Fergeteg címmel jelent meg Jozef Karika legújabb magyar nyelvű regénye. A szlovák szerzőt A hasadékkal ismerte meg a magyar közönség, majd pedig a Félelem okozott kellemes borzongást. Tehát nagyjából már kezdett az én fejemben is kirajzolódni, hogy mire számíthatok tőle, és a Fergeteg sajnos nem tudta megugrani ezt.
Fergeteg
A Fergeteg eleje egészen hasonló, mint az előző két regényé. A kissé szerencsétlen főhősünk talál valamit, nyomozásba kezd, majd kiderül, hogy egy thrillerbe illő, megmagyarázhatatlan rejtéllyel áll szemben. Ezzel amúgy semmi gond nincs, szeretem Karika hangulatteremtését, illetve az írói stílusát. A Fergeteg viszont nem tudom eldönteni, hogy Karika részéről lett gyenge, vagy maga a mögöttes folklór volt a ludas. Bár érzésem szerint mindkettő erősen szerepet játszhatott a végkifejletben.
Ugyanis van ez a halny nevű szél, ami mindenkit összezavar, már-már megbolondít. Egy eldobott autós kamerával indul a történet, amelyen két horgász látható, akik egyre őrültebb módon vezetnek, végül pedig kiderül, hogy baleseteztek is. A könyvelő, aki megtalálta a kamerát pedig a rejtély nyomába ered.
A fekete ruhás nő és a Winchester tesók ügyeinek keresztezése
A Fergeteg számomra ott kezdett nagyon félrecsúszni, amikor a thriller – amire számítottam – kezdett átmenni filozófiai okfejtésekbe, végül pedig valamilyen mélyspirituális magyarázkodásba. Eközben az egyébként szépen felépített történet és hangulat eltűnt, és az utolsó pár oldalt már csak átpörgettem, mert annyira unalmas volt.
Egyrészt megértem, hogy a cél az lehetett, hogy kicsivel mélyebb jelentést adjon a szerző a történetének, másrészt viszont pont ezzel nyírta ki a hangulatot. Nem érzem annyira borzasztónak a Fergeteget, de azért sikerült egy kissé felbosszantania, és ha valaki megkérdezi, hogy érdemes-e ezt is elolvasni Jozef Karikától, akkor nem tudom jó szívvel ajánlani, vagy azt mondani, hogy igen… Kár érte, és azért nagyon remélem, hogy a többi regénye inkább A hasadékra vagy a Félelemre hajaz, még akkor is, ha egykaptafa – az utóbbit pedig noha negatívumként szokás emlegetni, de nálam inkább pozitívum, lásd például Guillaume Musso könyveit, aki ezzel adja meg a komfortolvasmány-érzést.
..az ember akkor is racionálisnak, sőt akár nyugodtnak érzi magát, amikor méregbe gurul, amikor elborítja a düh. Mindenki világosan látja, hogy elvesztette az önuralmát, hogy az indulatai irányítják, és hülyeségeket csinál – nemegyszer saját maga ellen dolgozik. Ő maga viszont úgy gondolja, hogy kiváló állapotban van. Minden, amit tesz, észszerűnek és indokoltnak tűnik számára. Életre kelt benne valamiféle tudatosság, a harag perszónája, és átvette az irányítást. A megszokott, eredeti én egyszerű szemlélővé degradálódott. Ráadásul egy meglehetősen ostoba szemlélővé. Minél nagyobb faszságot művel, annál sziklaszilárdabb logikát lát mögötte.
Összegzés
Jozef Karika harmadik magyar nyelven megjelent regénye, a Fergeteg sajnos mélyrepülés az előző kettő történetéhez képest. A misztikum sem feltétlen áll annyira stabil lábakon, mint A hasadékban vagy a Félelemben, ezt pedig tovább gyengíti a regénybe vitt filozofálás és hosszas magyarázkodások. Noha a sztori szépen indul – karikásan van felépítve az eleje, és egy ideig még olyan érzésem is volt, hogy ez is jó olvasmányélmény lesz –, a könyv nagyjából utolsó harmada nálam teljes lejtmenetbe kapcsolt. Nincs gondom sem a filozófiával, sem a spiritualitással, de ezeket a témákat nem egy thrillerben keresem.
Kiknek ajánlom?
Nem mondom, hogy ha szeretted az eddigi könyveit, akkor ezt ne olvasd el, hiszen én is úgy vettem kézbe a Fergeteget, hogy elég sok negatív értékelést láttam, de titkon reménykedtem, hogy nekem talán tetszeni fog, hiszen imádtam A hasadékot, és a Félelem is tetszett. Inkább azt mondanám, hogy kevesebb elvárással kezdd el olvasni, akkor talán csökkented a csalódás lehetőségét.
Van bennem egy univerzum, egy belső kozmosz, teljesen elkülönítve a világtól. Ez nagy dolog. Az emberben van egy teljesen természetellenes elem. Valami, aminek semmi köze a fizikához, még a kvantumfizikához sem. Valami feltétel nélküli, ami nem tartozik semmilyen törvény hatálya alá- felsőbbrendű az időnél és a térnél, világok és minden dimenzió teremtője. Az abszolút egyéniség, az alfa és az ómega. Én vagyok.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
