Holt lelkek címmel jelent meg 1842-ben Nyikolaj Vasziljevics Gogol regénye, amely a 19. századi orosz irodalom egyik alappillére. A források alapján Gogol háromrészesre tervezte, azonban nem sokkal a halála előtt elégette a második rész jegyzeteit.
Holt lelkek
A Holt lelkek főhőse Csicsikov, a minden tekintetben átlagos úr, aki például „nem túlságosan kövér, de nem is túlságosan sovány”. Abból a szempontból viszont közel sem átlagos, hogy a regény azon vágyán alapszik, hogy minél több holt lelket vásároljon fel a földesuraktól. Csicsikov kalandjainak alapja tulajdonképpen a folyamatos utazás, miközben ezeket a földbirtokosokat látogatja végig, akik önmagukban is megérik a pénzüket. A holt lelkek ugyanis olyan jobbágyokat takarnak, akik az adott évben hunytak el, azonban az évente egyszer esedékes revízió során még nem kerültek ki a jegyzékből, ezért pedig ugyan úgy adót kell fizetni utánuk. A holt lelkek eladásával tehát az uraságok jól járnának, azonban mégsem ebből adódnak a sokszor tényleg hihetetlen helyzetek.
Nyikolaj Vasziljevics Gogol szerintem az abszurd és a groteszk királya, akitől a Holt lelkek előtt már olvastam néhány elbeszélést, így sejtettem, hogy mire számíthatok. Közel 500 oldalban viszont olyan érzésem volt, hogy annyi utalás van benne akár a kortársaira és az elődeire, akár az orosz hagyományokra, hogy külön projekt lenne mindezt kibogozni. Így „ismeretlenül” is sikerült azért néhány pontot összekötnöm, és szerencsére így is remek olvasmányélményt kínált.
Kőkemény orosz társadalomkritika, ugyanakkor szerelmes levél Oroszországhoz
Gogol a főhősén, Csicsikovon keresztül egy egészen abszurd helyzetet teremt a holt lelkek megvásárlására irányuló igényével, amelyek önmagukban is sokszor vicces jeleneteket teremtenek. Nagyon messziről szemlélve viszont Csicsikov utazásai is fontosak, miközben bejárja Oroszországot, ezáltal pedig az olvasót is beavatja a helyi szokásokba, de leginkább a helyi emberek életébe. Oroszországban gyakorlatilag nem létezett a középosztály, így a jobbágyság és esetünkben a földesurak közötti kontraszt kerül a regényben középpontba.
Csicsikovon keresztül egy igen erős társadalomkritika fogalmazódik meg a Holt lelkek lapjain, amely elsősorban a felsőbb osztályokra irányul. Mintha Csicsikov lenne az egyetlen épeszű, és a holt lelkek kajtatása közben is a legracionálisabb szemlélő, aki néha rá is tesz egy lapáttal egy-egy helyzet abszurditására. Úgy állítja pellengére a gazdagokat, hogy eközben kifejezetten ostobának is érezzék magukat, és mintha ennek tetejébe Csicsikov még ki is röhögné őket.
Az abszurditás közepette azonban felsejlik a korabeli élet lenyomata is. Ahogyan a valóságban, úgy a Holt lelkekben is előkerül a messziről jött, ismeretlen, idegen embertől való félelem. Amikor a pletyka elindul Csicsikovról, akkor nagyon gyorsan önálló életet kezd élni. A tizedik fejezetben számomra elmosódott a próza és a valóság közti határ, továbbá olyan érzésem volt, hogy ebben a fejezetben Gogol a korabeli orosz néplélekbe is betekintést nyújtott.
Az első kötet azon túl, hogy egy szatirikus társadalomkritika, ugyanakkor mintha óda lenne nemcsak Oroszországhoz, hanem az orosz néphez is. Mindemellett Gogol mintha arra is figyelmeztetne, hogy a régi rend már nem lesz fenntartható hosszú távon. Az első kötet utolsó oldala kapcsán pedig az is felmerült bennem, hogy vajon a regényben a trojka nem lehet-e, hogy egészen konkrétan Oroszországra utal…
Oroszhon! Vajon nem úgy száguldasz-e te is, mint a sebes, utolérhetetlen trojka? Nyomodban porzik az út, dübörögnek a hidak, mindent elhagysz, minden mögötted marad. Lenyűgözve, ámulva áll a szemlélő Istennek e csodája előtt: nem villám ez, amely cikázva fut le az égen? Mit jelent ez a félelmetes sebesség? S mily ismeretlen erő van e sosem látott paripákban? S, ó, a paripák, a paripák! micsoda paripák: talán vihar fészkel a sörényetekben? Talán minden porcikátok csupa fül? Mihelyt meghallják felülről az ismerős dalt, egyszerre nekidőlnek ércszügyükkel a hámnak, patáikkal szinte nem is érintik a földet, egyetlen vonallá nyúlva repülnek a levegőben, repülnek, mintha isteni ihlet szállta volna meg őket!… Oroszhon! Hová repülsz? Felelj! De Oroszország nem felel. Gyönyörűen szól a csengő, széllé változik és süvölt a darabokra hasított levegő, minden, ami csak a világon van, elmarad mögötte, és sanda tekintettel tér ki útjából a többi nép, a többi ország.
Itt kell élned, hogy elhidd…vagy mégsem?
A Holt lelkek szinte végig egy nagyon erős társadalomkritika, amely nyilvánvalóan az 1830-as és 1840-es évek Oroszországáról szól, de a regényben megjelenő motívumok, mintha ismerősek lennének máshonnan is. Csicsikov kalandjain keresztül Gogol bemutatja a válogatott aljasságokat, bűnöket, és sumákolásokat, azonban a törvény csak Csicsikovra sújt le. Az átlagos hivatalnokra, aki kreatív módot talált a boldogulása forrásának megteremtésére. Vagy esetleg feljebb lépésre a hierarchikus ranglétrán. Noha Csicsikovnak akkori és mai szemmel nézve is abszurd a célja kivitelezése, tehát a holt lelkek vásárlása, de az utazásai során megismert figurák társaságában mégsem tűnik kirívónak. Olyan érzésem volt, hogy csak akkor bűn a boldogulás, ha az nem a megszokott módon történik – még akkor is, ha a megszokott mód is szintén abszurd.
A súlyos témák és gondolatok után nekem nagyon tetszett, hogy a Holt lelkek végén megjelenik valamiféle feloldás is, amolyan megoldás, tanítás, hogy ha minden ugyan így folytatódik, akkor annak biza rossz vége lesz. És hogy nem kell, hogy minden így folytatódjon, mert van remény és lehetőség a változásra…
Most az a fődolog, hogy megmentsük hazánkat; hazánk nem azért megy tönkre, mert húsz idegen nemzet nyelve tör be hozzánk, hanem mi magunk tesszük tönkre.
Nekem nagyon bejön Gogol stílusa, és ha csak a felszínt nézem, akkor tényleg egy lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyzetekkel operáló sztoriba pottyantam a Holt lelkek olvasása közben. A perfekcionista énem viszont valahol legbelül zokog, mert szerintem külön regényt lehetne írni a történelmi-, kulturális-, és politikai utalásokból, amelyek megjelennek a regényben. Abszolút újraolvasós, az előtt viszont valószínűleg keresek majd néhány tanulmányt, amelyek rávilágítanak a nüanszokra.
Kiknek ajánlom?
Véleményem szerint a Holt lelkek nyelvezete olvasmányos, és maga a történet is eléggé pörög (mondjuk az orosz klasszikusokhoz képest). Ha nem vagy annyira rácsavarodva az utalások értelmezésére mint én, akkor szerintem simán olvasható átlagos háttérismerettel (vagyis nagyjából annak a hiányával). Azt viszont érdemes észben tartani, hogy szatíráról van szó, tehát ne Gogol regényében keresd a racionalitást.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
„Milyen szomorú is ez a mi Oroszországunk!” -fakadt ki a nevetéstől könnyes szemmel Puskin, amikor Gogol felolvasta neki a Holt lelkek első fejezeteit. Harsány nevetés és végtelen szomorúság: talán leginkább ennek a két érzésnek a különös elegye adja Gogol műveinek máig ható erejét – s a Holt lelkek zavarba ejtő hangulatát. A szélhámos Csicsikovnak nagyszerű ötlete támad: halott jobbágyokat fog felvásárolni, mivel így – papíron – gazdag emberré válhat, s aki „gazdag”, az könnyen lehet még gazdagabb. Járja hát a végtelen orosz tájakat, száguld vele a trojka, és földesurakat látogat meg, isten háta mögött élő embereket, akik mindannyian saját elmaradottságuk, tudatlanságuk, előítéleteik, ravaszkodásaik, bűneik foglyai.
A különlegesen gazdag regényvilág részint a XIX. századi orosz valóság realista ábrázolása, s ugyanakkor eposzi léptékű vízió – vagy legalábbis eposzparódia. De bízvást fogalmazhatunk úgy is, hogy egyszerre fordulatos, mulatságos pikareszk és komor látomás a Pokolról: alakjai nem élő alakok, hanem holtak – élettelen, a tárgyi vagy az állati létezés szintjére helyezett „dolgok”, akik mellett a megvásárolt holt jobbágyok már-már élőnek mutatkoznak… Gogol főművének első része 1841-ben készült el, s az író sokáig küszködött a folytatással, de amit írt, azt elégette, majd idegei felmondták a szolgálatot, s utolsó éveiben a vallásos útkeresés foglalta le egész személyiségét. A Holt lelkek új kiadása tisztelgés a kétszáz évvel ezelőtt született nagy író emléke előtt.