdekében? Ha pedig biztosítottnak érzi az alapvető szükségleteit, vajon meddig menne el a lelki boldogságért vagy kielégülésért?
Legvégül a szív
Adott egy disztópikus Amerika. Munkanélküliség, és tulajdonképpen az általunk ismert civilizáció sem iazán létezik már. Farkastörvények uralkodnak: az marad életben, aki nem rest bármit bevetni annak érdekében, hogy legyen egy biztonságos hely, ahol alhat, és legyen mit ennie. A főszereplő házaspár, Stan és Charmaine az autójukban laknak, gyakorlatilag állandó készültségben, amikor a Pozitron Projekt híre elér hozzájuk. A szabadságuk egy szeletéről le kell mondaniuk, kompromisszumokat kell kötniük, ám ezért cserébe biztonságos, tiszta otthont kapnak, és egy kultúrált közösségben élhetnek. Minden második hónapban.
Mert ebben a projektben hisznek abban, hogy társadalmilag kell vállalni a bűnöket, ezért az egyezség úgy szól, hogy az egyik hónapban átlagos polgárként élnek és dolgoznak, a következő hónapban viszont egységesen bevonulnak a börtönbe, ahol rabokként vezekelnek a közösség bűneiért. A házukkal egy másik párral osztoznak, míg börtönben vannak, ezzel a párral pedig szigorúan tilos mindennemű kapcsolatfelvétel.
A probléma viszont ott kezdődik, amikor ezt az apró szabályt megszegik. Ezzel pedig az események lavinája indul el.
Utópiából disztópia
Ahogy mondani szokták, így kezdenek kihullani a csontvázak a szekrényből. Amkor a rakoncátlan párok felborítják a tökéletesnek tűnő rendet, lassan elkezd repedezni a csillogó felszín, és fény derül arra, hogy a cég mi mindent csinál. A regény ebből a szempontból két részre tagolható, hiszen a második felében sokkal inkább Stan és Charmaine meneküléséről van szó. Illetve ebben a második részben boncolgat a regény fontos társadalmi kérdéseket, úgy mint az emberi jogok, illetve az egyén helye a közösségben, a hatalomban. Talán már-már túl zsúfolt is.
Számomra a Legvégül a szív utolsó fejezete ütött nagyon nagyot. Spoilermentesen tulajdonképpen azt tudom mondani, hogy Atwood megmutatja ebben a regényben azt, hogy az emberek mennyire megvezethetőek. Hogy egy steril környezetben sem lehet beőlük kiölni az érzelmeket, és az az utáni vágyat. Ezt pedig a rendszer kőkeményen ki is használja.
Olvasmányos volt, azonban nálam nem került be a kedvenc Atwood-kötetek közé.
Kiknek ajánlom?
Margaret Atwood rajongóinak érdemes elolvasni. Csak úgy azoknak is, akik kedvelik a disztópiákat, és szeretnek etikai, társadalmi kérdésekről is elmélkedni olvasás közben.
Még több könyvajánlót itt olvashatsz.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Amerikát romba döntötte a gazdasági válság. A munkanélküliektől és hajléktalanoktól hemzsegő rozsdaövezetekben bandák, vandálok és elmebetegek fosztogatnak. A fiatal házaspár, Stan és Charmaine azért van még életben, mert csodával határos módon megmaradt autójukban laknak, ám nemritkán így is másodperceken múlik a sorsuk. Egy nap megváltásként érkezik a hír: önkénteseket keresnek Consilience városába, a Pozitron Projektbe. A Projekt résztvevőinek rendes munka és kényelmes, tiszta otthon jár – minden második hónapban. A köztes időszakokat viszont a város és a projekt szívét jelentő Pozitron börtönben, fegyencként kell tölteniük, házukat pedig frissen szabadult váltótársaik foglalják el, akikkel szigorúan tilos érintkezniük – erről a Megfigyelés gondoskodik. Elsőre nem tűnik túl nagy áldozatnak egy rendezett életért cserébe, ám amikor Charmaine a szabályokat áthágva szenvedélyes viszonyba kezd váltótársával, nyugtalanító események láncolata veszi kezdetét, s előbb-utóbb kénytelenek feltenni a kérdést, mi zajlik valójában Consilience és a börtön falai mögött.
Margaret Atwood 2015-ben írt disztópiájában a társadalmi felelősség és a közös túlélés problémái mellett előtérbe kerülnek az egyéni lét, legfőképpen a szenvedély kérdései: meddig mehet el az ember a másik birtoklásában anélkül, hogy elveszítené önmagát?