Emlékek tengere címmel jelent meg Fiona Valpy regénye, mely első látásra egy regény a regényben történet, ám a jelen pillanatai mégis háttérbe szorulnak. Ami abszolút nem probléma, ugyanis Ella nagyi visszaemlékezései a maguk keserédes módján mégis csodálatosak. II. világháborús történelmi fikció, melyben az emberi sorsok kerülnek középpontba.

Emlékek tengere

A jelen fejezetei Edinburgh-ban, Skóciában játszódnak, és bevallom, igencsak izgatott voltam emiatt a mostanában egyre növekvő skót-imádatom miatt. Azonban Edinburgh csak az alapját adta meg a történetnek, mely 1937-ben veszi kezdetét az apró francia szigeten, Île de Rén. Ella nagyi ugyanis napjainkban megkéri az unokáját, Kendrát, hogy a kazettára rögzített visszaemlékezéseit jegyezze le írott formában is, ezzel pedig meghagyva az utókornak a kalandos életét.

Ella és barátai életébe a II. világháború szólt bele, ezzel is kiszakítva őket a földi paradicsomukból, ahol oly sok fontos esemény történt tinédzseréveikben. Tulajdonképpen ennek a krónikája a könyv. Azzal a pici csavarral, hogy én alapvetően nem rajongok a háborús könyvekért, még ha fikció is, mert ott motoszkál a tudatomban, hogy ettől függetlenül sokakkal hasonló borzalmak mégis megtörténtek. Ebből a szempontból az Emlékek tengere mégis éreztem, hogy más lesz. Hogy nem a háború borzalmainak sűrűjébe kalauzolja el az olvasót, hanem sokkal inkább a karakterek sorsaiba ad bepillantást.

Ettől függetlenül természetesen nem rózsaszín cukormáz a regény, ám mégis kellemes élményt adott a maga módján. Az érzékenyebb lelkű olvasóknak is biztonságos választás lehet emiatt, ha esetleg mégis a 20. század egyik legborzalmasabb időszakáról olvasnának.

Összegzés

Az Emlékek tengere egy kellemes meglepetés volt számomra, ugyanis szerencsére nem egy iszonyúan nyomasztó II. világháborús regény, hanem sokkal inkább a karakterek sorsaira fókuszál. Mindezt pedig a kemény kérdésekkel együtt is úgy teszi, hogy kellemes emlékekkel tudok visszagondolni rá.

Természetesen érzelmekből nincs hiány benne, de ettől függetlenül úgy gondolom, hogy inkább a könnyedebb háborús történelmi fikciók közé tudnám sorolni, ami leköt, kikapcsol, és elszórakoztat.

Kiknek ajánlom?

Ha szereted a visszaemlékezés, vagy memoár-jellegű regényeket, akkor mindenképpen tudom ajánlani. Amennyiben hozzám hasonlóan a háborús regények megriasztanak, akkor is remek választás lehet az Emlékek tengere, ugyanis ebben a regényben nem magáról a háborúról ír a szerző. Számomra igazából egy kellemes kikapcsolódást adott a kötet – nem hozott katartikus élményt, ám mégis nagyon szerettem olvasni.

Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!


Fiona Valpy: Emlékek tengere

Kendrához csak egy kérése van betegeskedő nagyanyjának: írja le a történetét, mielőtt az feledésbe merül…

A tizenhét éves Ella élete 1937-ben örökre megváltozik, amikor a családja elküldi, hogy a nyarat a gyönyörű Île de Rén töltse, és megismerkedik a karizmatikus, kreatív Christophe-fal. Együtt töltik a nyarat, felfedezve a sziget homokos tengerpartjait és kristálytiszta vizeit, és a lány életében először igazán szabadnak érzi magát.

Ám a háború kitörése megváltoztat mindent. Ellának haza kell térnie Skóciába, ahol önkéntesként részt vállal a háborús erőfeszítésekben, a vonzó Angus mellett. Ebben az új világban Ella úgy érzi, egyre távolabb sodródik attól, aki Île de Rén volt. Megtalálhatja valaha is a visszautat? És akarja-e ezt?

A szélfútta Île de Rétől a sziklás skót hegyekig ívelő Emlékek tengere varázslatos történet az emlékezet erejéről, a szerelemről és a második esélyről.