Levél keletről címmel jelent meg Inna Sevcsenkó rövid, ám annál erősebb könyve, amely az orosz-ukrán háború borzalmaira világít rá. A nagyon is emberi történetek gyakorlatilag sokkolóak a külső szemlélőnek.
Levél keletről
Inna Sevcsenkó több ukrán nő történetét gyúrta egybe, és a Levél keletről lapjairól úgy érződhet, mintha egyetlen fiatal nő mesélné el a saját útját. A mindössze 235 oldalas kötet elég rövidke, de számomra érzelmileg minden tekintetben sokkoló volt. A háború egy szó, amiről tudjuk, hogy rossz dolgokat takar, de egészen más nézőpontot világít meg olyan emberek beszámolóit olvasni, akik akár a frontvonalban, akár otthon próbálnak túlélni egy ilyen eseményt. Meghökkentő és szívszorító ez az egész, mert nincs óriási időbeli, de földrajzi távolság sem.
A narrátornak kicsi gyermeke van, és bennem olvasás közben egy másik markáns gondolat fogalmazódott meg, hogy az esztelen és céltalan öldöklés emberek millióit fogja lelkileg megnyomorítani, akik abba születtek, vagy abban növekednek, hogy az éjszaka közepén az óvóhelyekre kell szaladni, hogy bomba csapódhat be, hogy örökös rettegésben élnek. És nyilván a felnőttek sem lesznek kivételek, bennük is nyomot hagy ez az egész.
A Levél keletről egy iszonyú kényelmetlen és kellemetlen olvasmány, de pontosan ezért kellene minél több embernek kézbe vennie. A háború nem attól rossz, hogy egy (vagy több) elmebeteg épp unatkozik, hanem azért, mert ezeknek az elmebetegeknek a tetteit a hétköznapi, a kisember issza meg. Inna Sevcsenkó könyve a háború azon arcát mutatja meg, amellyel a médiában nem, vagy csak nagyon ritkán találkozhatunk: nők történeteit, akik egy embertelen világban igyekeznek túlélni.
Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, aki úgy érzi, hogy elege van már a hírekből, és aki úgy érzi, hogy kezd közönyössé válni néhány „témára”. A Levél keletről számomra egy brutálisan erős emlékeztető volt arra, hogy a szalagcímek mögött emberek vannak. Hogy ezek az emberek nem sokban különböznek tőled vagy tőlem. És hogy mennyire gyorsan a feje tetejére állhat az általunk ismert, és valamilyen szinten biztonságosnak vélt világ…
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
A világtörténelemből levonható egyik fontos tanulság az, hogy a háború, a harc nem természetes közege az emberiségnek, mert az emberek többsége élni, örülni, gyarapodni szeret főleg, nem pedig ölni vagy erőszakos halált halni. Gyilkolni vagy fegyver által veszni akkor sem jobb vagy könnyebb, ha mi vagyunk a megtámadott fél, és – amint azt az ukránok teszik 2022. február 24. óta – a családunkat, a földünket, a gyerekeink jövőjét, a hazánkat védelmezzük. Nem, a háború kegyetlen, ölni és/vagy meghalni pedig mindenképpen gyalázatosan nehéz dolog.
Inna Sevcsenko, az ismert feminista aktivista, azért fűzte össze egyetlen monológgá, egyetlen fájdalmas sóhajjá a kötetben név szerint is megemlített ukrán lányok, asszonyok hozzá írásban vagy hangfelvételen eljutatott háborús vallomásait, hogy személyesen átélhetővé tegye a férfiak mellett a történelem jó oldalán küzdő lányok és asszonyok, feleségek és anyák harcát, igazságát. A Levél keletről – Az ukrán nők hangja nem csupán azoknak felkavaró olvasmány, akiket a sajtóhíreken túl is érdekelnek az emberek, az emberi sorsok, Ukrajna honvédő harcának a hétköznapjai, de azoknak is, akik képesek és hajlandók az előítéletekkel, a propaganda érzéketlen hazugságaival dacolva együttérző pillantást vetni mindarra, ami a szomszédságunkban történik.