Malva címmel jelent meg 1897-ben Makszim Gorkij elbeszélése. A történet egy halásztelepen játszódik, a központi alakja pedig az eszményi nő, Malva.
[…] én elgondolkodom olykor az életen, és elfog a rémület. Különösen éjszaka… amikor nem tudok elaludni… Csak néz az ember, előtte a tenger, fölötte az égbolt, körös-körül olyan sötét és félelmetes minden, ő meg egészen egyedül van. És akkor olyan kicsinek, olyan icipicinek érzi saját magát… úgy érzi, a lába alatt inogni kezd a föld… és nincs is rajta senki más, csak ő…
Malva
A Malva központi karaktere a címadó szereplő, aki az eszményi nő alakját testesíti meg. A történet egy, a világtól elzárt halásztelepen játszódik, ahol gyönyörű a táj, valamint Makszim Gorkij a szereplőit körülvevő tengert is művészi részletességgel írja le. Az elbeszélés viszont sokkal inkább egy szerelmi háromszög (vagy inkább négyszög) krónikája, ahol ráadásul apa és fia vetélkednek a nőért. Izgalmas és egyben szomorú felütés.
Malva egy olyan nőalak, aki szép és független, és aki nem szükségből, hanem akaratból tölti bárkivel is az idejét. Eszményi nőnek tűnik, ám egy ponton kiderül, hogy ha a korabeli társadalmi konvenciókat nézzük, akkor valószínűleg ő maga is számkivetett, ugyanis nem lány, mert szült már, azonban a gyermekéről nem esik több szó. Ezen az Isten háta mögötti halásztelepen ő az egyetlen komolyan vehető nő, de jobban belegondolva a városban nagy valószínűséggel megbélyegzett, bűnös asszony lenne.
Ó, de ostobák vagytok, ti földet túró tökfilkók! Nem tudtok ti semmit a világon!… Nektek csak az kell, hogy gömbölyű legyen a csöcse, a jelleme már nem érdekel… Pedig a jellem a sava-borsa az embernek… az asszony, akinek nincs jelleme, olyan, mint a kenyér só nélkül. Mi örömet találsz az olyan balalajkában, amelyiknek nincs egyetlen húrja sem?! Te tuskó!…
Tényleg Malva az eszményi nő?
A nő karakterének ábrázolása számomra érdekes volt, mert egyrészt képes volt élni az adottságaival, másrészt pedig tényleg egy egészen erős karakternek éreztem. Malva mindemellett kissé visszataszító volt, mert a 19. században valószínűleg tényleg nem sok szórakozás adódhatott egy ilyen környezetben, na de összeugrasztani apát és fiát azért nem túl szép dolog. Viszont reálisan nézve ez az írás nem igazán a mélyfilozófiai kérdésekről, hanem sokkal inkább az akkori valóság ábrázolásáról szól. Ráadásul a parasztság, vagy alsóbb osztályok valóságáról, nem pedig a palotáikban franciául társalgó arisztokrácia világáról.
Malva karakterét talán azért találtam furcsának, mert abban az időszakban azért nem volt mindennapos, hogy egy nő gyakorlatilag kiröhögje és játékszernek használja a férfiakat. Nyilván lehetett rá példa, de az általános szerintem inkább ennek az ellentéte volt. Makszim Gorkij nőalakja viszont könnyed és pajkos, aki sem az utána epekedő férfiakat, sem saját magát nem veszi komolyan.
Az elbeszélés számomra helyenként kissé furcsa volt, de mindent összevetve egyébként tetszett. Tetszett, hogy Malva fittyet hányt a konvenciókra, és tetszett, hogy egy patriarchális világban fordult a kocka.
Azért, mert megszoktad, hogy minden ok nélkül, se szó, se beszéd, megverheted a feleségedet, azt hiszed, velem is így bánhatsz? Hát nem! Én a magam ura vagyok, nem félek senkitől.
Hátha nem is téged szeretlek, nem is hozzád járok, csak ez a hely tetszik nekem… – Kinyújtotta kezét, és maga köré mutatott. – Talán csak az tetszik, hogy itt nincs semmi, csak az ég meg a tenger, nem látni mindenféle hitvány embereket. Hogy te is itt vagy, azzal nem sokat törődöm. Amolyan fizetségféle csak, a helyért… Ha Szerjozska volna itt, hozzá járnék, ha a te fiad lesz itt, akkor hozzá jövök majd… De persze az volna a legjobb, ha egyáltalában senki sem volna itt… Utállak benneteket, ahányan csak vagytok…
Kiknek ajánlom?
Tulajdonképpen bárkinek bátran ajánlom, akinek felkeltette az érdeklődését. Egy igen rövidke, mindössze 72 oldalas szösszenetről van szó, így egy délután el lehet olvasni. Mindemellett a feminista irodalom iránt érdeklődőknek is érdekes lehet – nem feltétlen csak Malva karaktere, hanem a szöveg világa is.
A pap is mindig arról beszélt, hogy nem irhájával kell törődni az embernek, hanem a lelkével. Márpedig az én lelkem vodkát kíván és nem nadrágot!
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Makszim Gorkij 1897-ben, az ifjúság és a felnőttkor határmezsgyéjén írta meg e költői szépségű, romantikus elbeszélést. A történetet a nagyszerű természet foglalja keretbe: a tiszta, csillogó tenger és a hatalmas, végtelen égbolt. Egy világtól távol eső kis halásztelepen bontakozik ki három ember összecsapása. Apa és fia támad egymásra Malváért, ezért az izgalmas szépségű asszonyért. De Malva leigázhatatlan. Malva nem tulajdon, nem árucikk: szabad és független a szerelemben – mindig maga dönt sorsáról. Gorkij az önmaga életét élő, s a szabadságot tudatosan vállaló Malva alakjában életművének egyik legvonzóbb, legérdekesebb nőalakját rajzolta meg.