Fourth Wing – Negyedik szárny címmel jelent meg Rebecca Yarros új fantasysorozatának nyitókötete, amiért gyakorlatilag mintha mindenki megőrülne. Egy ideje már én is szemeztem a történettel, de a hype-pal egyenesen arányosan rettegtem is tőle. Aztán belelapoztam, és alig tudtam letenni. Sőt, alapvetően nem szoktam ilyet csinálni, de az utána következő olvasmányaimat is a Negyedik szárny olvasásának élményéhez kezdtem hasonlítgatni, amiből Yarros regénye jött ki győztesen minden alkalommal. Röviden és tömören: megéri a hype.
Fourth Wing – Negyedik szárny
Violet Sorrengail egy esetlen, törékeny, és apró termetű lány, aki egész életében arra készült, hogy Írnoknak, vagy modern nyelvezetbe átültetve gyakorlatilag történésznek szánják. Azonban édesanyja, a Basgiath Hadi Iskola tábornoka kerek-perec szembesíti azzal, hogy a legfiatalabb gyermeke bizony ugyan olyan sárkánylovas lesz, mint a másik két csemetéje. Violet küzdelmei és kalandjai pedig itt kezdődnek.
A könyv első fele gyakorlatilag Violet tréningjéről szól, ahol egyetlen hiba is az életébe kerülhet. A könyv második fele pedig a kissé izgalmasabb, sárkánylovasi karrierjének, és a bimbózó szerelmének története. Mindez egy olyan helyszínen, ahol folyamatosan jelen van a veszély, előbb az iskolában, majd pedig Navarre való világában.
A könyv egy monstrum a maga 4 híján 800 oldalával, de azt kell hogy mondjam, hogy dupla ennyit is nagyon szívesen olvastam volna belőle. Főleg, hogy júniusban érkezik magyarul a folytatás, de azt sem tartom kizártnak, hogy előbb angolul is elolvasom az Iron Flame-et. Mert amennyire tartottam a sztoritól, olyan szinten beleszerettem, még akkor is, ha egyébként semmi újat vagy forradalmit nem írt Yarros. Nem viccelek, reggel, munkába menet, az utcán sétálva is olvastam, pedig olyankor már igyekszem türtőztetni magam. Hát… nem jött össze 😀
Sárkányok, gyilkosok, és mágia
A Negyedik szárny központi természetfeletti karakterei a sárkányok, akik nemcsak díszes jószágok, hanem bőségesen beszélnek is. Olykor egészen (szarkasztikusan) viccesen, amiért részemről plusz pont jár a szerzőnek. Apropó, maga a történet nem gondolom, hogy formabontó lenne, vagy hogy ne láttunk volna hasonlót, azonban számomra a karakterek, és a közöttük lévő kapcsolatok voltak azok, amik elrabolták a szívem. És Rebecca Yarros valamit eszméletlenül jól csinál, mert jó ideje nem volt képes egyetlen könyv sem ilyen szintű függőséget okozni nálam, hogy mindenhol, és minden lopott percben előkaptam a Kindlimet, csak hogy legalább még egy kicsit olvashassak belőle.
A történet gerincét Violet Sorrengail túlélésének krónikája adja, azonban megjelenik benne a szerelmi szál is, amelyet csak úgy, mint a szereplők életét, úgy a romantikát is átitatja a mágia. Lecsupaszítva viszont a Negyedik szárnyban szerintem nagyon szépen tetten érhetőek a klasszikus mesei elemek, amelyeket a modern fantasy – vagyis a nemrégiben született romantasy – műfaj jelenleg menőnek számító köntösébe öltöztetett fel a szerző.
Mivel picit tartottam a könyvtől, így olvasás előtt olvasgattam véleményeket is róla, amelyben többen kiemelték, hogy noha fantasy regényről van szó, a világépítést nagyon elhanyagolta a szerző. Ez valóban így van, viszont a Negyedik szárny után egy másik fantasy monstrumot kezdtem el olvasni, A Narancsfa-kolostort, amelyben Samantha Shannon mintha már a bizonyos ló túloldalán landolt volna eme kérdés tekintetében. Ennek alapján pedig úgy érzem, hogy Yarros jól választott, még ha mostohán is bánt a háttérinformációkkal, mert a karakterek és a cselekmény szempontjából egy szinte azonnal élvezhető és érdekes művet hozott a tető alá.
Noha január végén olvastam a Negyedik szárnyat, mégis úgy gondolom, hogy máris felkerül az idei évem legkedvesebb olvasmányai közé.
Összegzés
A Fourth Wing – Negyedik szárny tulajdonképpen egy átlagosnak mondható fantasy/romantasy, amelyben a jelenleg reneszánszukat élő mítikus lények, a sárkányok kapnak főszerepet az egyéb mágikus képességek mellett. A világépítésben tény, hogy sok a hézag, azonban Rebecca Yarros ezt inkább a karakterközpontú történetmesélésével igyekezett kiegyensúlyozni. Ez nekem személy szerint sokkal jobban bejött, főleg, hogy gyakorlatilag már az elején belecsap a lecsóba, amivel sokkal közelebb tudta hozni a szívemhez nemcsak a szereplőit, hanem Navarre kicsit rejtélyes világát, valamint a történetet is. Nem utolsó sorban a főhősünk, Violet Sorrengail nemcsak testileg, hanem fejben sincs teljesen kész arra a kihívásra, amelyre nem ő maga vállalkozott, azonban nekem nagyon tetszett, ahogyan szép lassan felnőtt a feladatához.
Jó ideje nem olvastam a Negyedik szárnyhoz hasonló könyvet, ami tényleg ilyen szinten képes volt függővé tenni, hogy tényleg minden szabad – és nem mindig szabad – percemben tovább akartam olvasni.
Kiknek ajánlom?
Alapvetően úgy gondolom, hogy a YA fantasy kedvelőinek remek olvasmány lehet. Noha a Negyedik szárny egy iskolában játszódik, valamilyen szinten azért túlmutat ezen, így tulajdonképpen aki szereti a pörgős, nem evilági, mágikus, és karakterközpontú történeteket, az mindenképpen tegyen vele egy próbát. És az is, aki kerülgeti már ezt a könyvet egy ideje, csak a hype elrettentette eddig.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
