A dzsungel első könyve címmel jelent meg a 101. Helikon Zsebkönyv, mely Rudyard Kipling mindenki által ismert klasszikusának első kötete. Talán nincs olyan ember, aki ne hallott volna még A dzsungel könyvéről, viszont olvastátok már? Meglepő módon nem egy összefüggő regényről, hanem novellákról van szó, mely a Helikon Zsebkönyvek-sorozatban két részben jelent meg.
A dzsungel első könyve
A dzsungel könyve közel áll a szívemhez. Talán másodikos lehettem, amikor az osztályomban a színjátszóval többször is felléptünk vele, és egész alsó tagozatban játszottuk. Láttuk a Szegedi Nemzeti Színházban is, a modern kornak köszönhetően pedig olvasás közben a Spotifyon hallgattam ugyan azt az albumot, amit közel 20 éve CD-ről játszott az osztályfőnökünk.
Hiába a kötődés, sosem olvastam Kipling klasszikusát. Szóval egészen meglepődtem, hogy novellákról van szó, és hogy nem minden szöveg központi karaktere Maugli. Vagy hogy nem minden történet a dzsungelben játszódik. És azon is melepődtem, hogy ezek a mesék mennyire univerzálisak. Ha gyerekként olvassa vagy hallgatja valaki, akkor mese, melynek főszereplői az állatok, ha fenőttként olvasod, akkor viszont a kedves történeteken túl erkölcsi tanítás is megbújik a szövegekben.
Hét novella A dzsungel első könyvében
Az első három novellában találkozhatunk Mauglival, Sér Khánnal, Baghírával, Bhálúval, és a többi, szinte mindenki számára ismerős állattal. Ebben a kötetben a fordító megjegyzése alapján igyekezett az eredetihez közelebb álló, indiai hangzású neveket megjelentetni a kor- és szöveghűség miatt. Tulajdonképpen ha bármilyen adaptációt nézünk, akkor ez a három történet az, amit A dzsungel könyve címmel azonosítunk.
A kötetben összesen hét novella kapott helyet, melyekben nem csak a dzsungel állatairól olvashatunk. A fehér fóka története az óceánban játszódik, aki addig nem nyugszik, míg nem talál egy biztonságos partszakaszt magának, és a társainak. A többi fóka kineveti, hogy évekig csak mihaszna módon úszkál, míg végül elvezeti őket egy jobb helyre.
A Riki-tiki-tévi volt talán a kedvenc történetem a kötetből. Egy fiatal mongúz elszegődik egy családhoz, ahol noha vadállat, mégis háziállatként tisztelik. A szeretetet pedig azzal hálálja meg, hogy a kertben élő kobráktól védelmezi a családot. Két cica gazdájaként ehhez a történethez tudtam a leginkább kötődni, még akkor is, ha a lakásban szerencsére semmilyen hasonló veszély nem fenyeget, ám bármilyen betolakodót azonnal levadásznak, legyen az légy, szúnyog, vagy poloska.
Az Elefántos Túmai és az Őfelsége szolgái az emberek és az állatok közti alá- és fölérendeltségi viszonyokról szóltak inkább, emiatt pedig számomra szomorúbbak is voltak. A történelem ismeretének tükrében teljesen érthetőek ezek a történetek is, viszont bevallom, minden alkalommal összeszorul a szívem, amikor arról olvasok, hogy nem bánnak a lehető legjobban az állatokkal.
Összegzés
A dzsungel első könyve nagy meglepetés volt számomra, pusztán amiatt, mert valami másra számítottam látatlanban. Mégis nagyon örülök, hogy a kezembe került, mert a gyermeki énem, aki imádja a meséket, és a felnőtt énem, aki szeret komolyabb történeteket olvasni is olyasmit kapott, amire azt tudom mondani, hogy kár lett volna kihagyni.
Azon gondolkodtam olvasás közben, hogy olyan érzés volt ezt a zsebkönyvet olvasni, mint amikor gyerekkoromban nagymamám a Megható állattörténetekből mesélt nekem esténként. Nem törte össze a szívem, azonban mégis izgultam az állatokért, majd pedig olvasás után gondolkodtatott el, hogy a szeretet, a ragaszkodás, és a hűség mekkora erények. És hogy sokan mennyire nem becsülik ezeket.
Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, aki szereti A dzsungel könyvét, és nem fél kimozdulni a komfortzónájából azzal, hogy Kipling írásai bőven túlmutatnak a filmeken és a színdarabokon. Szerintem gyerekeknek is mesélhető, felnőttként pedig igazi komfortolvasmány lehet. Állatbolondoknak pedig kötelező olvasmány.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Rudyard Kipling (1865-1936) nem A dzsungel könyve miatt kapta meg 1907-ben – az első angol nyelvű íróként – az irodalmi Nobel-díjat, de bő 150 évvel a szerző születése után nyugodtan kijelenthető, hogy – a Ha… című vers mellett – ez a novellagyűjtemény Kipling legismertebb műve. A gyerekeket, akik először olvassák a Maugliról, a szioníi farkasfalkáról és az indiai dzsungel többi lakójáról szóló elbeszéléseket, elbűvölik az izgalmas, kalandos történetek; aztán később azok, akik felnőttként újra kézbe veszik A dzsungel könyvét, rádöbbennek, hogy micsoda mélységek rejlenek ezekben az oly egyszerűnek tűnő novellákban. Kipling e művét számtalan formában feldolgozták, több film és rajzfilm, de még musical is készült belőle – ez is mutatja, hogy időtálló remekműről van szó. A jelen kétkötetes kiadásban a novellák az eredeti sorrendben olvashatók új, a korábbiaknál pontosabb fordításban. (A zsebkönyvváltozat a 2016-ban megjelent Helikon-kötet alapján készült.)