Egy botrány természetrajza címmel jelent meg Sarah Vaughan regénye, melyet a Netflix Egy botrány anatómiája címmel adaptált. A regény középpontjában egy nemi erőszak ügye áll, mely korábbi szeretők közt esett meg. A kulcskérdés, hogy erőszak volt-e. Az Egy botrány természetrajza számomra másik érdekessége pedig, hogy a felszín alatt mennyire szövevényesek lehetnek a kapcsolati szálak.
Egy botrány természetrajza
Az Egy botrány természetrajza kemény olvasmány, már csak az alapsztori miatt is. Az államtitkár szakít a szeretőjével, de a szakítás után egy héttel még szexuális aktus történik a parlament liftjében. A nő nemi erőszakkal vádolja a férfit, a férfi pedig mindent tagad. Közben az államtitkár felesége próbálja egyben tartani a családot. Az ügyész pedig mindenképpen a férfi bűnösségét akarja bizonyítani.
A történet két idősíkon játszódik, számomra először teljesen érthetetlen volt, hogy a ’90-es évek eleji eseményeknek mi közük a jelenhez, azonban amikor ezek értelmet nyertek, bevallom, eléggé megdöbbentem.
Az Egy botrány természetrajza talán azért is érdekes olvasmány, mert ott a MeToo, ahol szexuális zaklatás áldozatai – zömében nők – álltak elő tömegesen. Nem utolsó sorban így 2022. tavaszán nem tudok elvonatkoztatni a Johnny Depp vs. Amber Heard pertől sem, aminek számomra az az érdekessége, hogy hiába a nők védelme, képtelen vagyok elhinni Heard egyetlen szavát is.
A fentiek tükrében pedig talán még izgalmasabb olvasmány az Egy botrány természetrajza.
Beleegyezés vagy nem beleegyezés?
Az egyik kedvenc sorozatom a Law & Order: Special Victims Unit, mely alapvetően szexuális abúzus áldozataival foglalkozik. Tehát ha csak a sorozat edukatív oldalát nézem, egészen sok olyan információval szolgál, melybe első blikkre nem gondolunk bele. De mindezt leegyszerűsítve: sokkhatás alatt szinte senki sem úgy cselekszik és létezik, ahogyan normál esetben.
Vaughan regénye bevonja az olvasót is a sztoriba, ahol akarva-akaratlanul tippelget az ember, hogy vajon kinek van igaza. Közben olvasgatom Hanya Yanagihara: Egy kis élet című regényét is, ahol a főszereplő jogot tanult, és például arra is kitér a könyv, hogy a jog nem feltétlen igazságos. Nos, az Egy botrány természetrajza ezt nagyon szépen mutatja be.
Mert szinte mindenki hazudik. És a karakterek egészen meggyőzően, hihetően teszik, így nemcsak az olvasót húzzák be a csőbe, hanem a többi szereplőt is. Ahogy mondani szokták, egy idő után elkezdenek hullani a csontvázak a szekrényből is. Azonban két ember viszonyának megítélése tárgyalótermi keretekben igencsak nehéz. Ráadásul egy igen markáns pontja ennek az egésznek, hogy egy aprócska mondatot ki hogyan értelmez. A „ne itt” vajon arra vonatkozik, hogy egyáltalán nem akarom, vagy azt jelenti, hogy akarom, csak nem egy publikus liftben?
Egy botrány és az ember természetrajza
A regény érdekessége volt számomra, amikor összeállt a kép, amikor a múltbéli és a jelen szál összeért. Részben, hogy kinek milyen motivációi vannak. Részben pedig, hogy vajon egy ember mennyire változik meg évek, évtizedek alatt? Nem utolsó sorban pedig az alapvető emberi természetet is nagyon szépen bemutatja, avagy egy csinos, vonzó, esztétikus férfinak vagy nőnek hajlamosabbak vagyunk hinni, mint annak, aki messzebb esik a szépségideáltól külsőre.
A könyv több nézőpontból mutatja be az eseményeket, az egyik ilyen szemszög Sophie, az államtiktkár felesége. Vele kapcsolatosan az is elgondolkodtató szerintem, hogy vajon mennyire ismerhetjük meg a másik embert, függetlenül az együtt töltött évek számától. Kate, az ügyésznő szemszöge pedig ebből a szempontból ennek az ellentéte. Egy este alatt lehetséges, hogy jobban kiütközik egy ember természete, mint egy házasság alatt?
Összegzés
Úgy gondolom, hogy az Egy botrány természetrajza noha kevésbé pörgős olvasmány, mégis megéri kézbe venni. Elvonatkoztatva a nemi erőszak kérdésétől, így is rengeteg kérdést ébresztett bennem a karakterekkel és a motivációjukkal kapcsolatban. Kezdve akár azzal, hogy egyetlen mondat mennyire más jelentéssel bírhat számomra és a másik fél számára. Hogy egy csinos vagy vonzó pofi mennyit dobhat az ember sorsán. Vagy hogy az ember jelleme, alapkaraktere képes-e változni évek, évtizedek alatt?
Az Egy botrány természetrajza számomra azért is volt megkapó olvasmány, mert a szerző remekül fonta össze a múlt és a jelen szálait, a végkifejlet pedig noha valahol sejthető volt, mégis keserédesnek éreztem.
Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, aki olvasás közben szereti, ha morális dilemmákkal találja szembe magát. Ha kedveled a krimi és a thriller műfaját, akkor valószínűleg tetszeni fog. Ha szereted a bűnügyi sorozatokat, és érdekel a tárgyalótermi dráma, akkor az Egy botrány természetrajza remek választás lehet. Nem utolsó sorban egy Netflix adaptációról van szó, tehát ha tetszett a sorozat, érdemes lehet elolvasni, vagy fordítva.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Vegyünk egy karizmatikus és sikeres politikust, annak vonzó és fiatal titkárnőjét meg az angol parlament alsóházának liftjét. Ennyi persze még nem elég egy botrányhoz, de ha hozzátesszük, hogy a felvonóban szexuális aktus történt, már biztosak lehetünk benne, hogy a sajtó érdeklődése sem marad el.
Sophie-nak még a férje hűtlenségét sem sikerült feldolgoznia, amikor egy, a házasságukra sokkal fenyegetőbb veszéllyel kell szembenéznie: Jamest az egykori szeretője nemi erőszakkal vádolja. Az asszony kétségbeesetten próbálja megvédeni a családját, szilárd meggyőződése ugyanis, hogy a férfi ártatlan. Ezzel szemben Kate, a tapasztalt ügyész biztos az államtitkár bűnösségében, és mindent megtesz azért, hogy elítéljék a vádlottat. A bizonyítás azonban nem egyszerű, hiszen a tárgyalóteremben egy két ember közötti intim kapcsolat részleteit kell tisztázniuk, amelyre a feltételezett áldozat és az elkövető más-más módon emlékszik. Vajon melyikük hazudik, illetve mond igazat?
Sarah Vaughan regénye feszes ritmusú bírósági és megindító családi dráma az ítéletalkotás és igazságkeresés nehézségéről egy olyan helyzetben, amikor a szereplők motivációi a messzi múltba vesznek.