Óceán – Földünk utolsó vadonja címmel jelent meg David Attenborough legutóbbi könyve, amelyet Colin Butfield társszerzőként jegyez. A britek nemzeti kincse ezúttal a sós vízi élővilágról és környezetről mesél közérthetően és élvezetesen.
Köztudott, hogy az ember idővel hozzászokik a természettől megfosztott élethez, és elfelejti mindazt a dús és eleven változatosságot, ami valaha körülvette.
Óceán – Földünk utolsó vadonja
Ha valaki teljesen humán beállítottságú, az én vagyok, de David Attenborough könyvei mégis annyira közérthetőek és szerethetőek, hogy soha nem kérdés, hogy el akarom olvasni azt, amit ír. Magyarországon élő magyarként pedig az óceánok világa kifejezetten izgalmas téma, főleg azért is, mert a szárazföldhöz képest nagy általánosságban viszonylag keveset tudunk ezeknek a vizeknek a világáról, élővilágáról, ökoszisztémájáról.
Nyilván nem újdonság, de számomra talán most volt a legszembetűnőbb, hogy minden mindennel összefügg. Hogy ha csak egy picit is eltolódik az egyensúly, akkor annak hosszú távon akár beláthatatlan következményei is lehetnek – jelen esetben az óceánok világára, amely aztán a szárazföldi életre is hatással lesz. Félreértés ne essék, Sir David nem ijesztgetni vagy félelmet kelteni akar, sokkal inkább tényszerűen, egy bölcs nagypapa stílusában meséli el a múltat, a jelent, és a lehetséges jövőt. Kimondja a problémákat, amelyek olvasása közben nagyon sokszor összefacsarodott a szívem, hogy a jelenkor embere pontosan tudja, hogy mit cselekszik, ellentétben a néhány évszázaddal ezelőtt élt őseinkhez képest. A profitorientáltság és a kapzsiság felmérhetetlen károkat okoz nemcsak az óceánokban, hanem a Föld teljes területén.
Az Óceán – Földünk utolsó vadonja olvasása noha sokszor szorongató, Attenborough mégis folyamatosan megerősíti az olvasót, hogy van remény, és sokszor a gyógyulás gyorsabban is eljöhet, mint ahogyan azt a tudósok becslik. Összességében tényleg kifejezetten érdekes olvasmány, amihez a hatalmas információmennyiség mellett maga David Attenborough stílusa adja hozzá azt a pluszt, amiért mindenképpen megéri elolvasni a kötetet.
Minél jobban csodáljuk és minél mélyebben megértjük a természetet, annál több remény van arra, hogy megmentsük – és vele magunkat is.
Kiknek ajánlom?
Bárkinek, aki akár csak egy kicsit is kíváncsi arra, hogy mit rejtenek az óceánok. Tényleg közérthető a szöveg, David Attenborough bölcs és reménykeltő nagypapa stílusa pedig olyan hozzáadott értéket képvisel, ami miatt akár már csak ezért is megéri elolvasni.
„A sarkvidékeket örök jég borítja” – jelentem ki 1983-ban Az élő bolygó című sorozatban. Jóval később, amikor 2009-ben, A fagy birodalma című sorozat forgatásakor ott állok az Északi-sarkon, azon töprengek, hogy ez a hely az elkövetkező néhány évtizedben olykor jégmentessé is válhat, ha nem lassítjuk le a globális felmelegedést. Ma, vagy 15 évvel később, már semmi kétség sem fér hozzá, hogy a jégsapka, így maga a Föld északi pólusát borító jég is, teljesen el fog tűnni a nyári hónapokban, és ezt már semmiféle emberi erőfeszítéssel nem tudjuk megakadályozni. Ahhoz már túl késő. Természetesen ma is mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy elejét vegyük a még szélsőségesebb felmelegedésnek, de ami a fagyott Jeges-tengert illeti, amelynek jegén egykor ácsorogtam, már nem az a kérdés, hogy bekövetkezik-e az olvadás, hanem az, hogy mikor.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
David Attenborough a jeges, sarkvidéki tengerektől a távoli korallzátonyokig Földünk minden óceáni élőhelyén forgatott már. Most régi munkatársával, Colin Butfielddel mesélnek az utolsó nagy vadonról, az óceánról, amely formálja a szárazföldet, ahol élünk, szabályozza az éghajlatot és oxigént állít elő.
Megismerünk nyolc egyedülállóan különleges sós vízi életkörnyezetet, úszkálunk a kelperdőkben, a mangrovefák között vagy a korallzátonyok körül, és lemerülünk közel 11 ezer méterre, bolygónk legkevésbé ismert ökoszisztémájának legrejtettebb mélységeibe. Csodálatos felfedezőútra indulunk a levesteknősök és a kék bálnák, a bohóchalak és a vérhasú fésűsmedúzák, a vámpírtintahal és a bizarr tengeri uborka, a „fejetlen csirkeszörny” világában.
Az Óceán a David Attenborough-ra jellemző melegséggel, tudással és áhítattal mutat meg egy kétségbeejtően sérülékeny, egyben bámulatosan ellenálló világot, amely elképesztő öngyógyító képességgel rendelkezik. Még nincs késő ahhoz, hogy helyreállítsuk eredeti, romlatlan állapotát. Ha tisztelettel bánunk velük, óceánjaink minden képzeletünket felülmúlóan gazdaggá és csodálatossá válhatnak.
„Szerencsés vagyok, amiért már csaknem száz évet megélhettem. Ez alatt az idő alatt több mindent tudtunk meg az óceánokról, mint az emberiség történelme során bármikor. Az óceánkutatás olyan természeti csodákat tárt fel, amikről az 1930-as években egy kisfiú nem is álmodhatott. A technológia fejlődése lehetővé tette, hogy úgy vegyük filmre az állatok viselkedését, ahogy pályafutásom elején még elképzelni sem bírtam volna – és olyan mértékben változtattuk meg az óceánokat, hogy a következő száz évben a vízi életformák tömeges kihalásának vagy bámulatos újjáéledésének leszünk majd szemtanúi.”
„A bolygó felfedezésével eltöltött hosszú életem során megőriztem abbéli meggyőződésemet, hogy minél jobban csodáljuk és minél mélyebben megértjük a természetet, annál több remény van arra, hogy megmentsük – és magunkat is.”
Sir David Attenborough az ismeretterjesztő műsorok egyik úttörője, természettudós, televíziós pályafutása immár a hetedik évtizedében jár. A hosszú évek során a világ legelismertebb és legnépszerűbb természetfilmese lett, nevéhez meghatározó jelentőségű filmsorozatok kapcsolódnak. Legutóbbi, Egy élet a bolygónkon című, Jonnie Hughesszal közösen írt könyve nemzetközi sikert aratott.
Colin Butfield az Open Planet Studios társalapítója és igazgatója. Dolgozott többek között a BBC Earthshot Prize: Emberek a Földért, a Netflix Élet a bolygónkon és A bolygónk jövőjének tudománya, valamint a National Geographic Óceán című dokumentumfilm-sorozatán – utóbbin David Attenborough-val együtt. A How to Save Our Planet (Hogyan mentsük meg a bolygónkat?) című könyv társszerzője.