Szabad akarat címmel jelent meg Orvos-Tóth Noémi második könyve. Miután az Örökölt sors hatalmas sikert aratott, a szerző ismét a transzgenerációs traumák témájához nyúlt. A Szabad akarat tökéletes olvasmány arról, hogy miközben azt hisszük, hogy a saját döntéseink irányítanak, valójában lehetséges, hogy a felmenőink által elszenvedett és továbbadott traumák munkálnak a háttérben.
Közérthető és olvasmányos kötet, tudományos szemmel megközelítve azt a kérdést, hogy vajon a nagyszülők és a szülők sebei miként hatnak a saját életünkre. És hogy ezeket a sebeket hogyan adhatjuk át a saját gyerekeinknek, akaratlanul is.
Szabad akarat
Nagyon szerettem az Örökölt sorsot, így mindenképpen kíváncsi voltam Noémi következő kötetére is. A Szabad akarat kapott hideget-meleget eddig, és olvasás közben azért csak ott motoszkált bennem, hogy miért? Tulajdonképpen a kötet első fele a pénzügyekhez fűződő kapcsolatunkat taglalja, ami nekem is kissé furcsa volt. Érdekes téma, azonban nem számítottam rá, ezért ért meglepetésként. Ezeknél a részeknél még nem igazán tudtam összetársítani a saját dolgaimat a tapasztalattal, viszont a könyv végén volt egy sor, nem is az volt annyira fontos, csak felsorolás szinten volt benne egy olyan dolog, aminél úgy éreztem, hogy bumm. Volt még egy oldal, ahol nagymamámra ismertem.
A kötet egyébként esetleírásokból áll, illetve ennek magyarázataiból. Igaz, hogy nem annyira részletesen, de így olvasás után úgy gondolom, hogy nem a személyek a fontosak, hanem amire rá akar vezetni a szerző. Több történet, azonban egy dolog összeköti az összeset: tudattalanul is a gyermekkori, vagy a szüleink, nagyszüleink traumái vannak ránk hatással.
A másik oldalon viszont igen részletes. Ugyanis hosszabban taglalja, hogy a csecsemőkori élményeink mennyire meghatároznak bennünket, majd pedig az utódainkat. Mert az érzelmi elérhetetlenség a szülő részéről is trauma az éppen még csak a világra csöppent baba számára. Ez első olvasatra túl misztikusnak, vagy egyenesen hülyeségnek tűnik? Ezért érdemes elolvasni a könyvet, mert Noémi ezt sokkal szebben vezeti le. A tudományos magyarázatokat érthetően és olvasmányosan adja át most is.
A felsős osztályfőnököm mondogatta mindig, hogy az ismétlés a tudás jó édes anyja, és részben a Szabad akaratnál is volt ilyen érzésem. Részben pedig sosem lehet tudni – ahogyan nálam is történt –, hogy egy-egy sor éppen most talál be, és most kötöd össze a gyerekkori emlékfoszlányokat a jelened egy-egy nyomasztó kérdésével.
Pillangó-hatás
A Szabad akarat nagyon szépen meséli el, hogy minden mindennel összefügg. Vagyis éppen mindenki mindenkivel. Nem csak család szinten, hanem a mikrokörnyezetünkben, a nemzetünkben, és ez a világ alakulására is hatással van. Ahogyan naponta rakódik le Budapest házaira a szmog, és évtizedek alatt festi át más színűre, úgy a társadalmunkban is egyre csak halmozódnak a fel nem dolgozott érzések, problémák, amik hosszú távon hatással vannak a mindennapjainkra is. Mi vagyunk az a generáció, akinek egyszerűen muszáj lépnie, hogy az egyén mellett a közösség is elindulhasson a gyógyulás útján.
Nagyon úgy tűnik, hogy mindenkinek fel kell keresnie egy pszichológust, függetlenül attól, hogy hogyan érzi magát, mondhatnák a fanyalgók. És pepitában egyébként tényleg ez a helyzet, mert gondoljunk csak bele, évtizedek, évszázadok elfojtásait nyűgjük most. Olvasás közben eszembe jutott, hogy “régen nem volt ennyi mentális probléma”, ami nagyon szépen visszaadja a könyv témáját. Régen azért nem volt ennyi probléma, mert mind el lett fojtva.
Maga a könyv egyébként nem pesszimista, sem negatív. Sokkal inkább megmutatja, hogy milyen jelenben élünk. Az esettanulmányokat ha nagy egészként nézi az olvasó, akkor kiderül, hogy a munkamániás, a mindentől félő, és a láthatólag tökéletes házaspár megvadult lánya közt is van kapocs. És talán ez a legfontosabb ebben a könyvben: az edukáció.
Nem utolsó sorban pedig aki teheti, beszélgessen a felmenőivel arról, hogy hogyan és miként alakult a sorsuk. Tegyétek meg, amíg tehetitek. Van egy bekezdés arról, hogy akinek már nem él senkije, annak vajon hogyan kellene elindulni, azonban nekem a családfakutatás kevésnek tűnik. Vissza lehet vezetni természetesen, de a nevek és az évszámok nem mesélik el a személyes történeteket, főleg nem olyan emberekről, akikről más feljegyzés nem született.
Kiknek ajánlom?
Azoknak mindenképpen, akik szerették az Örökölt sorsot. Ajánlom a pszichológia iránt érdeklődőknek. És azoknak is, akik szeretnének elindulni az önismeret útján, de még nem tudják hogyan. Vagy ha esetleg még nem mernek pszichológushoz menni. Utóbbi esetben egy-egy mélyebb családi beszélgetés is sok dologra ráébresztheti az olvasót.
Még több könyvajánlót itt olvashatsz.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Mire felnövünk, sorsunk forgatókönyvéből már jelentős fejezetek megváltoztathatatlannak tűnnek. Sejtjeinkben hordozzuk felmenőink traumáinak nyomait; szüleink, nagyszüleink ránk örökítették a megdönthetetlennek tűnő életigazságokat; zsigereinkbe égtek a bizalom, a bizalmatlanság, a szeretet és a szeretetlenség tapasztalatai. Már számos saját krízist vagy mélyen ható egyéni traumát is megéltünk, és kialakultak a válaszaink, ismétlődő megoldó-kulcsaink is ezekre a helyzetekre.
Vajon a felmenőinktől kapott lelki sebek, kötődési zavarok, érzelmi és viselkedési mintázatok életünk végéig meghatározzák a sorsunk alakulását? Meddig tart a transzgenerációs örökség hatása, és hol kezdődik a szabad akarat? Mikor és hogyan léphetnek működésbe saját sorsformáló erőink?
Ebben a kötetben életünk legbefolyásolóbb erejű témáinak vizsgálatára hívom az olvasót. Sorra vesszük azokat a tényezőket, amik a párkapcsolataink alakulására hatnak, meghatározzák a pénzhez, sikerhez fűződő viszonyunkat, befolyásolják a testi-lelki egészségünket, és előrevetítik, hogyan reagálunk a nehézségekre. A kérdés mindig az, hogy szabad akarattal mekkora változást érhetünk el, és hogyan teremthetünk magunknak olyan életet, amely a leginkább megfelel az elképzeléseinknek.
– Orvos-Tóth Noémi