Az Eleanor Oliphant köszöni, jól van egy furcsa könyv a maga nemében, de így olvasás után azt tudom mondani, hogy imádnivalóan fura. Nem utolsó sorban pedig Reese Witherspoon könyvklubkának nyitókötete volt Gail Honeyman regénye, szóval már csak ezért is nagyon íváncsi voltam rá.
Eleanor Oliphant harmincéves, egyedülálló, az élete pedig pontos keretek között mozog. Hétközben bemegy az irodába, elvégzi a munkáját, a kollégáit elviseli, hétvégén pedig némi vodka társaságában kiüti magát. Szerdán telefonon beszél anyukával, de ezt leszámítva az égvilágon semmi nem történik vele. Egészen addig, míg szemet nem szúr neki a zenész, akivel némi osztás-szorzás után végülis el tudná képzelni az életét. Azonban két bökkenő is van: hogyan mondja el anyukának, és hogyan keltse fel egyáltalán a férfi figyelmét?
Változások Eleanor megszokott életében
Bevallom, olvasás közben helyenként igen jót szórakoztam, mert épp én is egy olyan ember után futottam, akinek valószínűleg fogalma nem volt arról, hogy mi a helyzet (a létezésemről azért tudott, egy fokkal jobb szituációban voltam, mint Eleanor). Jó, azért én nem megyek el senkinek a lakására stalkolni, de éreztem egy icipici párhuzamot. Eleanor élete pedig ekkor vesz 180 fokos fordulatot: akaratán kívül szépen elkezd épülni a szociális élete.
Az egyik kollégája, Raymond szintén nem veszi a jeleket, és elkezd barátkozni a hölggyel, ebből pedig elég sok humoros helyzet kerekedik ki. Mindezek mellett a regény közepe környékén sejtettem, hogy itt ennél többről is szó van, csak ezt még sem Eleanor, sem az olvasó nem tudhatja. Eleanor élete azonban eme helyzetek hatására gyökeresen megváltozik.
Az Eleanor Oliphant köszöni, jól van egy vicces és könnyed regény, ha nagy vonalakban vagy messzebbről nézzük. Viszont ha egy picit eltöprengünk olvasás után, a teljes történetet megismerve, valójában sokkal több van a felszín alatt. Az eltemetett traumák, a blokkok, a tagadás furcsa helyzeteket tud teremteni, főleg akkor, ha az ember tényleg folyamatosan csak azt ismételgeti, hogy kösz, jól vagyok! Számomra egy picit azt is üzente, hogy persze, el lehet lavírozni a mostban, de sokkal jobban megéri nyitni a világra, és ha nehéz is, de szembenézni a problémákkal.
Természetesen nem fogok spoilerezni, ám ha az első néhány oldal után lenne is némi furcsa érzésetek, mindenképp folytassátok, mert nagyon szép íve van a történetnek. Eleanor karaktere pedig hatalmas változáson és fejlődésen megy keresztül.
Kiknek ajánlom?
Gyakorlatilag mindenkinek, nemtől és kortól függetlenül. Ha azt az üzenetet nézzük, hogy sosincs késő változtatni, akkor pont emiatt lehet szuper olvasmány bárkinek. Talán a borító és a fülszöveg alapján valamilyen fiatal felnőtt nőknek szóló olvasmányra asszociálhatna bárki, de sokkal inkább sorsolvasmány ez, mintsem limonádé. No és nem utolsó sorban nem véletlen ajánlotta Reese sem.
Még több könyvajánlóért csekkoljátok a blogon a Könyvajánló kategóriát ✨
A fura lány, Eleanor Oliphant élete óraműpontossággal működik, és tökéletesen üres. Emberi kapcsolata csak anyukával van, akivel minden héten egyszer beszél telefonon, és attól is csak az ekcémája lesz rosszabb. Neki minden éppen így jó; köszöni, jól van. Egy nap azonban meglátja a tökéletes férfit, aki még talán anyukának is tetszene, és onnantól kezdve mindent megtesz, hogy kapcsolatba kerülhessen kiszemeltjével. Ebben viszont folyton megzavarja bosszantó új kollégája, Raymond, akit a kiszámíthatatlan események újra és újra az útjába sodornak. Az események felgyorsulnak Eleanor körül, aki harmincévesen kész végre szembenézni az addig mélyen magába temetett gyermekkorával…