Újraolvastam a Twilight – Alkonyat című klasszikust, és amennyire féltem tőle, annyira pozitív és nosztalgikus élmény volt! Évek óta terveztem az újrázást, de konkrtétan rettegtem attól, hogy mi van akkor, ha 15 évesen imádtam, de mivel azóta felnőttem, most tönkrevágnám magamnak ezt az élményt. Szerencsére nem így történt, sőt, kicsit mintha jobban érteném a karakterek motivációit is.
Twilight – Alkonyat
Gyakorlatilag szerintem senkinek sem kell igazán bemutatni, hogy miről szól a Twilight – Alkonyat. Adott egy csetlő-botló lány – Bella Swan –, aki a napos Phoenixből az esős Forksba költözik az apjához. A helyi középiskolában friss hús lévén új barátságokat köt, valamint a furcsa Cullen-család egyik tagja is szóra méltatja.
Bella egy kis nyomozás után rájön, hogy a neki tetsző Edward Cullen azért más, mert ő és a családja vámpírok, azonban a lányt ezt egyáltalán nem zavarja. A tinirománc némi helyzetspecifikus probléma ellenére virágzik – egészen addig, amíg három idegen vámpír fel nem bukkan, és Bellát kérik vacsorára.
Három dologban teljesen biztos voltam. Először, hogy Edward vámpír. Másodszor, hogy lényének egy része – bár nem tudtam, mennyire képes uralkodni felette – a véremre szomjazik. És harmadszor, hogy én feltétel nélkül és gyógyíthatatlanul szerelmes vagyok belé.
Egy tinédzserkori klasszikus felnőtt szemmel
Igen, a Twilight – Alkonyat számomra klasszikus. Néhány évvel a megjelenése után már elkezdődtek az utálkozások, amelyeknek a középpontjában Edward csillogása állt, és hogy mennyire lehetetlen az egész történet, továbbá hogy mennyire gáz az egész. Így közel 16 év után úgy gondolom, hogy egyrészt egy fantasyről beszélünk, ahol azért minimum elvárás, hogy olyan karakterek és események tarkítsák a regényt, amelyekkel a valóságban nem találkozunk. Másrészt pedig viszonylag sok fantasyt és romantasyt olvasok amolyan agykikapcsként, és egészen hullámzó ezeknek a minősége, noha a véleményem szerint a trend sokkal inkább afelé halad, hogy Józsinak fantasztikus mosolya és teste van, a főhősnő pedig ettől dobja le a bugyiját – vagy csak nagyon akarja –, ez már inkább attól függ, hogy YA vagy NA.
Nyilvánvalóan Stephenie Meyer könyve nem váltja meg a világot – habár a megjelenésekor az én világomat nagyon is beragyogta, és könnyebbé tette az elviselhetetlen hétköznapokat, amikor a könyveket olvastam, az első filmet néztem meg milliószor, vagy éppen az első film soundtrackjét hallgattam. Szóval elfogult vagyok, ezt bevallom. De az újraolvasás közben kellemes meglepetés volt, hogy a karaktereknek volt jelleme, motivációja, a cselekménynek pedig logikus ok-okozati összefüggései. Szóval számomra az összes fikázás jószerével alaptalannak érződik. A Twilight – Alkonyat nem akar a következő Háború és Béke lenni, és érdemes inkább a helyén – és a saját műfajában kezelni.
Az a tudat vigasztalt, hogy ha már meg kell halnom, olyasvalaki helyett halok meg, akit szeretek. Nemes célért, éppenséggel. És ez azért számít valamit…
Őszi nosztalgia
Néha sokat dob egy regényhez fűződő élményeimen az, amikor hasonló időjárási viszonyok közt olvasom – jelen esetben a szeptemberi 10 fokos szakadó esőben tényleg át tudtam érezni a forksi mindennapokat. Nyilván ez csak hab a tortán, de mindent összevetve talán én lepődtem meg azon a leginkább, hogy mennyire nagyon tetszik még így felnőtt fejjel is. A Twilight – Alkonyat megadta a nosztalgia komfortosságát, ugyanakkor bizonyos részletekre inkább a filmből emlékeztem, míg más részletek teljesen feledésbe merültek az elmúlt időszakban.
Szóval olyan élmény volt, mintha egy teljesen új történetet olvasnék, amit részben azért mégis ismerek, ám ott van mögötte annak a tudata, hogy tudom, hogy tetszeni fog. Nyilvánvalóan vannak benne logikai bukfencek, de én olvasás közben ezeket igyekszem kizárni, hiszen szórakozás céljából fogok könyvet a kezembe (a legtöbb alkalommal).
Ha jól értettem, nem azon aggódsz, hogy egy vámpírokkal teli házba látogatsz, hanem attól félsz, hogy azok a vámpírok nem fognak kedvelni téged?
Összegzés
A Twilight – Alkonyat a tinikorom slágere volt, amit én is imádtam. Az azóta eltelt években kifejezetten cikinek és szitokszónak számított az Alkonyat, de így újraolvasás után azt hiszem, hogy inkább pozitív példaként fogom emlegetni a YA romantasy világában. A műfaj egyébként is a virágkorát éli, és természetesen vannak jobb, és erősen felejthető darabjai is, de gyakorlatilag Stephenie Meyer könyve hozta létre az elmúlt időszak vámpír-mániáját, amiből aztán rengeteg más regény tudott profitálni.
Lehet szeretni és nem szeretni, viszont én személy szerint felnőtt fejjel is imádtam. Semmivel sem rosszabb, mint a dark romance és a spicy romantikus regények, ellenben az én korosztályomnak még van benne egy jó adag nosztalgia is.
Olvasás közben viszont nem igazán tudtam elvonatkoztatni attól az időszaktól, amikor először olvastam – néhány héttel az után 180 fokos fordulatot vett az életem, és az egyik legszörnyűbb időszakom köszöntött be. Azóta eltelt annyi idő, hogy ne szakítson fel sebeket, viszont mérhetetlen hálát érezzek, hogy most úgy tűnik, hogy minden jó, és előrébb tartok az életemben, mint amit valaha is remélni mertem.
Egyetlen női magazinban sem olvastam arra vonatkozó tippeket, hogy mit viseljünk, amikor vámpír kedvesünk bemutatkozó látogatásra invitál vámpír családjához.
Kiknek ajánlom?
Elsősorban tinilányoknak – 2008-ban mindenki ezért a sztoriért volt megveszve, és nagyon sokunkat vagy Meyer regénye indított el a könyvmollyá válás útján, vagy egy meghatározó mérföldkőnek számított. Nem utolsó sorban 500 oldalas az első rész, viszont könnyű a szöveg, viszonylag nagy betűs, tehát baromi gyorsan lehet vele haladni, ami véleményem szerint abban a korban igenis fontos, amikor valaki még ismerkedik az olvasás szeretetével.
Azoknak is ajánlom, akik esetleg azokat a történeteket gyűjtik, amelyek valamiért meghatározóak voltak egy-egy időszakban. Ha szóba kerül a Harry Potter, akkor a Twilightnak általában esélye sincs, pedig soha nem játszottak egy ligában. Sőt, mai szemmel nézve az Alkonyat viszonylag egyszerű és kedves fantasy történetnek számít véleményem szerint.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Twilight – Alkonyat | a könyv adatai
Mersz szeretni? Az életed árán is? Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a „mindennapi” csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő… Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik…