Holtak vallatója – Nagy-Britannia leghíresebb törvényszéki kórboncnokának emlékei – avagy élet a halál közelében címmel jelent meg Richard Shepherd memoárja. Igen, ez a könyv egy patológus írása arról, hogy miért választja valaki ezt a szakmát, hogyan egyeztethető ez össze a családdal. No és nem utolsó sorban a leghíresebb, és legérdekesebb eseteiről is mesél, csak úgy, mint a szakma szépségeiről és árnyoldalairól. Talán morbidnak tűnik a téma, viszont ettől függetlenül hihetetlen érdekes, részben pedig edukatív olvasmány.

Holtak vallatója

Valahogy vonzódom a nem hétköznapi, vagy már-már tabunak számító témákhoz. Az egyik ilyen téma a halál, még így a 2020-as években is, vagy talán pont a pandémia miatt számít kényes kérdésnek. A halál és a gyász kéz a kézben jár, s míg egyik az élet természetes velejárója, addig a másik van, hogy évekre földhöz vágja az ittmaradókat. Írom ezt úgy, hogy sem a szüleim, sem a nagyszüleim nem élnek már, szóval abszolút tisztában vagyok azzal, hogy mi is az a gyász, hogy az ember mikor min megy keresztül, és mennyire számítanak az eltérő élethelyzetek.

Míg a gyász egy pszichológiai folyamat, addig a halál inkább biológiai. Kultúránkból adódóan sokan tartanak tőle, viszont számomra a Holtak vallatójának egyik nagyszerűsége pontosan ez volt, hogy annak mutatja be, mint ami: az élet része. Itt van Shepherd, aki tudományosan, de mégis érthetően és érdekesen írja le azt, hogy a halál egy folyamat, és nem egyik pillanatról a másikra történik csak úgy meg. Sőt, arról is ír, hogy mi történik a testben és a testtel a halál után. Hogy hogyan kezdődik meg a bomlás, mit lehet ilyenkor észlelni. Vagy hogy például a hullamerevség is egy csalóka dolog, mert rengeteg tényezőtől függ.

Ettől függetlenül azért voltak a könyvben olyan részek, amiken én is húztam a számat, mert kicsit talán túlságosan is részletes volt, de közel sem olyan sok, hogy elrettentő legyen. Ilyenkor tartottam egy kis olvasási szünetet. Ennél a kötetnél szerintem nem is jönnek rosszul a szünetek, megterhelő lenne egy szuszra végigolvasni.

Patológus és családapa

Talán az egyik legnagyobb kérdés, hogy miért dönt úgy valaki, hogy patológus akar lenni? Shepherd sorait olvasva azt éreztem, hogy ha az embernek nem tökéletes a gyerekkora, ellenben traumatizált, akkor sokkal inkább hajlik az olyan dolgok felé, ami nem megszokott. Én mondjuk megmaradtam a Stephen King imádatnál, meg a horrorirodalomnál, de tény, hogy a természettudományokhoz egyáltalán nincs érzékem. Shepherd kezébe is egy könyv akadt, ami alapján rettentő izgalmasnak találta a patológia tudományát, ezért aztán később már tudatosan készült a pályára. Ki tudja, ha nekem sem King akad a kezembe tiniként, hanem hasonló könyv, amivel a szerző találkozott…

Az első boncolás pedig vízválasztó, azonban a szerző ezt is sikerrel teljesítette. Utána pedig nem volt megállás, gyakorlatilag szinte az első esete egy mészárlás volt, rengeteg halottal, nagy médiafigyelemmel. Eme ügy kapcsán pedig azt is szépen bemutatja, hogy a patológus nem csak boncol, hanem a helyszínen is jelen van, szóval összetettebb a feladatköre.

A könyv egy másik nagysága a szememben, hogy nem csak a csupasz szakmai tényeket helyezi előtérbe, nem csak sztorizgat a legérdekesebb, vagy leghíresebb eseteiről, hanem Richard Shepherd férj és családapa szemszögét is megmutatja. Azt hiszem nem spoilerezek azzal, ha leírom, hogy a könyv végén kiderül, hogy akármennyire is jó szakember, mentálisan őt is megviselte a munkája. Illetve más háztartásokban talán kevésbé kell arra ügyelni, hogy a hazavitt munka (dokumentumok), még véletlenül se kerüljenek a gyerekek elé.

Ez egy másik érdekes aspektusa számomra a halálhoz való hozzáállásnak. A nyugati világban finoman szólva is idegenkedünk tőle, azonban vannak kultúrák, ahol a lehető legtermészetesebb módon viszonyulnak hozzá. Shepherd gyerekei valamilyen szinten ebben a légkörben nőttek fel. A könyv vége felé pedig a velük való párbeszédben annyira szépen kirajzolódik, hogy tulajdonképpen mennyire számít, hogy mi volt a természetes gyerekkorban. Például az, hogy apa a vasárnapi marhasültet szúrkálja, mert a késelések felé terelődött az érdeklődése.

Összegzés

A Holtak vallatója nagyon sok témát és történetet érint. A vége felé Shepherd ír arról is, hogy Diana hercegné boncolási dokumentumait is felül kellett vizsgálnia, vagy hogy a szeptember 11.-i terrortámadás után ő is kivette a részét a munkából. Nekem viszont mindent összevetve az tetszett a leginkább, hogy egy olyan foglalkozásról olvashattam, amiről mind tudjuk, hogy létezik, de szerintem nem sokunknak van róla fogalma, hogy pontosan mit is csinál.

A könyv nagyszerűsége, hogy tudományos, mégis közérthető. A másik számomra kiemelkedő pont pedig az emberi oldala: a szerző nem fél megmutatni, hogy az Egyesült Királyság sztárkórboncnoka is szenvedhet mentális problémáktól, hogy sokszor otthon sincs minden rendben. Továbbá egy meglepő dolog, de jó néhányszor felröhögtem olvasás közben. Shepherdnek van egy sajátságos humora, és természetesen nem a halottakon viccelődik. Sőt, a lehető legnagyobb tisztelettel viszonyul az elhunytakhoz.

A bírósági történetek (ahol tanúskodnia kellett), a legérdekesebb boncolások, és a magánélete olyan egyveleget ad a Holtak vallatójában, amire egészen egyszerűen csak azt tudom mondani, hogy tökéletes olvasmány. Nem mondom, hogy letehetetlen, mert a témából adódóan néha kellenek olvasás közben szünetek.

Kiknek ajánlom?

Friss gyászolóknak nem tudnám jó szívvel ajánlani. Vagy legalábbis ahogy érzed, viszont kicsit később megnyugvást adhat a könyv. Annak a tudata, hogy mi történik egy elhunyttal, lezárást is adhat. Én ezt a megnyugvást éreztem olvasás közben, ezért pedig iszonyat hálás vagyok a szerzőnek.

Ha kíváncsi vagy, hogy konkrétan mit csinál egy kórboncnok, mindenképpen ajánlom. Ha szereted a krimi és a horror/thriller műfaját, akkor is érdekes olvasmány lehet. Na és akkor is, ha ez az ajánló felkeltette a figyelmed. 😉

Még több könyvajánlót itt olvashatsz.

Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!

Richard Shepherd: Holtak vallatója

Dr. Richard Shepherd, a nagyszerű igazságügyi patológus több mint 23000 boncolást végzett. A maga módján detektív, furcsa, gyakran megmagyarázhatatlannak látszó halálesetek rejtélyeit kell megoldania…

Az igazságot kutatva sorozatgyilkosokat buktatott le, természeti katasztrófák következményeit vizsgálta, „tökéletes gyilkosságokról” rántotta le a leplet, szokatlan vagy valószínűtlen balesetek körülményeit derítette fel. Az általa szolgáltatott bizonyítékok gyilkosokat juttattak rács mögé, ártatlanok szabadságát adták vissza, kézenfekvőnek tűnő megoldási kísérleteket döntöttek romba. Tette mindezt nem kis személyes áldozatok árán.

A Holtak vallatója nem pusztán a számára legtöbb vívódást okozó holttestekről és esetekről szóló beszámolók gyűjteménye; azt is bemutatja, milyen egy élet, amelynek minden pillanatában jelen van a halál.