Eufória – Sylvia Plath élete nyomán címmel jelent meg Elin Cullhed regénye, mely Az üvegbura szerzőjének naplószerű utolsó éveit meséli el. Plath öngyilkos lett, ez nem titok, azonban ez a könyv inkább az oda vezető útra fókuszál, a boldogtalan házasévekre, és a folyamatos belső feszültségre.
Eufória – Sylvia Plath élete nyomán
Az emberek nagy részének Sylvia Plath-ról Az üvegbura ugrik be, illetve az, hogy az író- és költő a sütőbe dugta a fejét, úgy lett öngyilkos. A mentális betegségek, a depresszió, és az öngyilkosság az elmúlt években talán destigmatizálódott egy egészen kicsit, Cullhed könyve pedig talán egy kicsit közelebb hozza az olvasóhoz Sylvia Plath alakját.
Engem alapvetően érdekelt az élete, és nem is igazán tudom, hogy pontosan mire számítottam a könyv kapcsán. Nem regényes életrajz ez, sokkal inkább érzések és érzelmek gyűjteménye. Sok helyen nagyon kusza, egyhuzamban hosszabb részeket olvasva pedig maga a szöveg is igen depresszív. De akkor miért akarná bárki is kézbe venni?
Elsősorban Az üvegburát sem azért forgatja az ember, mert endorfinlöketet vár tőle. Egy másik könyv, a Prozac-ország jutott még eszembe az Eufóriáról, ami szintén küzdelmes olvasmány, ám mégis a maga módján lenyűgöző. És hogy mi a közös ezekben a kötetekben? A maga nyers, politikailag inkorrekt, fájdalmas, helyenként érthetetlen módján mutatja be azt, hogy milyen mocsok dolog a depresszió. Hogy ne keresd benne a logikát, hogy nem számít, hogy milyen földi javakkal rendelkezel – vagy nem rendelkezel –, ezekre az érzésekre nincs magyarázat.
Sylvia Plath, az ember
Akárhány cikket olvastál is eddig Sylvia Plath-ról, feltételezem, szinte mindegyik a nyers tényekről értekezett. És persze Elin Cullhed sem láthatott bele Plath fejébe, ám mégis olyan érzésem volt olvasás közben, mintha emberközelibbé tette volna őt.
Főleg abból a szempontból, hogy bevallom, én nem igazán olvastam utána a költőnek korábban, így nem voltam képben azzal, hogy a családi helyzete alapvetően nem volt túl fényes. A könyv elolvasása után keresgéltem róla, és a gyerekeiről információkat, ebből a szempontból pedig még tragikusabb a történet. Plath fia is öngyilkos lett felnőttként, a tények alapján rendezett, sikeres életet élt, de pont az Eufória kapcsán is remekül kiderül, hogy ez közel sem minden.
Bárcsak hamarabb jelent volna meg az Eufória – Sylvia Plath élete nyomán, amikor sok évvel korábban először nyűgözött le Az üvegbura. Persze most is keserédes élmény volt Cullhed könyve, de akkor úgy érzem, sokkal többet adhatott volna.
Összegzés
Az Eufória – Sylvia Plath élete nyomán az író és költő utolsó éveit meséli el naplószerű formában. A lapokon megelevenedik az összes fájdalom és küzdelem, melyekkel feltételezem Sylvia Plath viaskodott az öngyilkossága előtt. Az egész ügy végtelenül szomorú és elkeserítő, ha legalább a férje nem lett volna csapodár, ha egy kicsit jobban odafigyelt volna a feleségére, ha…
Tulajdonképpen ez a könyv remek kísérője lehet Az üvegburának, a fikció mögött meghúzódó valóságnak. És remek képet adhat bárkinek, aki Sylvia Plath-re kíváncsi, és nem a róla szóló száraz tényekre.
Kifejezetten nehéz olvasmány, ám ahogyan a Prozac-ország, úgy az Eufória is megéri a rászánt időt, mert nagyon szépen körvonalazódik benne a depresszió mibenléte.
Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, aki kedveli Plath-től Az üvegburát. Azoknak is, akik olyan könyvet keresnek, ami nem a depresszió klinikai definíciójáról értekezik, hanem az érzelmi oldalát ábrázolja, méghozzá a maga brutalitásában. Ha szeretted a Prozac-országot a maga keserédes nemében, valószínűleg az Eufória – Sylvia Plath élete nyomán is tetszeni fog. Végül, de nem utolsó sorban ha érdekel Sylvia Plath élete, akkor is remek választás lehet ez a könyv.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
A svéd írónő, Elin Cullhed könyvének lapjain a „fiktív személlyé” váló Sylvia Plath életének utolsó évében egy angliai kisvárosban él a férjével, a költő Ted Hugheszal, és a második gyerekét várja. De boldogtalan és magányos, a házasság egyre sivárabb és egyre üresebb. Folyamatosan őrlődik, többre vágyik az anya és feleség szerepénél. A férje hűtlenségétől is szenvedő nő az írásban, az alkotói munkában lel átmeneti menedékre.
Az Eufória, amely remekül idézi meg az amerikai író- és költőnő, Sylvia Plath műveinek stílusát, hangulatát, nemcsak a mély átéléssel megírt, felkavaró története, hanem az anyaságról, családról, szerelemről, művészi alkotómunkáról megfogalmazott gondolatai miatt is magával ragadó olvasmány. Megjelenésekor azonnal a svéd sikerlista élére került, kritikusai és olvasói szerint egyaránt kiemelkedő mű, el is nyerte a legrangosabb svéd irodalmi elismerést, az August-díjat. Azóta már Európa-szerte és Amerikában is kiadták, a sikere töretlen, Elin Cullhed nemzetközi rajongótábora vitaklubokat alakít, fő témájuk az anyaság, a poláris zavarok és az alkotói függetlenség. Sylvia Plath kultikus műve, Az üvegbúra is ismét reflektorfénybe került.