Bábel verme címmel jelent meg a magyar származású Joseph Zsuffa regénye, amelyben a ’60-as évek New Yorkjába kalauzolja az olvasót. Az idegenvezetőnk a vak Daniel, és a kutyája, Mungo, akikkel lehetetlenebbnél lehetetlenebb kalandokba keveredhetünk.
Bábel verme
Volt ebben a regényben egyfajta zseniális időzítés, mert nem sokkal a párizsi katakombák, és az As Above, So Below című film után alig vártam, hogy újabb mélységekbe vethessem magam. Noha itt az alászállás kevésbé horrorisztikus, és nem bővelkedik a szimbolikákban sem annyira, mégis megadta azt az érzést.
Ugyanis Daniel minden pénzét kiveszi a bankból, hogy a látó, ámde haldokló barátja szemeit megvásárolhassa, és életében először esélye legyen látni. A metrón azonban kizsebelik, így elindul a Bábel vermébe való alászállás, hogy visszaszerezze a pénzt – és az egyetlen esélyét, hogy valaha lásson. Eközben pedig lehetetlenebbnél lehetetlenebb alakokkal találkoznak, azonban ezekben a karakterekben egy közös, hogy mindenki segíteni akar Danielnek, ugyanis annyira mélyre senki nem süllyedne, hogy egy vak embert átverjen.
A Bábel verme részben időutazás, részben pedig a balszerencse és a szerencse könyve. Helyenként olyan érzésem volt, mintha egy felnőtt modern mesét olvasnék, ahol a főhősnek teljesítenie kell a kihívásokat, hogy megkaphassa a megérdemelt jussát. Azonban a való élet minden, csak nem fair, így a Bábel verme is egyfajta keserédes kalandsorozat, noha jó érzésű olvasóként folyamatosan drukkoltam Danielnek, hogy forduljanak jóra a dolgai.
Összegzés
A Bábel verme gyakorlatilag egy modern mese, amelyben a főhőst mindenféle kihívás elé állítja az élet. A csavar viszont az, hogy Joseph Zsuffa kisregényében folyamatosan jelen van annak a dilemmája, hogy vajon ki és mikor érdemel fair elbánást. Vagy hogy vajon vannak-e szerencsés és balszerencsés egyének. Ennél eggyel tovább ugorva Daniel példáján keresztül talán még nagy vonalakban az sem elrugaszkodott kérdés, hogy bizonyos dolgok előre el vannak-e rendelve, és ha ebbe belepiszkálnánk, a sors nem hagyja.
A filozófiai dilemmák nélkül viszont egy egészen kalandos, a ’60-as évek New Yorkjában játszódó történet, amelynek a főhőse a vak Daniel, és hűséges kutyája, Mungo. Noha egy ponton túl már sejtettem, hogy a sorozatos próbatételekről szól a történet, mégis alig bírtam letenni, mert az írott szavakon túl is van egyfajta varázsa ennek az írásnak.
Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, aki szeretne egy kicsit kilépni a komfortzónájából. Joseph Zsuffa közel 60 éve írt regénye az ismert és az ismeretlen, valamint a valós és a mágikus között lavíroz. Ez pedig ad a történetnek egy olyan extrát, ami miatt nem igazán tudom bekategorizálni. A borító ne tévesszen meg senkit, a Bábel verme alvilága nem a föld alatt húzódik, és a történet rémségei is a leghétköznapibb dolgok képében jelennek meg.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
