Apák és fiúk címmel jelent meg 1862-ben Ivan Szergejevics Turgenyev regénye, amely egyes források szerint a világirodalom első nihilista regénye volt.
Apák és fiúk
Az orosz klasszikus irodalom egyik fontos darabja Ivan Szergejevics Turgenyev Apák és fiúk című regénye. Turgenyev könyvével vált szélesebb körben népszerűvé a nihilizmus kifejezés, továbbá a mű központi konfliktusa a régi és az új eszmék, valamint az idősebb és a fiatalabb generáció közötti ellentét. A szerző ábrázolása annyira erősre és élethűre sikerült, hogy az Apák és fiúk mély felháborodást váltott ki Oroszországban az 1850-es, 60-as években kialakult társadalmi polarizáció és politikai viták közepén. Több mint 160 évvel később olvasva a történetet ugyanakkor számomra kirajzolódott egy általános igazság, hogy az idősebb és a fiatalabb generációk között sosem volt béke – gondolok itt elsősorban arra az örök érvényű mondatra, hogy „bezzeg a mai fiatalok”.
A regény központi karaktere Bazarov, aki nihilistának vallja magát, és a barátjával, Arkagyijjal érkezik meg annak apjához és nagybátyjához. Bazarov egy teljesen más nézőpontot képvisel, mint a szülők korosztálya, kiváltképp a vidéki idősebb generáció. A történet előrehaladtával pedig ha sok dolog értelmet is nyert, de Bazarov karaktere nem hogy nem lett szimpatikusabb, inkább az egyik legkiállhatatlanabbá vált, akihez valaha volt szerencsém.
Elvek és karizma
Bazarov és a nihilizmusa a történet elején újdonságként hat, amiről Arkagyij apja és nagybátyja igyekeznek minél többet megtudni – kiváltképp mert Arkagyij is ezt az új eszmét vallja. Nekem olvasóként pedig valami nagyon nem stimmelt ezzel az egésszel, és tulajdonképpen a könyv végére arra a konklúzióra jutottam, hogy nem az eszmével van gond, hanem a tálalással. Ugyanis Bazarov számomra egy végletekig visszataszító ficsúr volt, aki a nihilizmusa mögé bújva engedte meg magának, hogy mindenkivel lekezelően, bunkón, fellengzősen beszéljen. Erre pedig azért volt módja, mert olyan hihetetlen karizmatikus figura, hogy forgószélként mindent és mindenkit letarolt a környezetében. A történet előrehaladtával látszott az, hogy a többi karakternek kezd kinyílni a szeme, és tisztán látni, de csak akkor, amikor Bazarov nincs ott.
Ebbe a bűvkörbe kerül bele Arkagyij is, aki számomra egy olyan figura volt, akiben a nevelés és az érzelem viaskodott. Kifejezetten jó és engedelmes fiúként őszintén szerette az apját és a nagybátyját, ugyanakkor messze az iskolában valószínűleg megtetszett neki az új eszme is. Ezt viszont nem tudta egyensúlyba hozni, főleg nem Bazarov társaságában, így jó és engedelmes fiú vált belőle átesve a ló túlsó oldalára, immáron a barátja felé lojalitást mutatva.
Aztán megjelent a színen a szerelem, amelyre viszont a nihilista kézikönyvben valószínűleg nem adtak meg semmilyen útmutatást. Bazarov ekkor kezd szétesni, és a többi karakter is ekkor kezd átrendeződni, ekkor kezdenek kikerülni a főhősünk bűvköréből. Olyan érzésem volt, hogy Bazarov a nihilizmusát egy amolyan védőbástyaként építette maga köré, mert egyébként egy mélyen sebzett, zavart, céltalan fiú. Ennek mentén pedig mégis jobb valamilyennek lenni, mint semmilyennek.
Szélsőségek nélküli mély érzelmek
Bevallom, nem tudom azt mondani, hogy maradéktalanul elégedett volnék az Apák és fiúkkal, mert ha talán nem a fele, de az utolsó harmada tömény szenvedés volt. Turgenyev zseniálisan írta meg ezt a regényt. Nincsenek benne nagy érzelmi kilengések, de mégis szép lassan nagyon mély érzéseket ültet el az olvasóban. Bennem elsősorban mély undort Bazarovval és a viselkedésével kapcsolatban, másodsorban pedig sajnálatot Arkagyij iránt. Mindkét fiatal a tipikus fiatal karaktere – az egyik a tettre kész újító, a másik pedig aki nem tudja, hogy mit akar, de egyedül nem akar maradni, így inkább hozzácsapódik az erősebb személyiséghez. A hozzájuk képest idősebb generáció tagjai pedig a korabeli orosz társadalom egy-egy rétegét ábrázolják, akiket bevallom, hogy én jobban meg tudtam érteni.
Számomra az egyik legnagyobb tanulság az Apák és fiúk kapcsán az volt, hogy sosem volt egyetértés az idősebb és a fiatal korosztály között. Nem a „mai fiatalokkal” van baj, mert hát végülis cirka 160 éve is az akkori fiatalokkal volt baj az akkori idősebbek szerint. A radikalizmussal és az alapvető emberi értékek elutasításával van baj. Az a probléma, amikor valaki szemellenzővel esik át a ló túloldalára.
És egyébként számomra nagyon izgalmas, hogy most, a bejegyzés írásakor jutnak eszembe plusz gondolatok Turgenyev könyvéről, pedig olvasás közben is jegyzeteltem. Azt hittem, hogy az Apák és fiúk amolyan alapmű az orosz klasszikus vonalon, és a Bazarovval szemben érzett ellenszenvem miatt nem lesz a kedvencem, vagy maga Turgenyev sem keltette fel jobban az érdeklődésem. Aztán szép lassan rájövök, hogy ez az a fajta „kellemetlen” olvasmány volt, ami jó ideig elgondolkodtat, és megéri a kényelmetlenséget.
Kiknek ajánlom?
Szerintem az Apák és fiúk közel sem az a tipikus „feel good” olvasmány (ahogyan fentebb írtam róla), viszont remek gondolatébresztő mű. Ivan Szergejevics Turgenyev írása könnyen érthető, viszonylag rövid a maga alig 300 oldalával, így nem igazán nagy falat. Ha szívesen elmélkednél a régi és az új értékek, eszmék, na és az „ember tervez, Isten végez” témákon, akkor mindenképpen ajánlom. És akkor is, ha szívesen megismerkednél a kevésbé közismert orosz klasszikus szerzőkkel.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Bazarov a világirodalom egyik legismertebb regényhőse: annyit szinte mindenki tud róla, hogy „nihilista”, aki nem ismer el semmilyen tekintélyt, és megveti a szerelmet – aztán mégis őrülten, romantikusan szerelmes lesz.
Bazarov azt vallja, hogy nekik, az akkori Oroszország bátor, tettre kész fiataljainak mindent le kell rombolniuk, amit az előző nemzedékek építettek és képviseltek, s aztán az új világ felépítése már egy új nemzedék feladata lesz. És abban az új, tiszta világban nem lesz bűn, mert a társadalom nem rontja meg az embert. Vagyis Bazarov alakjában Turgenyev mintha a majdani bolsevik forradalmárok prototípusát festette volna meg – profetikus érzékkel.
De a regényt olvasva Bazarov alakja egyre bonyolultabbá válik számunkra: hol megvetjük a szélsőséges eszméi miatt, hol imponál a merészsége, hol együtt érzünk vele, hol már-már zseniálisnak érezzük a gondolkodását. Kiismerhetetlen és mélyen emberi – cinikusnak látszik, de tele van szeretettel. Nem, ő nem lenne bolsevik forradalmár, sokkal inkább az első áldozataik egyike. Vagy hát… ki tudja?