A pelikánlányok címmel jelent meg Julia Malye első magyar nyelvű regénye. A történet három nő sorsát követi a párizsi rendházból az amerikai La Louisiane gyarmaton való letelepedésig és a hátralevő életükig. Viszonylag lassan csordogáló, mégis lebilincselő történet a túlélésről, és a női dacszövetségről.

A pelikánlányok

A történet 1720-ban indul egy viszonylag hosszabb felvezetővel, amelyben Marguerite Pancatelin rendfőnökasszonyt ismerjük meg, valamint az általa igazgatott intézménybe is egy picivel több bepillantást nyerünk. A regény kezdete talán megtévesztő lehet, hiszen Pancatelin és a rendháza csak annyiban játszik fontos szerepet a cselekményben, hogy hogyan és kiket válogat össze ahhoz a második nőszállítmányhoz, amelyhez neki kell az „alapanyagot” adnia La Louisiane gyarmatának. A rendfőnökasszony igyekszik a legpproblémásabb nőket kiválogatni, köztük az abortusz miatt páriává vált Genevieve-t, és a bolondnak titulált Petronille-t. Pancatelin kis kedvence, a 12 éves Charlotte pedig hiába menekült volna meg az utazástól, a barátnője miatt mégis felkerül a hajóra…

A pelikánlányok az utazással kezdődik, és a megérkezéssel indul el igazán. A nők sorsa nem titkolt: szinte azonnal férjhez adják őket azzal a reménnyel, hogy minél több gyereket szülnek majd, ezzel pedig idővel a gyarmati népességet gyarapítják. Az élet azonban nem ennyire egyszerű, mint ahogyan a történelmi felfogással ellentétben a nők sem csak biorobotok voltak, hanem gondolatokkal és érzésekkel rendelkező, érző lények.

Az idő múlásával a három nő felnő és megkeményedik az új életükben és a kihívásokkal szemben. A korábbi sérelmek, gondolatok, berögződések elhalványulnak, és a történet előrehaladtával egyre inkább rájönnek arra, hogy tulajdonképpen csak és kizárólag egymásra számíthatnak ebben az új világban. Még úgy is, hogy hallgatólagos megállapodással nem beszélnek a múltjukról, a francia felfogás szerint botrányos előéletükről, amellyel kapcsolatban La Louisiane-ban egyre inkább rádöbbennek, hogy egyrészt semmi botrányos nem volt benne, másrészt pedig az sem kizárt, hogy ez a túlélésük záloga.

A kaland, ahol nincs megérkezés

A pelikánlányok kapott hideget és meleget is az olvasóktól, az egyik legtöbbet említett kritika az, hogy unalmas, hogy nem tart sehová, és egy idő után érdektelenné válik. Mert valóban nem az a tipikus történelmi kalandregény, hanem sokkal inkább La Louisiane gyarmat nőkkel való feltöltésének lelki aspektusára fókuszál az azt elszenvedő nők szemszögéből. Ebben valóban nincs semmi szexi és fordulatos, mert a való életre emlékeztető helyzetek nem tudnak, és szerintem nem is akarnak vetekedni egy fordulatos fantasyvel.

A pelikánlányok lassan csordogáló regény, az erejét és a mélységét pedig az adja, ahogyan Julia Malye a leghétköznapibb szituációkat állítja középpontba, és abból kreálja meg a karakterei számára a feszültséget. Aki hozzám hasonlóan rajong a „hogyan életek a múltban?„-kérdésért, annak valószínűleg telitalálat lehet ez a regény, ugyanis a nagyszerűsége pont az egyszerűségben rejlik.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, aki kedveli a történelmi regényeket, valamint szeret a női sorsokról, női szemszögről olvasni. Mivel A pelikánlányok egy viszonylag lassabb történet, amelyben inkább a karaktereken, és nem a cselekményen van a hangsúly, így mindenképpen érdemes eszerint választani. Én magam inkább a cselekményközpontú történeteket kedvelem, azonban ha történelmi regényről van szó, akkor gyakorlatilag bármi jöhet.

Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!


Julia Malye: A pelikánlányok

Párizs, 1720. Marguerite Pancatelin rendfőnök asszonynak kilencven „önkéntest” kell találnia az árvák és kitaszítottak közt, hogy az óceánon átkelve hozzámenjenek a frissen francia kézre került La Louisiane gyarmatosítóihoz. A hányattatott hajóút valószínűtlen barátságokat szül: így szövődik össze a tizenkét éves, éles nyelvű árva, Charlotte, az abortusz miatt elítélt Genevieve és a hallgatag, bolondnak pletykált arisztokrata lány, Petronille sorsa. A hajóút ragályokkal és kalózokkal terhes, de sokkal feszítőbb a kérdés: mi vár rájuk odaát a teljes ismeretlenben? Együtt maradhatnak-e, s megtalálhatják-e a teljesen idegen környezetben jobbik önmagukat?


A pelikánlányok egyszerre merész és megindítóan finom regény barátságról, szolidaritásról és vágyról: egy igazi női véd- és dacszövetség kemény küzdelme a vad természet, a férfiközpontú társadalom és az ismeretlen ezer arca ellen.