A Nem vagyunk már gyerekek borítója kicsit talán becsapós lehet, mert nekem Sally Rooney regényeit juttatta eszembe, emiatt pedig mindenképp szerettem volna elolvasni Emma Straub kötetét is. A Nem vagyunk már gyerekek noha Rooneyhoz nem igazán kapcsolódik, mégis örülök hogy felkeltette a figyelmem, mert remek olvasmány, nektek is bátran ajánlom.
Nem vagyunk már gyerekek
A regény a Strick családot mutatja be, élükön Astriddal, a matrónával, a család fejével, aki egy halálos baleset szemtanújaként igyekszik máshogy élni az életét. Mert amikor az iskolabusz elgázolja Barbarát, felismeri, hogy akár ő is lehetett volna, ám mégis mintha kapna egy új esélyt a dolgai rendezésére a családjával.
Számomra néha kicsit kusza és követhetetlen volt a sok karakter, ám a végére szerencsére minden a helyére került. Astridnak három felnőtt gyermeke van – Elliot, Porter, és Nicky -, illetve Nicky lánya, Cecelia is fontos szereplője lesz a történetnek. Persze össze lehet foglalni úgy is, hogy Astrid megvilágosodása, de szerintem ennél sokkal többről van itt szó. Portert és Ceceliát is viszonylag sokat és sokáig követi a cselekményszál, előbbi majdnem 40 évesen, társ nélkül vállal gyermeket, utóbbi pedig mindössze 14 évesen kerül Claphambe egy iskolai botrány után.
👉 A könyvet Scribden olvastam, ahol körülbelük egy könyv díjáért több ezer kötetet olvashatsz havonta. Ha most regisztrálsz, akkor 60 napig ingyen próbálhatod ki az oldalt 📚
Ha összegezni kellene a cselekményt, akkor talán úgy tudnám összefoglalni, mint egyfajta pillangóhatás. Astrid igyekszik jobb ember lenni, többet törődni a családjával, akik szintén igyekeznek változtatni a rossz berögződéseken. Még akkor is, ha hasonló hibákat követnek el újra és újra, de nem mindegy, hogy azokat hogyan jívtják ki. Például Porter, aki úgy tűnik, végre el tudja engedni a középiskolai szerelmét. Vagy Cecelia, aki hasonló “botrányba” keveredik, de mégis szívből cselekszik, a barátját védelmezve.
A Nem vagyunk már gyerekek egyik legerősebb eleme az LMBTQ-szál, minden spoiler nélkül tulajdonképpen abban rejlik a varázsa, hogy ki-ki hogyan vállalja fel magát. Mindemellett az az üzenet tetszett a legjobban, hogy a szeretet mindent legyőz, ha olyan emberek állnak mellettünk, akik történjék bármi, szeretnek és elfogadnak, akkor bátran lehetsz önmagad. Nem utolsó sorban pedig soha nincs késő rendbehozni a dolgokat, a személyes kapcsolatokat.
Összességében rengeteg szálon fut a sztori, egy ideig zavaró, de ahogyan összeérnek olyan érzésem volt, hogy imádom. Talán nem is lehet spoiler nélkül megfogalmazni, hogy mennyi mindenről szól. Ha egy szóban kellene elmondani, akkor azt írnám, hogy az életről. Mert az élet is kicsit kusza, kiszámíthatatlan, de végtére is tudunk alakítani rajta.
Kiknek ajánlom?
Viszonylag könnyed regény, ám ha hagysz időt neki, és elgondolkodsz rajta, akkor nagyot tud ütni a felismerés. Ha egy letehetetlen és mély mondanivalóval bíró kötetet keresel, meleg szívvel ajánlom a Nem vagyunk már gyerekeket.
Még több könyvajánlóért csekkoljátok a blogon a Könyvajánló kategóriát ✨
Astrid Strick háromgyerekes anya, özvegy, hatvannyolc éves. A kisvárosban, ahol él, tanúja lesz egy halálos balesetnek, ami arra indítja, hogy a továbbiakban őszintébb legyen. Sorra veszi, mi mindenben hibázott, miközben felnevelte a gyerekeit. De ők vajon már készen állnak rá, hogy Astrid felnőtt számba vegye őket?
A Nem vagyunk már gyerekek bölcsen láttatja, mi történik, amikor a testvérek felnőnek, a szülők öregszenek, és a gimnáziumi-serdülőkori élmények, akár tetszik, akár nem, végigkísérik az életünket.