Wham! George és én címmel írt memoárt Andrew Ridgeley, a Wham! másik tagja. A könyv George Michael és Andrew gyermekkorát, korai éveiket, és a Wham! alapítását mutatja be, illetve az utat a világsztárságig. Sikersztori, és annál egy kicsivel több: ki volt George Michael? Elég sok írás született róla a halála után, azonban szerintem a gyerekkori barátja és zenésztársa az, aki a legátfogóbb képet adhatja a kérdésre.

Wham! George és én

Talán nincs olyan élő és mozgó ember, aki ne ismerné a Last Christmas című klasszikust. Igen, a Wham! jegyzi a dalt. Jó pár évvel a feloszlásuk után születtem, így nem igazán tudom, hogy akkoriban tényleg csak egy bugyuta fiúbandának számítottak-e, vagy esetleg ahogyan a könyv is írja, sikerült-e kitörni ebből a skatulyából. Az azonban kétségtelen, hogy George Michael volt a korosztálya egyik legnagyobb énekese.

A könyv rengeteg sztorit és magyarázatot tartalmaz a Wham! alapításáról, illetve az az előtti időkből. Amikor a félénk, óriási szemüveget viselő Jeórjosz Panajótu először lépett be a Bushey Meads School kapuján, talán akkor pecsételődött meg a sorsa. A fiatal, lázadó Andrew Ridgeley heccből feltette a kezét, hogy segít majd az új fiúnak beilleszkedni. Eleinte úgy tűnt, hogy semmi közös nincs bennük, míg a zenére nem terelődött a szó, és kiderült, hogy nagyon is egy hullámhosszon vannak. Nem sokkal később pedig bandát is alapítottak.

A döcögős kezdet után, a frissen érettségizett fiúk nagy célt tűztek ki maguk elé. Meghódítják a zenei világot, és a csúcson kiszállnak. A szülőktől is kaptak ultimátumot: ha nem sikerül állást szerezniük, menniük kell a szülői házból.

A könyv gerince tulajdonképpen a Wham! indulása, illetve ahogyan lépésről lépésre törtek a siker felé. Hogy néha a véletlenen múlt, hogy feljebb tudtak lépni a képzeletbeli ranglétrán.

Ki volt George Michael?

A Wham! sikertörténete mellett a kötet visszaemlékezés George MiIchaelre. A félénk kissrácra, majd a feszengő tinédzserre, később a szorongó huszonéves szívtipróra. A könyvben nagyon sok kép van, és egészen egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy George konkrétan egy szép férfi volt – noha tudom, hogy szép jelzővel csak ritkán illetünk férfiakat. Vonzóan szép. És mégis gyakorlatilag folyamatos testképzavarral küzdött, rettenetes volt olvasni erről. Ez volt az az időszak, amikor tinilányok és fiatal nők milliói voltak szerelmesek belé, viszont ő már tudta, hogy a saját neméhez vonzódik. Ridgeley erről is ír, hogy a Wham! csúcsán avatta be őt a titkába, amit egyébként a ’90-es évek végén hozott nyilvánosságra.

George később szólókarrierbe kezdett, és tulajdonképpen a Wham! vége ennek az előfutára volt. Tehetségesebb dalszerző és énekes volt, mint Ridgeley, aki a memoárjában ezt meg is erősíti. A könyv hangvétele pozitív, inkább a történetmesélés a fő, noha eleinte voltak kétségeim a sráccal és az indíttatásával kapcsolatban, akire nem igazán emlékszik már senki.

George Michaelt egy érzékeny zenei zseniként mutatja be, aki addig tökéletesítette a dalokat, amíg abban már nem volt hiba. Az egyik kedvenc ilyen történetem a Careless Whisper születése volt, ahol George 10 szaxofonost vett föl, mindegyiket kirúgta, mire a tizenegyedik úgy tudta eljátszani, hogy tényleg legyen benne valami plusz. És tényleg. Olvasás közben hallgattam a This is Wham! és a This is George Michael! playlisteket, és az egyik első abszolút kedvencem a Careless Whisper. Zeneileg és szövegileg is.

I’m never gonna dance again
Guilty feet have got no rhythm
Though it’s easy to pretend
I know you’re not a fool

A könyv végén természetesen George haláláról is ír a szerző. Szívelégtelenségben hunyt el, váratlanul, 53 évesen. Ahogyan Ridgeley fogalmazott, kihunyt a szupernóva.

Örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet. Alapvetően szeretem a memoárokat, és ezzel új embereket megismerni. Itt viszont egy különleges embert ismerhettem meg közelebbről: George Michaelt. Édesanyám nagyon szerette a Wham!-et és őt is. Január 1-jén, amikor olvastam a könyvet, és amikor anyukám 52 éves lett volna, abban reménykedtem, hogy ők most együtt buliznak odafent. Meg talán Michael Jackson is csatlakozik, akinek szintén szerette a zenéjét.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, aki szereti a memoárokat. Ajánlom a fiatalabb korosztálynak is, akik a Wham!-et és George Michaelt csak a Last Christmasszel tudják azonosítani. Ha érdekel a ’80-as évek zenei élete, akkor is remek olvasmány leget a Wham! George és én című kötet.

Még több könyvajánlót itt olvashatsz.

Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!

Andrew Ridgeley: Wham! George és én könyvajánló, vélemény, könyvkritika György Tekla könyves blogján

ÉLET EGY POPTORNÁDÓBAN!

Most először mesél Andrew Ridgeley élethosszig tartó barátságáról George Michaellel, a Wham! történetéről és a zenekar megalakulásáról, mely átalakította a zenei világot a ’80-as évek elején.

Amikor Andrew az iskolában a szárnyai alá vette a félénk új fiút, George Michaelt, rátalált a lelki társára. A könyvben elárulja, hogyan élték meg az utat a siker szédítő hullámvasútján, mellyel átszelték az egész világot, miközben örök érvényű lemezeket csináltak. És mesél arról is, hogyan tudta túlélni a barátságuk és ők maguk a szupersztárságot. A szeretet, a zene, a Last Christmas és a tobzódó 1980-as évek emlékei – szemléletes és nagyon személyes krónikája annak, milyen is egy poptornádóban élni.

SENKI MÁS NEM MESÉLHETI EL A TÖRTÉNETÜKET – MERT SENKI MÁS NEM VOLT A RÉSZESE.

Bámulatos, nagy ívű memoár. Több szempontból is egy barát életrajza.