Ultrafeldolgozott emberek címmel jelent meg Chris van Tulleken brit orvos könyve, amelyben az UPF (ultrafeldolgozott élelmiszer) problémáját járja körbe. A kötet a laikusok számára is érthető – és helyenként kifejezetten sokkoló.
Ultrafeldolgozott emberek
Eléggé tartottam ettől a könyvtől, mégpedig azért, mert ilyenkor mindig kétesélyes, hogy a laikusok számára is érthető-e a szöveg, vagy nem. Ebből a szempontból a bevezető volt egészen döcögős, utána viszont csak úgy szárnyaltam olvasás közben.
Az Ultrafeldolgozott emberek az UPF, azaz az ultrafeldolgozott élelmiszerek témakörébe igyekszik bevezetni a lelkes és érdeklődő olvasót. Chris van Tulleken nem bízza a véletlenre az oktatást, ugyanis gyakorlatilag a téma összes aspektusára kitér, mindezt pedig gördülékeny és élvezetes stílusban teszi meg. Helyenként tény, hogy kissé száraz, és a szerző elveszik a részletekben, de ezt mégsem annyira zavaró módon teszi, hogy elment volna a kedvem a folytatástól.
Tulajdonképpen a könyv olvasása egyrészt edukatív, másrészt sokkoló módon hatott rám. Rengeteg információval lettem gazdagabb az UPF „feltalálása” és töretlen népszerűsége, valamint a gyakorlatilag függőséget okozó hatásai kapcsán, és mindezek mentén sokkolt, hogy ha mellőzzük a csillámport, akkor tulajdonképpen jobb esetben szemetet, rosszabb esetben mérget eszünk nagy tételben. Ami ráadásul függőséget okoz.
A tudás hatalom
Mostanában több könyvet is a kezembe vettem a táplálkozásról, és olyan érzésem van, mintha valamiféle harc folyna azért, hogy a fogyasztó minél kevesebbet nézegesse az élelmiszerek címkéit. Mármint a tápanyagos címkét, a hívogató, élénk színű részt igenis nézze meg, és az alapján döntsön. Ha pedig a tápanyagokra kalandozna a szeme, akkor az a legjobb, ha amúgy sem ért semmit belőle.
Nem mondom, hogy profi vagyok (mert egyáltalán nem), de az Ultrafeldolgozott emberek olvasása közben és után gyakorta nézegetem a címkéket kíváncsiságból, és néha kifejezetten sokkoló, amit látok. Hogy például az olyan kaják, amik elsőre „egészségesnek” tűnnek, gyakorlatilag nulla tápértékkel rendelkeznek, és üres kalóriákból állnak. Szintén a könyv hatására mondhatni egyik napról a másikra szinte teljesen leálltam az UPF fogyasztásával, és amennyire csak lehetséges, minimalizálom a fogyasztását. A könyv már említett sokkoló részei pedig azt is magukba foglalták, hogy a nagy-nagy kedvencemet, a majonézt is 99%-ban száműztem az életemből.
És hogy a tudás miért hatalom az UPF világában? Mert nem az történik, mint a diéták jó részénél, hogy azt mondják, hogy „ne nassolj, mert az rosszat tesz neked”, és ezt hiába tudod te is, attól még igenis vágysz rá. A tudás itt azért hatalom, mert Chris van Tulleken olyan remekül járja körbe az UPF témakörét, hogy ha a korábbi kedvenc UPF kajáidra gondolsz, előbb érzel hányingert, mint vágyakozást.
Az Ultrafeldolgozott emberek számomra egy sorsfordító könyv volt. Ezt azért merem így kijelenteni, mert egyrészt mélyen hatott rám a benne foglalt információ, másrészt pedig fogalmam sincs, hogy hogyan, de azonnal átkattintott bennem valamit, ami miatt teljesen máshogyan állok a táplálkozáshoz, mint előtte.
Kiknek ajánlom?
Mindenkinek. Tényleg. Főleg, hogy a könyv elolvasása nem kötelez semmire, de utána garantáltan más szemmel nézel majd az UPF-re. A diétázóknak/fogyni vágyóknak különösen ajánlom, ugyanis az Ultrafeldolgozott emberek olvasása után nagy valószínűséggel kevésbé sóvárogsz majd a finom és addiktív szemét után, ami minden zsírszövet okozója.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Kevesen olvassák el az élelmiszerek csomagolásán az áru összetételét ismertető leírásokat, pedig az „ördög” ezekben az apróbetűs szövegekben rejlik. Egyértelműen jelzik, hogy a 21. század emberének étrendje az utóbbi néhány évtized során gyökeresen megváltozott. Egyre nagyobb arányban fogyasztunk ultrafeldolgozott, vagyis adalékokat, tartósítószereket, színezékeket, gyárilag előállított édesítőszereket, ízfokozókat, zsírokat, tehát csupa olyan anyagokat tartalmazó élelmiszereket, amelyek addiktívek, megváltoztatják az emberi test éhségérzetének és jóllakottságának jelzőrendszerét. Sokféleképp károsítják az egészségünket, csökkentik ellenállóképességünket – és szinte elkerülhetetlenül elhízáshoz vezetnek.
A téma nemzetközi hírű szakértője, Chris van Tulleken brit orvos, táplálkozástudományi szakértő rendkívüli alapossággal dolgozza fel a témát, adatok sokaságával és a legismertebb szakértők bevonásával mutatja be a testünket, egészségünket és végső soron a bolygónkat veszélyeztető folyamatot. Közben keresi a választ arra kérdésre, hogyan tájékozódjnuk az élelmiszerek világában, hogyan éljünk együtt velük és hogyan védekezzünk káros hatásaik ellen. Felvértez minket a legfontosabb eszközzel: a tudással.