Jobbra húzva címmel jelent meg L. M. Chilton regénye, amelyben azzal a gondolatmenettel játszik el, hogy mi történne, ha valaki az online randiappokon túl kezdene el garázdálkodni, és egy-egy szerencsés versenyző randipartnereit sorra tenné el láb alól. Ebben az esetben a „szerencsés” versenyző Gwen Turner, aki valójában iszonyú szerencsétlen a randizás területén.
Nos, statisztikailag, ha ragaszkodsz hozzá, hogy Eastbourne összes pöcsfejét jobbra húzd ezekben az appokban, akkor elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb egy pszichopatával találd szemben magad.
Jobbra húzva
Gwen Turner gyakorlatilag egy két lábon járó szerencsétlenség. Vagy egy meg nem értett zseni. Bár inkább az előbbi. A nő szakít élete szerelmével, gyakorlatilag rögtön az előléptetése után felmond a munkahelyén, és átveszi a pénznyelő kávézót, ráadásul még a randipartnereivel sincs szerencséje.
Egy idő után összerakosgatja a képkockákat, és rájön, hogy valaki az ő kudarcba fulladt randipartnereit kezdi sorra gyilkolni. A képet az is bonyolítja, hogy az ügyre ráállított nyomozó régi barátja, akivel mintha egy húron pendülnének. Gwen szénája egyre rosszabbul áll, a regény fő kérdése pedig az, hogy vajon hogyan mászik ki ebből a kalamajkából? No és természetesen hogy ki a gyilkos.
A könyv olvastatta magát, de a legnagyobb problémám pont Gwen karaktere volt, hogy hiába igyekezne ő, de folyamatosan butaságokat művel, ami amikor az arcába csap, akkor hihetetlenül meglepődik. Nem kifejezetten butácska, csak hiányzik belőle a racionalitás, és tényleg iszonyú szerencsétlen. Ez egy ideig számomra az elmegy kategória, de egy bizonyos pont után nem bírom cérnával a hasonló kaliberű embereket. És a regényhősöket sem.
Ha a feszültséget, és a krimi részt nézem, akkor a Jobbra húzva kifejezetten élvezetes olvasmány volt, ráadásul az ötlet is tetszett. A végkifejlet kapcsán pedig valamilyen szinten meg tudtam érteni a gyilkost, habár a céljai eléréséhez azért rendelkezésre álltak volna kevésbé erőszakos eszközök is.
Mindent összevetve valahová középre sorolnám be a regényt: tetszett is, de részben Gwen teszetosza karaktere miatt idegesített is. Ezt leszámítva pedig inkább egy könnyed, vagy női kriminek mondanám, ahol történik ugyan egy sor gyilkosság, de a fókusz mégis a főszereplő nyavalygásain van.
Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik előnyben részesítik a kevésbé véres vagy brutális krimiket. A bejegyzés írásakor Camilla Läckberg jutott eszembe, csak ott nem siránkoznak, hanem kávézgatnak a nyomozás közben (vagy helyett). Ettől függetlenül ha nem zavar hogy a regény főhőse lehetetlen módon képtelen kinyitni a szemét, akkor véleményem szerint izgalmas olvasmány lehet.
Ha létezett valami, amitől garantáltan nem tudtam megnyugodni, az az volt, ha valaki azt mondta, nyugodjak meg. Sőt, ettől csak még ingerültebb lettem.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Fordulatos, gyors tempójú és fergetegesen sötét humorú modern krimi, mely az online ismerkedés félelmetes és rejtélyes világában játszódik.
Gwen Turner úgy elszúrta az életét, hogy nehéz rá szavakat találni. Szakított élete férfijával, ráadásul olyan mondvacsinált okokra hivatkozva, melyekkel utólag szégyell szembenézni. Otthagyta jövedelmező állását, hogy nyisson egy kávézót, ami csak nyeli a pénzt. És mindennek a tetejébe a legjobb barátnője épp házasodni készül, végleg magára hagyva őt a szinglik világában.
Az olcsó borokkal és még olcsóbb valóságshow-k nézésével töltött esték egyikén Gwen úgy dönt, hogy kipróbál egy randiapplikációt. A városban azonban kevés már a házasságra alkalmas férfi, így egyik pocsék randi követi másikat. Aztán, amikor már a vezető hírekben is beszámolnak az utóbbi időkben váratlanul megnövekedett gyilkosságokról, Gwen szörnyű felfedezést tesz: az áldozatok rendre azon férfiak közül kerülnek ki, akikkel nemrég randizott.
A rendőrség szemében ő lesz a fő gyanúsított, így nem marad más választása, mint hogy felkeresse volt randipartnereit (azokat is, akik csúnyán lekoptatták), és leleplezze a gyilkost, mielőtt késő lenne.