Az álombiciklik regisztere címmel jelent meg Erlend Loe kisregénye, amelyben az abszurditás, az álmok, és az önmegvalósítás találkozik. Vagy mégsem? Mert a főhőssel szemben nekünk a valóságban is lehetőségünk van regisztrálni az álmunkban ellopott bringákat.
„Ha valaki ellopja más biciklijét, még ha csak egy álomban is, szúrják ki egy szemét, és vágják le egy lábát.”
HAMMURÁPI TÖRVÉNYKÖNYVE
Az álombiciklik regisztere
Az álombiciklik regisztere volt az első olvasásom Erlend Loe norvég szerzőtől, és noha nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, a végeredmény mégis nagyon tetszett. Ebben a történetben minden nagyon komolytalan, ugyanakkor talán arra is rávilágít a főhős karaktere – akinek a neve folyamatosan változik –, hogy a felnőttként sem kell lemondanunk a gyermeki lelkesedésről és önmegvalósításról.
Fleur egy nap arra ébred, hogy álmában ellopták a biciklijét. Ébredés után a hivatal nem hajlandó nyilvántartásba venni a lopás tényét, a hitetlenkedő ügyintéző azzal rázza le, hogy ez nem is számít lopásnak. Az eset azonban egyre többször ismétlődik meg, a fiatal nőnek pedig valamit tennie kell.
Az egész történet egy abszurd álomkép, ugyanakkor azért tetszett, mert számomra annak az üzenetét hordozta, hogy ha valami valaki számára butaság, az nem feltétlen univerzális butaság. Például ott van Fleur, aki rengeteg álomkaland után megnyitotta a saját vállalkozását, amiért valószínűleg kollektívan kiröhögte volna mindenki. A bökkenő csak az, hogy nagyon gyorsan nagyon sikeressé vált az álombicikli-biznisz. Erlend Loe története számomra annak az üzenetét hordozza, hogy figyelj az álmaidra, és kövesd a szíved vágyát – még akkor is, ha ez teljesen abszurd, és a felnőttlét törvényei szerint gyerekes butaság is. Mert végtére is mindannyiunkban ott lakozik a gyermeki én.
Amikor Solveig óvodában dolgozott, arra tanította a gyerekeket, hogy fontos mindenkit bevonni a játékba, de őszintén bevallja, hogy ha a hettitákról van szó, gondban van. Szerencsére Solveig csoportjába egyetlen hettita gyerek sem járt.
Kiknek ajánlom?
Ha kedveled a szürreális történeteket, akkor Az álombiciklik regisztere remek olvasmány lehet számodra. Ez tipikusan egy olyan kisregény, ahol érdemes felülni az árra, és mellőzni mindenféle racionalitást az olvasás során. Nagyjából mint egy mesében, csak felnőtteknek címezve.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
„Villámgyors gondolatok: Fleur 27 éves. A szerelmi statisztikája nem mutató valami jól. Nem tart semerre. Elfelejtett zöld szemeteszsákot hozni a boltból. Gombolós a párnahuzata. Folyton eltűnnek álombiciklik. Minden változik. De kinyílik egy ajtó. Adódik egy lehetőség. Ki kell használnia. Fleur olyan akar lenni, aki észreveszi és megragadja a lehetőségeket. Végül a saját hangját hallja: Jó, rendben. Igaz. Elkezdtem nyilvántartásba venni a bicikliket. Csak elkalandoztam egy kicsit. Üdvözlöm az Álmok bicikli-nyilvántartásában.”
Vannak olyan, jellemzően szépirodalmi művek, amelyek vigaszt nyújtanak az embereknek, és lehetővé teszik, hogy elszakadjanak a valóságtól. Lehet, hogy az olvasó saját magára ismer az oldalakon, lehet, hogy az ábrázolt fiktív világ abszurd módon ideális vagy éppen ideális mértékben abszurd, de az is lehet, hogy a történet egyszerűen csak „jó hangulatot” áraszt. Az álmok bicikli-nyilvántartása pontosan ilyen.