Megy le a nap Caracasban címmel jelent meg Karina Sainz Borgo regénye, mely a venezuelai forrongásokat mutatja meg. Vagyis azok hatását a mindennapi emberre, aki csak túlélni szeretne. Na de milyen ára van ennek? A harmincnyolc éves Adelaida csak lisztet akart vásárolni, azonban a puskaporos Caracasban ez odáig juttatta, hogy fosztogatók elfoglalták az otthonát. Az elengedés, a gyász, és az újrakezdés regénye a Megy le a nap Caracasban.
Megy le a nap Caracasban
A Megy le a nap Caracasban egészen rövidke regény, azonban annál erőteljesebb érzelmeket váltott ki belőlem. Az alaptörténet Caracasba, Venezuelába kalauzol, ahol a Adelaida nem rég vesztette el édesanyját, eközben a városban harcok dúlnak, lövések dörrennek, robbantások hallatszódnak. Az alapvető élelmiszerekre is jegyrendszerben lehet szert tenni, a helyi valuta pedig semmit nem ér, mert annyira inflálódott. Az egyik nap ráadásul Adelaida lakását fosztogatók foglalták el. Egy egész élet emlékei, tárgyai, az otthon biztonsága oda. Vagy szép csendben belenyugszik a veszteségbe, vagy pedig lelövik.
A nő bejut a szomszédos lakásba, ahol viszont a szomszédasszony élettelen testét találja meg. Alapvetően egy háborús élethelyzetről van szó, ahol a túlélés a cél. És szépen fokozatosan vált át túlélő üzemmódba, Megszabadul a testtől, útközben pedig összetalálkozik a barátnője halottnak hitt öccsével, aki a Forradalom Fiai sorában “harcol”. A történet markáns pontja a kettejük közti beszélgetés.
Puskaropogás és családi porcelán
A Megy le a nap Caracasban számomra több okból is iszonyatosan nehéz olvasmány volt. Részben az ukrajnai háború közelsége miatt óhatatlanul is az járt olvasás közben a fejemben, hogy Venezuela hiába van messze, és hiába gondolnám naivan, hogy ez nem a mi valóságunk. Ukrajna viszont itt van a szomszédban, ahol hasonló szörnyűségek történnek. Talán ha egy évvel ezelőtt olvastam volna ezt a könyvet, akkor gyarló módon lerendezem magamban annyival, hogy ez a világ másik végén történik. Hogy Európában ilyesmi nem történhet meg a mai világban. Szerintem nincs olyan ember, aki ne szorongna valamennyire a háborús helyzet miatt, és itt van a Megy le a nap Caracasban, ami a kisember szemszögéből mutatja be a poklot.
A másik dolog, ami miatt nehéz volt olvasnom a szöveget, hogy nem ismeretlen ez a fajta kötelező elengedés, gyász, és nincs más választásod, mint újrakezdeni helyzet. Rengeteg embert vesztettem el, elvesztettem azt a helyet, amit otthonomnak hívtam, mert belekényszerítettek nem szép eszközökkel. És a nulláról kellett újrakezdenem, mert ez volt az egyetlen választási lehetőségem. És pontosan meg tudtam érteni Adelaida érzéseit, amik talán furcsának is tűnhetnek egy olyan olvasónak, akinek semmilyen személyes tapasztalata nincs ezekkel a témákkal.
Furcsa lehet, hogy a szinte soha nem használt családi porcelán miatt aggódik, miközben az életét fenyegetik. Viszont az a porcelán nemcsak a porcelánt jelképezi, hanem az otthont, a biztonságot, az emlékeket. Te mit tennél, ha egyik pillanatról a másikra elvennének tőled mindent?
Te mit tennél meg a túlélésért?
Van egy mondás, melyet Édesanyámtól hallottam sokszor, mégpedig hogy a szükség törvényt bont. És a Megy le a nap Caracasban cselekményére tökéletesen illik. Adelaida a halott szomszédasszony dolgai között megtalálja a spanyol útlevélkérelmet. A venezuelai állampolgárok pedig már csak nagyon nehezen hagyhatják el az országot. Alapvetően másnak kiadni magát súlyos bűncselekménynek számítana, de egy ilyen helyzetben vajon bocsánatos bűn?
És itt jön vissza az elengedés és a forszírozott újrakezdés: amikor az ember mindent, még a saját identitását is kénytelen elveszíteni a túlélésért, olyankor mi történik?
Összegzés
Viszonylag sok ideig olvastam a könyvet – noha egészen rövidke –, és viszonylag hosszú ideig tologattam, hogy leírjam róla a véleményemet is. Kicsi a bors, de erős, ha egy mondással kellene jellemeznem a Megy le a nap Caracasbant. És abszolút úgy gondolom, hogy a személyes élmények, traumák, vagy akár a jelenlegi politikai helyzet is hatással lehet arra, hogy hogyan értelmezi az olvasó Karina Sainz Borgo regényét.
Számomra sokszor sokkoló, érzelmileg bénító volt az Adelaidával történtekről olvasni. Viszont hálás vagyok a szerzőnek, hogy megírta ezt a könyvet, mert utólagosan átgondolva az olvasmányélményemet, valamilyen szinten felszabadító tapasztalat is volt.
Noha a történethez nem kapcsolódik, és általában nem szoktam méltatni a borítókat, de itt szeretném kiemelni, hogy egyszerűen imádom. Van benne valami megkapó számomra, ami mellett nem akartam elmenni szó nélkül.
Kiknek ajánlom?
Ha kedveled a venezuelai irodalmat, akkor mindenképpen ajánlom. És akkor is, ha érdekel a jelenkori háborús irodalom, hogy annak milyen hatása van az egyszeri ember életére. Nem utolsó sorban pedig a gyász, a veszteség, és az újrakezdés is erősen megjelenik a Megy le a nap Caracasban lapjain egy sor morális dilemmával. Noha Adelaida története első ránézésre nem is állhatna távolabb a magyar olvasótól, mégis úgy gondolom, hogy sokkal többen érezhetnek vele sorsközösséget, mint gondolnánk.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
“Ez nem nemzet, hanem húsdaráló.”
A harmincnyolc éves Adelaida anyja halála után magára marad Caracasban – az anarchia városában, ahol az erőszak szabja meg az élet ritmusát.
Miközben a temetés után lakásába zárkózva, magányosan gyászol, az utcán lövések hallatszanak, és az ablakokban kialszik a fény: a Forradalom Fiai újabb zavargást robbantottak ki. Másnap Adelaida megpróbál lisztet szerezni a közeli pékségben. Caracasban az emberek rendszerint hiába állnak sorba a boltokban – csak a kiválasztottak távozhatnak teli szatyrokkal, a fejadagot jóval meghaladó élelemmel. Adelaida sem jár sikerrel, s mikor üres kézzel hazatér, nem tud bejutni az otthonába, mert azt fosztogatók foglalták el. Adelaida a szomszédnője lakásában rejtőzik el, ahol váratlan lehetőség nyílik meg előtte a pokolból való menekülésre: kezébe akad egy irat, melyből kiderül, hogy a szomszéd spanyol útlevélért folyamodott…
Karina Sainz Borgo megrázó képet fest az anyját és hazáját is gyászoló nőről; a 21. századi Venezuelában uralkodó korrupcióról, káoszról, erőszakról és arról, milyen áron lehet mindezek árnyékában túlélni a mindennapokat. A Megy le a nap Caracasban több mint húsz nyelven jelent meg.