Tizenkét pillangó címmel jelent meg Lia Celi olasz írónő első magyar nyelvű kötete, melyben tizenkét, a legősibb mesterséget űző hölgyet mutat be. És hogy ebben mégis mi az érdekes vagy izgalmas? Ezek a nők a maguk idejében olyan hatalommal és szabadsággal rendelkeztek, mint amilyenről a tisztes asszonyok álmodni sem mertek. Nem utolsó sorban pedig olyan nők is szerepelnek a könyvben, akik például az irodalomban is maradandót alkottak.
Ha a kiskorúak tudnák, hogy az Ószövetség a bárányokat leszámítva épp olyan, mint a Trónok harca, csak sokkal véresebb, minden héten a hittanóra lenne a sláger.
Tizenkét pillangó
Tizenkét pillangó, azaz tizenkét kurtizán, akik fittyet hánytak a saját koruk előírásaira és elvárásaira. Nyilvánvalóan nem mindegyik nő választotta ezt az utat önként és dalolva, azonban kis ügyességgel, és jó adag leleményességgel mégis az előnyükre tudták fordítani. Lia Celi kötete az ókortól a ’90-es évekig mutatja be alanyait, ráadásul sokuknak igencsak érdekes élet jutott.
Eltekintve a nőktől pedig számomra remek korrajzok is voltak ezek az írások, ugyanis noha egy-egy történet viszonylag rövidke, mégis szánt időt a szerző a felvezetésre és bevezetésre. És talán azzal, hogy mondhatni megágyazott az éppen aktuális alanyának, olvasóként sokkal jobban bele tudtam képzelni magam az adott nő helyzetébe.
Pár évvel később, 1664-ben egyik igen jó barátja, a komédiaíró Molière a hitbuzgóságot veszi célpontba. Bizonyos értelemben Ninon sodorja a bajba. A Tartuffe megírásához a kezdőlökést ő adta meg. Hány feddhetetlen szerzetest ismert, akik a reverenda alatt meggyónhatatlan vágyakat rejtegettek?
Nem utolsó sorban pedig az is remekül kirajzolódik a könyv lapjain, hogy mennyire képmutató és aljas az emberek nagy része. Ugyanis sokszor noha nem nézték jó szemmel, mégis megtűrték a testüket áruba bocsátó nőket, akikre ettől függetlenül ferde szemmel néztek. Eközben természetesen a férfiak részéről egy teljesen természetes, és alig bűnként elkönyvelt tevékenység volt ezeknek a szolgáltatásoknak az igénybevétele.
A Tizenkét pillangó egyik nagyszerűsége még számomra, hogy tökéletesen kirajzolódik, hogy ezek a kurtizánok sokszor félelmetesen okos és intelligens nők voltak. Ez a tevékenység segítette őket abban, hogy irodalommal foglalkozzanak. Vagy például a bordélyok fenntartása ravasz, és minden lében kanál üzletasszonyokká formálta őket.
Összegzés
A Tizenkét pillangó tizenkét kurtizán története, akik a maguk korában maradandót alkottak, még ha társadalmi szinten megvetettség is volt a jutalmuk érte. De utat törtek, és talán mi, mai “rendes nők” is sokat köszönhetünk nekik a jogaink kiharcolásában. Érdekes és tanulságos történetek ezek, melyek között van, aki pont a prostitúciós tevékenysége kapcsán tudott több zsidót is megmenteni a II. világháborúban, mégis közel hatvan évnek kellett eltelnie, hogy a teste áruba bocsátása miatt ne tagadják meg a tetteit.
A szöveg azon túl, hogy részletes képet ad mind a korról, melyben az adott nő élt, és az életét is igyekszik minél pontosabban bemutatni, rengeteg szarkasztikus és ironikus kiszólást is tartalmaz. Ugyan számomra ezek nem felnevetős humorok voltak, de mégis sokat hozzátett, hogy Celi a saját hangját is belevitte a könyvbe.
… az életben mindenkivel, nőkkel és férfiakkal egyaránt megtörténhet, hogy így vagy úgy, de el kell adnunk magunkat. A lényeg az, hogy ne mások szabják meg, mennyit érünk.
Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, akinek felkeltette az érdeklődését. Ha szeretsz erős nőkről olvasni, érdekel a történelem nem történelemórai része, akkor is jó szívvel ajánlom.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Éjszakai pillangók, örömlányok, kurtizánok… Ugyanakkor költők, irodalmárok, kardforgatók, szeretők, filozófusok, vagyis self-made nők. A bibliai Jerikótól a hollywoodi utcákig, az ókori Görögországtól a reneszánsz Velencéig, a forradalom utáni Franciaországtól Hitler Berlinéig ezek a nők városokat, királyokat és tábornokokat hódítanak meg, sikerkönyvet írnak, milliomosokká válnak. Lia Celi precízen és könnyedén meséli el tizenkét prostituált történetét, akik képesek voltak a saját korukban elképzelhetetlen szabadságot kiharcolni maguknak.
Van, aki a szerelem istennőjeként faragott képpé válik, mint Phrüné, és olyan is, aki lemond a vőlegényéről, hogy ne keltse annak rossz hírét, mint Szu Hsziao-hsziao. Van, aki azt hazudja a családjának, hogy varrónő, miközben bordélyházat vezet a vadnyugati Cripple Creekben, mint Pearl de Vere; van, aki megváltoztatja életét és identitását, majd férfiként, szegénységben tölti utolsó éveit, mint az antiókhiai Pelágia; van, aki végül révbe ér és megházasodik, akár a mesében, és van, aki hallani sem akar a mesékről, inkább kijátssza a férfiakat, és életeket ment. Tizenkét öntudatos és előítéletek ellen küzdő, modern hősnő portréja e könyv, akik a maguk képére tudták formálni a világot.