Sokkterápia címmel jelent meg Adam Kay legutóbbi kötete magyarul, melyben hasonló koncepcióra épít, mint az Ez fájni fogban, azonban itt már azokat a mindennapokat meséli el, melyek a rezidens orvosi állása után következtek. Kay feltörekvő humorista, az út pedig egyáltalán nem tűnik simának. Azonban az új szakmájához híven ezt is végtelen humorral és szarkazmussal meséli el az olvasónak.
Egy olyan cég számára kellett dolgoznom, amelynek a nevét amúgy se venném a számra, még a Mickey egeres titoktartási megállapodás nélkül sem, amit aláírattak velem. Nevezzük őket mondjuk Bisney-nek.
Sokkterápia – Az orvos, aki szögre akasztotta a fehér köpenyt
Mondhatnám, hogy ugyan az a lemez ismétlődik, csak a másik oldalán, ami valamilyen szinten valóban igaz, mégis van a szerzőnek egy olyan stílusa, amiért talán a végtelenségig is képes lennék hallgatni – vagyis olvasni – a történeteit. A Sokkterápia fókusza az orvosi munka utáni életéről szól, miközben igyekszik humoristaként elhelyezkedni, és egy teljesen új életet kialakítani magának.
Adam Kay egy percig sem sajnáltatja magát, ehelyett tipikusan az a fickó, aki azokat a helyzeteket is igyekszik humorral elütni, amikor mások legszívesebben sírva fakadnának. A Sokkterápia cím pedig talán a vége felé nyer értelmet, ugyanis míg az Ez fájni fog azzal zárult, hogy orvosként nem tudta az egyik szituációt feldolgozni, ebben a kötetben is történik vele olyasmi, amin csak pislogtam, hogy ezt mégis hogy képes ilyen lazának tűnő módon az olvasó elé tárni.
Ettől viszont nem kell megijedni, ugyanis a könyv összességében tényleg inkább egy szórakoztató napló, mintsem Kay traumáinak lenyomata. Talán úgy fogalmaznám meg, hogy ha az Ez fájni fog az első, akkor a Sokkterápia a második évad a Kay-realityben. De azt bizton állíthatom, hogy ha tetszettek a szerző előző kötetei, akkor semmiképpen sem érdemes kihagyni a Sokkterápiát.
Összegzés
Adam Kay ismét egy remek kis kötetet hozott össze a Sokkterápia formájában, ami az Ez fájni fog folytatásának is felfogható valamilyen szinten. Nem sorozatról van szó, de érdemes időrendben olvasni a köteteket, hogy az olvasó képbe kerüljön a szerző miértjeivel, és élvezetesebbé váljanak a sztorik.
A Sokkterápia is bővelkedik a humorban, ám az orvosi sztorikat már csak nyomokban hordozza, és inkább abból fakadnak ezek a vicces történetek, hogy igyekszik ráerősíteni arra a sztereotípiára, hogy az orvosok a legrosszabb páciensek. A kötet legerősebb aspektusa mégis a személyes kötődés volt számomra, mert érdekelt és érdekel, hogy hogyan alakul ennek a lökött fazonnak a további sorsa.
Milyen hosszan engedik elfajulni a dolgokat, mielőtt orvoshoz fordulnak? Mennyi ideig kell viszketnie és rángatóznia a szemhéjuknak? Egy napig? Egy hétig? Amíg be nem vörösödik? Amíg végül megreped a szemgolyójuk, és tízezer lárva mászik elő és özönli el az arcukat? Vagy még akkor sem? Egyesek simán megjelennek a sürgősségin, mert úgy vélik, bütykük a bubópestis korai jele, mások meg vígan sínbe rakják saját nyílt gerinctörésüket egy 5 x 10-es léccel meg pár kerítéskampóval.
Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, akinek tetszett az Ez fájni fog. És természetesen ha kedveled a humoros, memoár-szerű könyveket, akkor is remek választás lehet. A Sokkterápia önállóan is olvasható, azonban érdemes mégis valamilyen szintű sorrendben haladni, hogy ne egy totál ismeretlen fickó életének közepébe csöppenj bele, hanem legyen valamiféle ismereted, hogy éppen miért került egzisztenciális válságba.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Adam Kay (Ez fájni fog, Mert szülni karácsonykor kell) legújabb könyve, a Sokkterápia szórakoztató és olykor szívfájdítóan személyes sztorijai arról szólnak, mi történik, amikor egy orvos szögre akasztja a fehér köpenyt, de a szakma fogva tartja. Továbbá arról is, hogy milyen volt orvostanhallgatónak lenni a 21. század elején, mi történik, ha feltépjük a régi sebeket, és megvizsgáljuk az újakat, és hogy az orvosi diagnózis olykor önvallomás is. A Sokkterápia Nagy-Britannia kedvenc mesélőjének legviccesebb és egyúttal legmeghatóbb könyve.