Tartalék címmel jelent meg Harry herceg memoárja, mely 2023 elején nagy port kavart mind a brit sajtóban, mind a királyi családban. A sussexi herceg visszaemlékezéseiben elmeséli, hogy ő hogyan látta a gyermekkorát, az édesanyja halála utáni időszakot, a katonai szolgálatának éveit, és hogyan ért révbe Meghan Markle mellett. A könyv pedig bővelkedik olyan történetekben is, melyekről a rokonai még soha nem beszéltek a nyilvánosság előtt.
Tartalék
Harry herceg könyve lehetne érdekes is, de sajnos már az elején élesen kirajzolódik, hogy leginkább a keserűség szülte a memoárját. A címe – Tartalék – egy pillanatra sem merül feledésbe, ahogyan az sem, hogy ő csak és kizárólag az örök második, és az örök vesztes lehet bátyja, Vilmos herceg, az Örökös mögött. Mindehhez pedig érdemes megvizsgálni az időszakot, amikor megjelent. 2022. szeptember 8-án hunyt el II. Erzsébet királynő, Harry nagymamája, három hónappal később, 2022 decemberében jelent meg a Harry és Meghan című, hatrészes netflixes dokumentumsorozat, majd pedig nem egészen egy hónappal később a Tartalék. Nyilvánvalóan egy sorozat vagy könyv összeállításához ennél sokkal több idő szükséges, azonban az időzítés finoman szólva is elbaltázott volt véleményem szerint.
Harry és Meghan 2020 elején jelentették be, hogy kilépnek a királyi családból, azaz nem vállalnak több hivatalos kötelezettséget a koronának, valamint ezzel egy időben Kanadába, majd később az Egyesült Államokba költöztek el. A pár a saját bevallása szerint pedig folyamatosan szenvedett a fotósok és a sajtó üldözésétől, és az életüket féltették. Aztán ugyan ezt a sajtót használták ki a sorozat és a könyv sikerének kiaknázásának érdekében.
A herceg könyvében központi szerepet kap a sajtó folyamatos zaklatása Harry gyerekkorától kezdve, ahogyan az is, hogy ő, mint a tartalék, gyakorlatilag mintha csak kolonc lett volna a családja nyakán, aki semmit sem tudott jól csinálni. A keserűségét pedig a világ tudtára kellett adnia, hiszen az mégsem járja, hogy őt mindenki félreérti.
Négyszáz oldalon át tartó nyafogás
A Tartalék sajnos se nem olvasmányos, se nem érdekes. Olyan érzésem volt végig, hogy egy felnőni képtelen, és a saját tetteiért és életéért felelősséget vállalni nem tudó férfi siránkozása ez a kötet. Pontosan meg tudom érteni, hogy az anyja halála milyen mély sebet hagyott a lelkén, ugyanakkor az is szépen kirajzolódik, hogy a családja egyébként próbálta támogatni, amit a durcás kisfiú inkább elutasított. És itt nem a kamaszkori lázadással van probléma, hiszen az hozzátartozik a felnövés folyamatához. Számomra az volt a legnagyobb paradoxon, ahogyan a családjáról írt, akik még az ő történeteiben sem a gonosz és szívtelen cégként jelentek meg.
Félreértés ne essék, semmi baj nem lett volna azzal, ha lehúzza a családját, és olyan történeteket oszt meg, melyekben nincs logikai bukfenc, és tényleg alapot adtak volna arra, hogy őt, Harryt bizony teljességgel feleslegesnek tartották. Bár a könyv alapján bármi is történt, királyi család ide, brit monarchia oda, ez sokkal inkább egy átlagos családi zűrzavarnak tűnik, és semmi kirívónak. Leginkább talán az apját, Károlyt sajnáltam, aki a képességeihez és lehetőségeihez mérten próbálkozott, bár ő maga sem indult nyerő helyzetből. És a könyv alapján ezekkel maga Harry is pontosan tisztában volt.
Mindent összegezve az volt a benyomásom a Tartalék kapcsán, hogy Harrynek komolyan terápiára kellene mennie, és segítséget kérnie a benne dúló viharok lecsendesítésére. Valamint érdemes volna behatóbban tanulmányoznia a monarchia felépítését és történetét, melyből világosan kiderülne az örökös és a tartalék közti évszázados különbség, ami a 20. században, és az ő idejében a történelmi gyakorlathoz képest talán humánusabban volt jelen. Nem utolsó sorban pedig érdemes inkább a jövőbe tekinteni, és az élet pozitív oldalába kapaszkodni – kezdve azzal, hogy a tartaléknak ezerszer nagyobb szabadsága van, mint a csúnya és gonosz örökösnek.
Annyira fog tetszeni, amilyen véleménnyel vagy Harry hercegről
Még a magyar megjelenés előtt hallottam ezt a véleményt, és teljesen egyetértek vele. Valóban, nem szívlelem Harryt, aki szerintem alapvetően inkább csak egy ártalmatlan tökfej, de a problémái javára, és a nyilvános megítélésének zuhanására a kedves felesége tesz rá sok lapáttal. Az az érzésem, hogy Meghan adja alá a lovat, maga Harry pedig kérdés nélkül követi a nejét.
És hogy akkor miért olvastam mégis el a Tartalékot? Mert kíváncsi voltam. Sokakkal ellentétben nem gyűlölöm őket, szimplán csak nevetségesnek és fárasztónak tartom a vergődésüket. Viszont mégis úgy gondoltam, hogy jár Harrynek egy esély, hogy ha jobban megértem, akkor talán változhat is róla a véleményem. Tényleg igyekeztem nyitottan olvasni a könyvet, de egy idő után már nagyon nehezen ment, amikor csak és kizárólag a panaszkodás dőlt belőle.
Ettől függetlenül mégis örülök, hogy adtam neki egy esélyt, mert remek árnyalatot adott a róla, róluk kialakított, és folyamatosan alakuló képnek. És ezt tudom tanácsolni pozitív vagy negatív véleménytől vagy oldaltól függetlenül, hogy ha kíváncsi vagy, akkor érdemes elolvasni a Tartalékot.
A könyvről pedig készítettem egy videós kritikát is:
Összegzés
Harry herceg könyve, a Tartalék számomra több sebből is vérzik, és összességében inkább egy férfi testbe zárt sértett kisfiú sirámainak érződik, semmint egy olyan ember visszatekintéseinek, aki felelősséget akarna vállalni az életéért. Ez pedig pont a memoár, mint műfaj számomra érdekes és szeretett részeit szorítja háttérbe, mint egy olyan ember írása, akinek valamiért érdekes az élete, vagy lehet tőle valamit tanulni, esetleg elgondolkodtat több kérdés kapcsán.
Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, akinek valamiért felkeltette a kíváncsiságát. Ebben az esetben tényleg érdemes adni neki egy esélyt. Ha kedveled Harryt és Meghant, valószínűleg a Tartalék is tetszeni fog. Amennyiben nem kedveled őket, és nem állnak össze az őket körbevevő dolgok, szerintem remekül tudja a könyv árnyalni a képet, bár tény, hogy nem feltétlenül pozitív irányba.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Harry herceg: Tartalék | a könyv adatai
Az Örökös és a Tartalék – nem értékítélet, mégsem lehet félreérteni. Én voltam az árnyék, a támasz, a B terv… Akkor hívtak, ha helyettesítésre vagy figyelemelterelésre volt szükség. Ezt életem kezdetén tudatták velem, majd rendszeresen meg is erősítették.”
Édesanyja elvesztése előtt Harry herceget úgy ismerték, mint a komoly Örökös (bátyja, Vilmos herceg) gondtalan, jókedvű Tartalékát. A gyász azonban mindent megváltoztatott. Nehézségei akadtak az iskolában, dühös volt és magányos. Mivel a sajtót tartotta felelősnek anyja haláláért, nehezen fogadta el, hogy neki is a reflektorfényben kell élnie az életét.
21 éves korában csatlakozott a brit hadsereghez, ahol a fegyelem rendszert vitt az életébe. Két bevetés után hősként kezelték otthon, mégis elveszettebbnek érezte magát, mint valaha. Poszttraumás stressztől szenvedett, pánikrohamokkal küzdött. És ami a legfontosabb: nem találta az igaz szerelmet.
Aztán találkozott Meghannal. A világot magával ragadta a pár filmbeillő szerelme, és örömmel követték a meseszerű esküvőt. A sajtó azonban a kezdetektől fogva bántó, rasszista megjegyzésekkel, illetve különféle hazugságok terjesztésével támadta Harryt és Meghant. Látva felesége szenvedését, biztonságuk és mentális egészségük romlását, Harry nem látott más kiutat, mint hogy elhagyja szülőföldjét, még mielőtt a történelem megismételné önmagát. Az évszázadok során nem sokan merték otthagyni a királyi családot… az utolsó, aki ezt megpróbálta, épp Harry édesanyja volt.
A könyv keresetlen és tántoríthatatlan őszinteséggel mutatja be az önvizsgálat és a küzdelmes megértés fájdalmas folyamatát, a gyászt is legyőző szeretet örök hatalmát.