Romy Schneider utolsó élete címmel jelent meg Bernard Pascuito életrajza Romy Schneiderről. A kiadás igényes, a terjedelem első ránézésre pont megfelelő… csak épp a beltartalom volt szerintem csapnivaló. Nagy kár érte.
Romy Schneider utolsó élete
Minden hasonló bejegyzésben leírom, hogy azért szeretem a memoárokat és az életrajzokat, mert akár ismerősek, akár teljesen ismeretlenek eme könyvek alanyai, a végére általában érdekes sorsokat ismerhetek meg. A Romy Schneider utolsó élete kapcsán is hasonló elvárásaim voltak. Csak sajnos a kötet olvasása közben sem igazán derült ki, hogy ki is az a Romy Schneider a reflektorfény mögött.
A könyv túlnyomó része leírás a forgatásokról, hogy ott mik történtek, Romy hogyan érezte magát, és hogy alapvetően hogyan ívelt felfelé a pályája. Ezek azok a tények, amik az IMDB-ről, vagy akár a Wikipédiáról is kiderülhetnek, és azt hiszem, hogy jogosan várok el ennél többet, mélyebbet egy életrajzi könyvtől.
Az pedig gyakorlatilag csak hab volt a tortán, hogy a szerzőnek az írásmódja és a stílusa is gyakorlatilag csapnivaló, már-már idegesítő volt. Volt egy pont, ahol őszintén kételkedtem az ítélőképességemben, de aztán eszembe jutott az Agatha Christie – Egy sejtelmes nő, amit nem sokkal a Romy-életrajz előtt fejeztem be, és egyébként ez tényleg egy élvezetes, tisztességesen utánajárt, korrekt életrajz. Mire a végére értem Pascuito írásának, bevallom, eléggé mérges voltam már a fent említettek miatt.
Ilyenkor kellene azért valami pozitívummal menteni a menthetőt, de itt egyszerűen nem találok ilyet. Talán az, hogy rövid a terjedelem. Vagy hogy nem terveztem, de valószínűleg elolvasom a Romy és Párizs fényeit, hogy végre tényleg kiderüljön, hogy ki volt Romy Schneider, a nő a csillogás mögött.
Összegzés
A Romy Schneider utolsó élete egy egészen rövidke, és teljesen új nézőpontból megírt életrajz, melyben a tragikus sorsú színésznő élete rajzolódik ki. Ez volna itt a marketingszöveg, a valóság pedig számomra az volt, hogy a szerző olyasmire vállalkozott, amihez sajnos a képességei elenyésző mértékben álltak rendelkezésre. Magyarul a könyvből gyakorlatilag minden kiderül, csak az nem, hogy ki volt Romy Schneider a csillogás mögött, valamint az elbeszélésmód sem tudta megugrani az elvárható minimumot a szememben. Iszonyú kár ezért a könyvért, mert rengeteg potenciál volt benne.
Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik szeretnek hosszú leírásokat olvasni forgatásokról, érzésekről, helyszínekről, magyarán szólva a klasszikus életrajzok felépítésétől hajlandóak elrugaszkodni. Teljesen komolyra fordítva a szót, érdemes belelapozni, beleolvasni, hogy neked személy szerint mennyire fekszik a szerző stílusa – hogy megkíméld magad attól a dühtől, ami az olvasás óta eltelt jó néhány nap alatt sem távozott belőlem a könyvvel kapcsolatban.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Romy Schneider fia, David 1981. július 5-én meghal. Ezzel kezdődik a színésznő számára a “szenvedés éve”, amely 1982. május 29-én bekövetkezett tragikus halálával ér véget. Miközben ezt a forgatásokkal és a velük járó vándorlásokkal teli szűk esztendőt vizsgálja, a szerző Romy egész életét, hivatását figyelemmel kíséri. Ott van a sikereknél és a kudarcoknál, összefüggéseket keresve a múlt és az utolsó életév között. Időt szentel a Sissi-jelenségnek, az Alain Delonhoz fűződő elsöprő szerelemnek, valamint a Claude Sautet filmrendezőhöz kötődő speciális viszonynak. Eddig nem ismert exkluzív nyilatkozatokat és a színésznő halálával kapcsolatos vallomásokat közöl megkerülhetetlen életrajzában, szívszorító képet festve a német-francia színésznőről.