Tranzit címmel jelent meg Rachel Cusk Körvonal-trilógiájának második része, melyben a frissen elvált fiatal író londoni mindennapjait követheti nyomon az olvasó. A körvonalban a görögországi utazásairól és találkozásairól olvashattunk bővebben, míg a Tranzitban London szütkeségében és házfelújításos mindennapjaiba kukkanthatunk be az elbeszéléseken keresztül.
Ahogyan a Körvonal posztjában is írtam, nekem az első kötet elég szenvedős, vagy mondjuk inkább úgy, hogy küzdelmes volt. Hogy miért? Nem egy megszokott regény vagy novellagyűjtemény, vártam tőle valamit, és persze hogy nem azt kaptam. Emiatt kissé féltem a Tranzitba belekezdeni, de mégis örülök, hogy úgy döntöttem, elolvasom. Nem azért, mert annyira más lenne, hanem mert a meg nem szokottban is találtam némi komfortérzetet.
Az őszinteséggel az a baj, mondta, hogy az ember lassan jön rá, milyen hazugok mások.
A cselekmény
Cusk írója itt visszaköltözik Londonba, és egy házat kezd el felújíttatni. Hangos építkezések, zsörtölődő szomszédok, közben dolgoznia is kell. Tökéletesen hétköznapi(nak tűnő) jelenet. Rengeteg apró mozzanattal és érzéssel. Mindezt mégis úgy adja vissza, hogy ezúttal nem tudtam letenni a könyvet, és majdnem együltőhelyemben faltam be.
A Tranzit tulajdonképpen hasonlóról szól, mint a Körvonal: az életünk apró-cseprő mozzanatairól, érzéseiről, hibáiról, örömeiről. Igenis számít, hogy kikkel találkozunk, hogyan viseltetünk egymás iránt. Számít, hogy mit gondolunk arról, vajon a saját életünk sínen van? Ott tartunk, ahol szeretnénk, hogy tartsunk?
– Miért? – kérdezte. – Mi olyan szörnyű abban, ha az ember annak látszik, ami?
– Nem tudom. – válaszoltam, – de nyilvánvaló, hogy sokan rettegnek tőle.
A könyv olvasása pedig számomra azért is megmosolyogtató érzés volt, mert az első mondat azzal kezdődik, hogy a főszereplő e-mailt kapott egy asztrológustól a jövőjét illetőleg. Ez nem is lenne nagy szám, csak éppen akkor írtam az első asztrológia témájú bejegyzést a blogra, és kissé meglepett. Akkor kezdtem el a címen is gondolkodni. Az, hogy Tranzit szerintem sokaknak nem mond semmit, de ennek fényében azért nekem sokkal érdekesebb és izgalmasabb volt..
Kiknek ajánlom?
Azoknak ajánlom, akik szeretik a nem mindennapi olvasmányokat. Mivel a Tranzit egy trilógia második része, így adódik a kérdés, hogy olvasható önállóan? Alapvetően ilyenkor azt szoktam mondani, hogy ha igen, akkor is érdemes az első résszel kezdeni, ám itt tökéletesen jól érthető önállóan is a kötet. Kicsit kuszának és csapongónak hathat elsőre, de ha elvárások nélkül kezdesz neki, akkor nem csalódhatsz. Az élet apró mozzanatairól ír Cusk, szóval ha felkeltette a figyelmed a Tranzit, akkor mindenképp adj neki egy esélyt!
A Körvonalból ismert, nemrég elvált írónő fiaival visszaköltözik Londonba, hogy új életet építsen fel. A regényt az alapokig szétvert lakás felújításának epizódjai tagolják, a köztük eltelő lopott időben pedig beszélgetőpartnerek haladnak át Faye figyelmének forgószínpadán. A Tranzit a továbblépés tünékeny, de elszánást és tudatosságot igénylő lépését ragadja és rajzolja meg számos szemszögből. Szédítő, finoman szatirikus társadalmi tablóján kelet-európai építőmunkások, kiégett művészek és angol nagypolgárok kerülnek egymás mellé, hogy az élet közepéhez érve átgondolják, kivé, mivé váltak, kivel és milyen célokkal élnek. Rachel Cusk kérlelhetetlen, okos őszintesége igazi fellélegzés: a Körvonal-trilógiát olvasni sorsfordító.
“Hosszú ideig azt hittem, csak a tökéletes passzivitás révén juthatunk el a tisztánlátásig. De az elhatározás, hogy a házam felújításával felkavarom az állóvizet, fölébresztett egy másik valóságot, mintha megzavartam volna egy odújában szunnyadó fenevadat. Tulajdonképpen haragra gerjedtem.”
A nagy kritikai visszhangot kiváltó Körvonal-trilógia első kötete a Körvonal, második a Tranzit. A harmadik kötet, a Babérok, 2022 tavaszán várható.