Az anyós címmel jelent meg Moa Herngren A válás-sorozatának második kötete. A szerző ezúttal is mesterien alkalmazza az olvasó megtévesztését abból a szempontból, hogy nézőpontonként és oldalanként változik az egész történet.
Hogyha nem így tettem volna… Hogyha másképp… Hogyha ehelyett… Folyton azon agyaltam, mi történt volna, ha másképp viselkedem.
Az anyós
Az anyós középpontjában Åsa áll, aki noha elismert kommunikációs szakember, ám a saját fiával mégsem tud dűlőre jutni. Andreas úgy tűnik, hogy minden ok nélkül, derült égből villámcsapás módjára kirekeszti az asszonyt az életéből, pont akkor, amikor a párja a gyermekükkel várandós. A válás után már igyekeztem kevésbé bedőlni Moa Herngren írásának, és igazából minden pillanatban valami turpisságra számítottam, hogy aztán a szerző a történet legvégén dobjon be egy olyan csavart, amin igencsak meglepődtem.
Ebben a kötetben is szép lassan, oldalról oldalra rajzolódik ki az anya-fia dinamika, eleinte természetesen egyoldalúan, így első blikkre az olvasó nem feltétlenül értheti, hogy a fiú miért utasítja el a gondoskodó, mindig rendelkezésre álló édesanyját. Aztán megjelennek a repedések, hiába Åsa nézőpontja, egy idő után sejteni lehetett, hogy mi is lehet az alapja ennek az egésznek. Nagyobb perspektívát viszont akkor kapott a kép, amikor Andreas szemszögére vált a kötet, a színskála pedig egyre részletgazdagabbá válik.
Ez az örökös bűntudat. Mintha ez volna az örökségem anyától, aki világbajnok abban, hogy az egész környezetében bűntudatot keltsen. És a félelem, hogy ezt én is továbbörökítem.
Generációs szakadék, vagy érzelmi vakság?
Az anyós hasonló alapkoncepcióval operál, mint A válás, azonban részben mégis teljesen más a két regényben a központi konfliktus megközelítése. Az anyósban sokkal inkább a nüansznyi részletek, a kevésbé egyértelmű megélések, és a társadalom szemében az „ezt le kell nyelni” határátlépések jelennek meg, amelyek sokszor az adott karakterben vagy személyben is azt váltják ki, hogy először saját magukat, és az érzéseiket kérdőjelezik meg. Mindemellett a regényben nagyon szépen kirajzolódik a sok kicsi sokra megy üzenete is, hogy ha valaki nem kelt benned jó érzést, akkor az nem feltétlen egészséges – még akkor is, ha a saját anyádról van szó.
Moa Herngren könyve véleményem szerint ezért is nagyon fontos, mert nem tudom, hogy a kontinens nyugati részén is így van-e, de szerintem a keleti részén általános az a vélekedés, hogy XY-nak mindent el kell tűrni, „mert mégis csak az anyád, apád, akárkid”. De nemcsak akkor nehéz ügy ez, ha az a valaki rokon, hanem akkor is, ha nem az. Az ördög a részletekben rejlik, mert hiszen mégsem arról van szó, hogy kiabált vagy pofon vágott volna, hanem „csak” kellemetlenkedik.
Amellett, hogy számomra Az anyós is hasonlóképp érdekes és fordulatos olvasmány volt, mint A válás, ezzel a kötettel olyan érzésem van, hogy amolyan szórakoztató edukáció is lehet. Már csak azért is, mert ami az egyik félnek idővel teljesen nyilvánvalóvá válik, addig a másik fél talán még mindig nem érti. Åsa karaktere számomra ezért volt egyszerre ijesztő és szánalomra méltó, ugyanakkor mégis meg tudtam érteni. A célja a fia védelme volt minden áron, amihez hozzátartozott az önfeláldozás is. De vajon ezt ő maga választotta, vagy egy másik korban, egy másik szokásrendszerben ez volt a norma? Herngren regényei ezzel szerintem arra is felhívják a figyelmet, hogy ne ítélj elsőre, valamint hogy érdemes utánajárni, hogy mi a valódi igazság.
Fura dolog a család. Azt tekintjük normának, amibe beleszületünk. Egy kicsi, zárt univerzum, ahol gyerekként nem kérdőjelezed meg a szabályokat.
Kiknek ajánlom?
Ha szeretted A válást, akkor szerintem Az anyós is tetszeni fog. A regényt mindenkinek ajánlom, aki kedveli a pszichológiát, valamint azokat a történeteket, ahol oldalról oldalra derül ki egyre több részlet. Ha az anyós-meny viszony kevésbé is tűnik érdekesnek, szerintem ebben a könyvben nem ezen van a fő hangsúly, hanem a kapcsolati dinamikán.
Az élete már nem arról szól, hogy mások érzelmi igényeinek próbáljon eleget tenni, hanem önmagára figyel.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Åsa Berg Svédország egyik legkeresettebb kommunikációs szakembere – csak épp azokkal nem beszélhet soha, akik a legfontosabbak neki: fiával és unokájával. Hogyan juthat idáig egy látszólag szoros anya-fia kapcsolat? Hogy befolyásolja mindezt az anyós és a meny közti viszony? És lehet-e a hidegháborúból visszaút? Az anyós A válással világszerte berobbanó Moa Herngren nagysikerű családidráma-sorozatának második darabja.
Moa Herngren (1969) a családi drámák mestere. Forgatókönyvíróként többek közt A Patchwork család című Netflix-sorozat társszerzője, újságíróként az Elle magazin svéd kiadásának egykori főszerkesztője, íróként pedig A válás és A nehézsúly szépe szerzőjeként ismerheti a magyar olvasó.
,,Minden karakterem emberi, közel sem tökéletes személyiség. Talán pont ez a legfontosabb üzenetem az olvasóknak, hogy mindig igyekezzenek megismerni minden fél motivációját, érzéseit, nézőpontját, mielőtt ítélkeznek.” (részlet Moa Herngren Nők Lapja-interjújából)