Jól nézel ki, fogytál? címmel jelent meg Puskás Ágota második könyve, amelynek középpontjában egy testképzavarral küzdő tinilány áll. A kötet nagyon rövidke a mindössze 200 oldalával, azonban annál gondolatébresztőbb elsősorban a testsúly és az énkép témájában.
Megértettem végre, ha jócskán megkésve is, hogy Adél miért szerelmes a könyvek világába. Sokkal jobb, mint a valóság.
Jól nézel ki, fogytál?
A Jól nézel ki, fogytál? nem csak és kizárólag a testsúly és a testképzavar köré épül, de számomra ezek voltak a legfontosabb témák. Talán azért is, mert abszolút bele tudtam helyezkedni a főszereplő, Panni helyzetébe. Gyerekként én is sportoltam, és én is kicsit „erősebb” voltam, bár visszanézve a képeket, a kövértől messze álltam, mint Makó Jeruzsálemtől. Ettől függetlenül folyamatosan kaptam az ívet, hogy kövér vagyok, nagy a seggem, igazán nem kellene annyit ennem, este hat után meg egyáltalán nem kellene már semmit ennem. Egy hónap híján 32 évesen nem fogok azzal takarózni, hogy ma is ennek a következményeit cipelem, de teljesen őszintén, kurva nehéz elengedni ezeket a programokat, amiket éveken keresztül, napi többször, a legérzékenyebb életszakaszban kaptam, és ősigazságként épültek be az agyam hátuljába, még úgy is, hogy racionálisan tudom, hogy nem igazak.
A történet főhőse, Panni az edzőjével fogad, hogy ha egy hónap alatt fogy 10 kilót, akkor az edző nem nevezi többé Daginak. A szöveg alapja ez a felállás, ugyanakkor ugrálunk is egy kicsit az időben, és felsejlik a családi élet és a fiúk is. Előbbi kapcsán mostanában az szokott eszembe jutni, hogy van az a mondás, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, ott is mindenki „csak jót akar neked”. Meg az is eszembe jut, hogy mennyire egyszerű a leggyengébbet kipécézni, mert ha a könyvben szereplő lusta disznó apuka lenne baszogatva azért, hogy egy szalmaszálat nem tud keresztbe tenni, akkor annak valószínűleg azonnali és fizikai következményei lennének.
Nekem ez így nem jó, üvöltöttem magamban minden egyes alkalommal, amikor nemet mondtam, pedig igent akartam, amikor az első gondolatom a másik véleményétől függött, s nem a sajátométól
Kor- és társadalomrajz a kis magyar valóságról
Puskás Ágota könyve számomra az érintettség miatt volt ennyire erős, bőr alá mászós, heves érzelmeket kiváltós. Viszont úgy gondolom, hogy ha valaki nem érintett ebben a témában, de nyitott szívvel tudja elolvasni, akkor nagyon szép ábrázolást kaphat arról, hogy mik zajlanak a felszín alatt. Hogy egy-egy beszólás milyen szinten tönkre tudja tenni valaki önértékelését, hogy egy „ártatlannak” szánt basztatás is évekig tartó sebet okozhat.
Ilyen ez a Z generációs felnőtt élet, gondoltam, nem lakásra, hanem terápiára teszünk félre.
Panni edzője ebből a szempontból számomra egy másfajta sátán volt. Szerintem mind találkoztunk már olyan emberekkel, akik hatalmi pozícióban vannak (gyakran több irányból nézve is), ezt a hatalmi pozíciót pedig kegyetlenkedésre használják. Van az a mondás, hogy akkor derül ki igazán, hogy ki milyen ember, amikor hatalmat adsz a kezébe…
A Jól nézel ki, fogytál? egy másik nagyon erős üzenete a családban jelen lévő titkolózás, traumák kérdése, amelyre csak a történet végén derül fény. Eddig azt hittem, hogy csak az én családomban volt divat a titkolózás, hogy senkinek semmit nem szabad elmondani. Bár lehet, hogy még a végén kiderül, hogy tulajdonképpen az én családom sem volt annyira kirívó, mint amennyire hittem, mert az ember ugyebár nem szívesen teregeti ki a szennyest. Amiről nem tudunk, arról nem beszélünk, amiről nem beszélünk, ott nincs meg annak az élménye, hogy egy csónakban evezünk.
Szóval itt van egy nagyon rövidke könyvecske, amely ezer gondolatot képes ébreszteni az olvasóban. A sok „kis magyar valóság” visszapillantás pedig senkit se riasszon el. Panni megjárja a poklot, de Puskás Ágota megadja neki és a családjának a feloldozást. Ha nem is kifejezetten happy az end, viszont mindenképpen reményteljes. Ez pedig kellett a lelkemnek.
Hosszú évek kellettek, mire megtanultam önmagam lenni. Mi az, amit én szeretek, mi az, ami nekem tetszik, milyen vagyok én, ki vagyok én egyáltalán? Az új életem akkor kezdődött csak igazán. Az új igazi életem, a szabad életem, harmincévesen.
Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, akinek ismerősek akár a fülszöveg, akár az értékelésem gondolatai. Én abszolút hiszek abban, hogy a nem vagy egyedül-érzés felszabadít (egy másik könyv kapcsán írtam róla részletesebben is). És mindenkinek ajánlom, akinek ezek a témák teljesen újak, vagy maximum csak olvasott róluk. Panni lehet, hogy egy kitalált karakter, de az ő története szerintem nagyon szépen leképezi a ’90-es években születettek ilyen irányú tapasztalásait. A könyv nagyon rövid, a szöveg gördülékeny és olvasmányos, így tényleg érdemes kézbe venni Puskás Ágota második regényét, a Jól nézel ki, fogytál?-t.
Gyerekkoromban rengeteg embert címkéztem gonosznak, és csak később realizáltam, hogy igazából nem azok, csupán hétköznapi teremtmények, ahogy én és mindenki más, tele félelmekkel, tehetségtelenségekkel és tudatlansággal, várva, hogy valami egyszer csak megváltja őket, amitől minden megváltozik, és utána gondatlan lesz az életük, de valójában ez a valami soha nem jön el, így aztán marad a szenvedés, és a félelmek másokra vetítése.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Mennyi láthatatlan szál köt minket össze a többi emberrel: családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel. A legtöbbször nem is vagyunk tudatában a kapcsolatainknak. És talán a magány abból keletkezik, amikor ezek a láthatatlan szálak összegabalyodnak, és úgy érezzük, képtelenek vagyunk megmozdulni.
Egy ilyen elmagányosodás történetét meséli el Puskás Ágota – egy gyermek- és kamaszkor kálváriáját a bizonyítási kényszer, a testképzavar és a meg nem értettség Bermuda-háromszögében.
De egyúttal megmutatja azt is, hogy van kiút: őszinte egymás felé fordulásnak hívják a varázslatot.
Hogyan formálja az önképedet a család, a barátok, a társadalom – és a szám, amit nap mint nap a mérlegen látsz? A Jól nézel ki, fogytál? egy fiatal nő, Panni felnövés- és önkeresés-története. Gyerekkori traumák, edzői megalázások, családi feszültségek és mérgező szerelmek kísérik útját, miközben évekig evészavarok és önutálat árnyékolják be az életét. Ez a könyv mégis többről szól, mint a fájdalomról: egy olyan utazást mesél el, amelyre akarva-akaratlanul szinte minden nő jegyet vált. Egy utazást, amely végül a legfontosabb felismeréshez vezet: hogyan tanuljuk meg szeretni és elfogadni önmagunkat. A könyv talán közelebb visz hozzá, hogy az elérjük ezt a vágyott célt.