Imádom az Árnyvadász univerzumot, az Éjfél kisasszony mégis fejtörést okozott. Tavaly tavasszal vettem meg a könyvet, akkor már beleolvastam, de valamiért olyan érzésem volt, hogy mehh, hagyjuk. Aztán idén ősszel mindenképpen folytatni szerettem volna a könyvek olvasását, akármennyire döcögősen induljon is. Nem vagyok maradéktalanul elégedett, de azért nem is rossz a helyzet.

Amikor sok-sok könyvön keresztül egy bizonyos szereplőgárdáról olvasol, akkor szerintem nehéz átváltani ugyan abban a világban teljesen új karakterekre. Én ezzel küzdöttem, hogy el tudjam fogadni Blackthornékat, és egyáltalán törődjek velük. Keményen hangzik? Lehet, de legalább a kötet végére már kicsit megbékéltem azzal, hogy se Clary és Jace, se Magnus és Alec. Főleg Magnus, őt imádom a szarkasztikus humorával.

Éjfél kisasszony

Öt évvel a Mennyei tűz városa és a sötét háború után a Blackthorn gyerekek és Emma már nem gyerekek, hanem tinédzserek. És árnyvadászok. Emma pedig bosszúra szomjazik a szülei halála miatt, azt pedig képtelen elfogadni, hogy Sebastian ölte meg őket. Újabb holttestek, illetve egyéb körülmények is ezt támasztják alá, viszont a Klávé hallani sem akar semmilyen nyomozásról. A tündérek viszont bejelentkeznek, hidegbéke ide vagy oda, a Vadűzésbe elrabolt Markért cserébe azt kérik, hogy az árnyvadászok titokban kezdjenek el nyomozni.

A nyomozás során újabb titkoka bukkannak, a könyv végére pedig még ennél is nagyobb rejtélyek kerülnek elő. Mindeközben a család, az összetartás, és a bizalom kérdésköre is központi szerepet kap. Julian amolyan családfőként küzd az érzéseivel, hiszen még ő maga is csak 17 éves, és apjuk helyett apja a testvéreinek. Eközben Mark próbál visszailleszkedni a nephilim világba, habár a szíve a tündérek felé húz valaki miatt. Tulajdonképpen azt sem lehet mondani, hogy tipikus tiniproblémák, mert ezek kicsit távol esnek attól.

Ha nagy egészben nézem, akkor rengeteg problémafelvetés van a könyvben – kicsit talán túl sok is –, és az volt az érzésem, hogy nekem itt most mindenképpen a szívembe kellene zárnom Blackthornékat. Nem tudom, hogy csak nekem ment nehezen, vagy Clare is sejtette, hogy öt Végzet Ereklyéi-regény után azért nehezebb lesz az átmenet.

Újabb árnyvadász generáció

Ha a hogy tetszett a könyv kérdésre kellene válaszolnom, akkor azt mondanám, hogy nem tudom. A fentiek miatt. Kicsit túl sok, kicsit meg túl kevés. Amikor olvastam, akor többen mondták, hogy a végén a régi szereplők is feltűnnek majd, és ne adjam föl. Igen, az utolsó pár oldalon valóban ott voltak, ami majd’ 700 oldalnál azért elég karcsú 😀

Nagyon szerettem volna szeretni, de annyira nem sikerült a szívembe zárni ezt a regényt, mint például a Pokoli szerkezetek-trilógiát. Vagy az előző csapat árnyvadászt. Ettől függetlenül a könyv végére azt érzem, hogy megismertem az újakat valamennyire, szóval kíváncsi vagyok a folytatásra. Na meg reménykedem abban, hogy lesz átfedés a már ismert szereplőkkel, ami talán könnyebbé tenné az átvezetést.

Maga a nyomozás, illetve az Éjfél kisasszony, mint cím egy Edgar Allan Poe versre utal, és szerintem azzal nem spoilerezek ha elárulom, hogy ez lesz a titok nyitja. Ezért a felépítésért viszont pacsi a szerzőnek. Ez a felépítés, és maga a rejtély nekem személy szerint nagyon tetszett.

Olvasható önálló kötetként?

Rövid válaszként: igen. De tulajdonképpen én nem javaslom, mert gyakorlatilag az eddig megjelent Árnyvadász univerum-könyveket elspoilerezi, szóval ha a szívedbe zárod a világot, és elolvasnád a többi kötetet is, akkor azok nem adnak majd akkora élményt. Azt javaslom, inkább haladj sorrendben, úgy sokkal érthetőbb lesz minden – például hogy kik azok az árnyvadászok, és nem csak érintőlegesen –, vagy hogyan jutunk el idáig.

Rengeteg kötetből áll az univerzum, de inkább egy hosszú utazás, ami minél tovább tart, annál jobb 😊

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik olvasták A Végzet Ereklyéi-sorozatot, a Pokoli szerkezetek-trilógiát, a Bane-krónikákat, illetve a Történetek az Árnyvadász Akadémiáról novellákat. Egyszóval aki kronológiailag ennél a kötetnél tart.

Cassandra Clare: Éjfél ​kisasszony - Lady Midnight (Gonosz fortélyok 1.) könyvajánló, könyvkritika György Tekla könyves blogján

“Igen, árnyvadász vagyok. Éles kard, még élesebb nyelv.

Főszerepben az árnyvadászok!

Öt év telt el a Mennyei tűz városa eseményei óta, amikor az árnyvadászok a kihalás szélére sodródtak. Emma Carstairs már nem gyászoló kislány, hanem egy fiatal nő, aki elszántan keresi szülei gyilkosát, hogy megbosszulhassa szeretteit és az őt ért veszteségeket.

Oldalán a parabataiával, Julian Blackthornnal, egy démoni cselszövést próbál felderíteni Los Angelesben, a Sunset sugárúttól egészen a Santa Monica partjait mosó, igéző tengerig követve a nyomokat. Emmának meg kell tanulnia bízni a szívében és az eszében. A szíve azonban veszélyes irányba húzza

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Julian bátyja, Mark akit a tündérek öt évvel ezelőtt elraboltak egy alku részeként váratlanul hazatérhet. A tündérek mindenre hajlandók, hogy kiderítsék, ki gyilkolja a fajtájukat és ehhez szükségük van az árnyvadászok segítségére. Ám a tündérek földjén másként telik az idő, így Mark alig öregedett, és nem ismeri meg a családját. Vajon valóban sikerülhet visszatérnie közéjük? Tényleg elengedik a tündérek?

Cassandra Clare új sorozatának szívfacsaró első része telis-tele van csillogással, bűbájjal és persze árnyvadászokkal”