Éjszakai tigris címmel jelent meg Yangsze Choo második regénye, mely az 1930-as évek Malajziájába kalauzolja el az olvasót. A Reese Witherspoon könyvklubjában is szereplő kötet egy távoli ország távoli kultúrájába enged bepillantást, melyben a brit gyarmati jelenlét is fontos tényező. Az ősi ázsiai hidelemvilág, és a kor modernitásának találkozása, és varázslatos elegye a regény.
Éjszakai tigris
A regény központi konfliktusa egy levágott ujjból ered. A tizenegy éves Ren gazdája a halála előtt meghagyja neki, hogy a halálát követő 40 napban a korábban amputált ujját találja meg, és temesse mellé, hogy a lelke nyugalomban pihenhessen. Új gazdája, egy fiatal angol orvos erről mit sem tud, de igazából nem is érdekli a dolog, mert a helybéli hölgyekkel van elfoglalva.
Eközben Ji Lin egy éjszaka a véletlen folytán megszerzi a levágott ujjat, melyről mit sem tud, sőt, inkább elborzasztja. Minden áron szabadulni próbál tőle, nemcsak a helyzet és a tárgy bizarrsága miatt, hanem azért is, mert a táncteremhez köthető. A tánctermi munkáját pedig igyekszik a legnagyobb titokban tartani, hiszen egy olyan rendes fiatal hölgynek, mint ő, semmi keresnivalója egy ilyen helyen. A nappali munkája mellett az anyja adósságának törlesztése miatt adja mégis a fejét egy ilyen kétes munkára.
A két történetszál természetesen összefonódik egy idő után, hogy még több rejtélybe ütközzenek a karakterek a brit urak és hölgyek világában, a saját hazájukban.
Babonák és legendák
Engem alapvetően nem vonz az ázsiai kultúra. Nincs különösebb oka, egészen egyszerűen csak sosem keltette fel az érdeklődésem. Az Éjszakai tigris viszont bővelkedik kultúrális utalásokban is, illetve a maláj és a kínai hiedelemvilág magyarázatában. Magam is meglepődtem, hogy mennyire élvezem azokat a részeit a regénynek, ahol ezekről értekezik a szerző. Az egyik legmarkánsabb pont a kínai szavak, illetve a hozzájuk társított jelentések voltak, ahol például a számokról is szó volt. A négyes szám rossz szám – nekem egyébként az egyik szerencseszámom –, míg a hármas és az ötös jók. Nem önmaguk miatt, hanem mert szerencsés és szerencsétlen szavakra hasonlítanak, úgy mint például a halál.
– A nagymamám mesélt egy tigrisfaluról, ami Gurung Ledang közelében van, Melakában. A házakat tartó oszlopokat jelatangból, a bűzös óriás csalánfából készítik, a falakat férfiak bőréből, a szarufákat csontból, és a tetőt emberi hajjal fedik. Ott laknak a vértigrisek, a harimau jadianok, akik változtatják az alakjukat. Egyesek szerint ezek olyan bestiák, akiket megszálltak a halottak lelkei.
Az Éjszakai tigris egy másik hiedelem köré épül, ez pedig az eltávozott lelkek, illetve azok „kezelése”. Úgy tartják, hogy az elhunyt lelke még 40 napig van velünk, ez idő alatt pedig minden hiányosságát pótolni kell. Míg a gyerekek az ujjat keresik, az Éjszakai tigris kezdi szedni az áldozatait, melynek létezésében természetesen nem hisznek a britek. Nem utolsó sorban pedig a gyerekek neveinek is fontos a jelentése, az öt konfuciánus erény találkozik, melynek szintén nagy jelentősége van abban a kultúrában.
A regény eleje egyébként viszonylag lassan csordogál, de valószínűleg az egzotikus helyszín, kultúra, illetve a különböző sorsok bemutatása miatt azt éreztem, hogy alig tudom letenni. Aztán nemcsak beindultak, hanem egyenesen felprögtek az események, és azért nem tudtam elszakadni az olvasástól.
Összegzés
Nagyon szerettem olvasni az Éjszakai tigrist. Alapavetően érdekesnek tartom a 20. század első felét, viszont egy számomra ennyire idegen kultúra és helyszín nagyon sok pluszt adott az olvasásélményhez. A hiedelmek és a babonák nagyon tetszettek, nem utolsó sorban pedig a helyiek története, élete, körülményeik is elvarázsoltak.
Úgy gondolom, hogy azok az olvasók, akik hisznek bármiféle misztikumban, valószínűleg jobban tudnak majd kapcsolódni a történethez. Persze ez nem szükséges, viszont magának a tigrisnek az alakja ebből a szempontból megosztó lehet.
Az Éjszakai tigris nagyon szép regény, nemcsak a babonákról, hanem a szerelemről, hűségről, kitartásról, felnövésről, és a túlélésről.
Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, aki egy remek olvasmányt keres. Az ázsiai kultúra rajongóinak remek választás lehet, csak úgy, mint a hozzám hasonló szkeptikusoknak is. Ha szereted a 20. század első felét, vagy alapvetően csak érdekel egy más nézőpont, akkor is ajánlom. Végül, de nem utolsó sorban ha szeretsz emberi sorsokról olvasni, akkor is tökéletes választás lehet az Éjszakai togris, csak úgy, mint a misztikum kedvelőinek.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Az 1930-as években, a brit gyarmati uralom idején Malajziában játszódó regény ismeretlen világba repít: a szolgákéba és urakéba. Ősrégi babonák és modern idealizmus keveredik benne, testvérek közötti versengés és tiltott szerelem tartja izgalomban az olvasót.
A gyors észjárású, törekvő Ji Lin egy varrónő mellett ragadt le tanulóként, ám éjszakánként titokban egy táncteremben keresi a pénzt, hogy kiegyenlítse anyja madzsongadósságait. De miután az egyik táncpartnere véletlenül hátborzongató emléket hagy maga után, elkezdődik Ji Lin baljóslatú kalandja: a titkok és hiedelmek tükörvilágába csöppen.
A tizenegy éves kínai háziszolga, Ren szintén titkol valamit; be kell váltania halott gazdájának tett utolsó ígéretét: meg kell keresnie a gazdája levágott ujját, és eltemetnie a teste mellé. Rennek negyvenkilenc napja van, hogy ezt megtegye – ha nem sikerül, a gazdája lelke örökké a földön fog bolyongani.
Ahogy könyörtelenül múlnak a napok, egy sor rejtélyes haláleset dúlja fel a környék nyugalmát, és tigrissé átváltozó emberekről kezdenek suttogni. Ji Lin és Ren egyre veszélyesebb ösvényeken halad, amelyek hol a buja ültetvényen, hol a kórház raktárában, hol meg kísérteties álomképekben keresztezik egymást.
Az Éjszakai tigris egyszerre megbabonázza és kizökkenti nyugalmából az olvasót. Egy kisfiú és egy fiatal nő felnőtté válását kíséri végig, akik egy olyan társadalomban keresik a helyüket, ami jobban szeretné, ha láthatatlanok maradnának.