A füredi lány címmel jelent meg Karády Anna regénysorozatának első része, amelyben egy 21. századi fiatal nő a 18. századi Balatonfüreden találja magát. Az évszázadok jelentette kihívások mellett azonban az határozottan kiderül, hogy a szerelem kortalan.
Vannak az életben pillanatok, amik jobban számítanak, mert mások, mint a többi: fordítanak a sorsunkon, és valami elkezdődik, vagy éppenséggel lezárul. Az a legkülönösebb bennük, hogy az ember pontosan tudja, mikor érkezett el egy ilyen ponthoz.
A füredi lány
A füredi lányt a magyar Outlanderként is emlegetik (vagy legalábbis többször belefutottam már ebbe a jellemzésbe), és érzek némi párhuzamot (időutazás), ugyanakkor a történet szempontjából egyáltalán nem volt zavaró ez a „párhuzam”. Számomra a hasonlóságok az időutazás után véget is értek, azonban Karády Anna regényében volt egy plusz, mégpedig hogy Magyarországon játszódik.
Almássy Anna egy 21. századi jogász, aki megmagyarázhatatlan módon egyik pillanatról a másikra az 1763-as évben találja magát. Az időutazós jelenség kapcsán pedig itt már rögtön elő is kerül az első olyan dolog, ami számomra nagyon izgalmas volt, mégpedig a nyelvi akadályok, még ha mindkét fél magyarul is beszél.
Mivel aktívan foglalkozom a történelemmel, ezért viszonylag gyakran kérdezik tőlem, hogy melyik korba mennék vissza szívesen. Ha pedig nem kérdezik, akkor egy-egy kor vagy személy kapcsán gondolkodom el azon, hogy vajon milyen lehetett akkoriban az élet. Vissza hús-vér valómban nem szívesen mennék sehová – sem egy skót lázadó, sem egy füredi földesúr kedvéért –, mert az ördög a részletekben rejlik. Például a nyelvben, az öltözködésben, a tudásban, vagy esetemben abban is, hogy van véleményem, aminek sűrűn hangot is adok, ami a történelemben egyet jelentett volna a boszorkánysággal, vagy egyéb, hasonló problémákkal.
Bunkó paraszt – futott át az agyamon, ahogy ránéztem diadalittasan vigyorgó arcára. Magamban ízlelgettem a szavakat, és ekkor már én is mulattam, hogy a nagyságos urat – a tényleg nemzetes Oroszy Mihályt – neveztem magamban parasztnak, holott – a nagy többséggel szemben – neki papírja volt arról, hogy nem az.
Korokon átívelő romantikus történet
A füredi lány kapcsán pedig ez volt az első, ami lebilincselt, hogy Karády Anna nem hanyagolta el ezeket a részleteket sem. Tudom, hogy egy fikcióról, vagy ha úgy tetszik meséről van szó, de mostanában egyre többször gondolkodom el a gyakorlati aspektusokon is egy-egy regény olvasása közben.
Nagyon szerettem olvasni A füredi lányt, mert noha egy történelmi romantikus regény, azért a praktikum is szerepet kap benne. Ez pedig úgy adott extra árnyalatot a történetnek és az olvasásélménynek, hogy korábban nem is igazán tudtam megfogalmazni, hogy számomra sokat jelent. De ha már a praktikumnál járunk, arra nagyon kíváncsi lennék, hogy valójában hogyan reagálhatott volna Oroszy Mihály annak a tényére, hogy Almássy Anna időutazó.
– Az asszony szerzi a pénzt? A férj meg kötényt vesz? – kérdezte szinte undorral.
– Igen – nevettem –, de ettől még boldogok.
– Előbb vágnám le magamat, mint kötényben kenyeret dagasszak, míg te puskával vadászol – mondta véresen komolyan. – Inkább a fejemet veszítsem, mint a farkamat!
Mindent összevetve A füredi lány a történelmi fikció és a visszafogott romantikus regények kellemes egyvelege, ahol a történetnek a rózsaszín ködön túl is van íve. Akár így volt, akár nem, de azt hiszem, hogy engem mostanában gyakorlatilag kilóra meg lehet venni azokkal a könyvekkel, ahol a régi időkbe repít vissza a szerző, reálisnak tűnő körülmények között.
Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, aki kedveli a történelmi romantikusokat, valamint szerette az Outlandert. Mindemellett azoknak is kellemes kikapcsolódást nyújthat A füredi lány, akiket vonz a történelem, továbbá a hogyan éltek akkoriban kérdése.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Nincs szabadságunk abban, hogy irányítsuk kihez vonzódjunk – azt ugyan megtehetjük, hogy nem választjuk az illetőt, de nem tudunk nem vonzódni hozzá. Vagy fordítva: képtelenség tudatosan irányítani, hogy vonzódjunk ahhoz, aki egyáltalán nem tetszik…
Szerelem téren és időn át…
Almássy Anna, a XXI. századi jogászlány akaratán kívül az Úr 1763. esztendejében találja magát. Kénytelen beilleszkedni a közösségbe, míg rá nem jön, miként juthat egyszer haza. Hamar megérti, a szabályok itt pofonegyszerűek: a vérhatalom jogán a földesúr élet és halál ura.
A lány számára úgy tűnik, mintha a sötét középkorba zuhant volna vissza: pestis, máglya, pellengér, éhínség…
Ám a rémisztőnek tűnő világban is létezik az az időtlen érzés, amelyet úgy hívunk, hogy szerelem.
Anna egy napon találkozik nemes Oroszy Mihállyal – a fiatal földesúrral. Mindenben különböznek, mégis szenvedélyes vonzalom alakul ki közöttük. A mai értékek szerint nevelkedett lány és az előjogokkal született férfi eltérő világlátása drámai helyzeteket szül.
Vajon a két világot összekötheti a szerelem?
Karády Anna elsőkönyves szerző, balatonfüredi jogász, aki a város múltját és természeti kincseit kisiskolás kora óta kutatja. Az évek során szerzett ismereteinek a lenyomata ez a történelmi, romantikus debütregény, amely megmutatja, hogy a szerelmet sem az idő, sem a tér, sem a társadalmi különbségek nem képesek eltiporni.